A Magyar Református Szeretetszolgálat (MRSZ) munkatársai hétvégén sem pihentek, vizet és élelmiszert vittek több helyszínre, naponta több száz adag meleg ételt osztottak és ideiglenes szállást biztosítottak a védekezésben dolgozóknak, valamint befogadó helyet nyitottak a Szigetmonostoron kitelepített lakóknak.
„Ma már voltunk kint, reggelit adtunk a kitelepítetteknek" – Osgyán Dániel és társai június 10-én délben is meleg ételt vittek az iskolában kialakított ideiglenes szállásra és a gátra. A hétfői több száz adag rizses húst a budapesti Schweitzer Albert Református Szeretetotthon konyháján főzték. Csütörtök után ismét beültünk mi is az MRSZ kisbuszába.
Az árvíz nem vicc
„Áldás, békesség!" – köszön Trabarna (Lorán Barnabás), ahogy belép a Szeretetszolgálat Hungária körúti telephelyének udvarára. A hétfői ételosztásban a humorista és kollégája, Orosz György is részt vett.
Orosz György már régóta jó kapcsolatot ápol a Szeretetszolgálat egyik munkatársával, vett már részt református rendezvényen is. Lorán Barnabás gyerekei pedig református óvodába járnak, így természetes volt számára, hogy csatlakozzon kollégájához.
Mindketten egyetértettek abban, hogy „az árvíz nem vicc. Most dolgozni kell, s ha majd túl lesznek rajta az emberek, akkor lehet humorizálni." Hogy mennyire igazuk van, azt a nap folyamán többször meg is tapasztaltuk.
Kitartó küzdelem
Szentendre és Leányfalu között csak lassan haladunk, rendőrök irányítják a forgalmat a 11-es úton, a legtöbb autósnak kerülnie kell. A jobb oldalon vízben álló házak, elöntött udvarok. Az úttest szélén homokzsákokból épített gát fut, jókora darabon kettő is, néhol mégis vízben áll az egyik sáv. A tahi híd feljáróját a kárpátaljai református önkéntes tűzoltók védik, ott beömlött a víz, s a szigeti oldalon is víz alatt van néhány utca, ahogy arra számítottak. Folyamatosan szivattyúznak, de reménytelennek tűnik a küzdelem, hisz a Duna szintje, még órákkal a tetőzés után is, magasabban van, mint az úttest.
Pócsmegyeren kitartott a gát, Szigetmonostor viszont komoly gondokkal küzd. A településhez tartotó Horányból vasárnap délután százhatvankét embert telepítettek ki, mert a Duna „átlépett egy magaspartot" az üdülőtelep Szentendre felőli részén. A víz lakott területeket is veszélyeztetett, a helyiek és a katasztrófavédelem egységei egész este és éjjel azon fáradoztak, hogy az átfolyást megakadályozzák.
„Éjjel kettőkor nagy felfordulás volt itt. Több százan pakolták a homokzsákokat a Csalogány utcában." Ezt már a település általános iskolájában tudjuk meg egy kitelepített hölgytől. A veszélyeztetett terület lakóit ideiglenesen a tornateremben szállásolták el, a Szeretetszolgálat befogadóhelyén. Sokukat megviselték az események, nem szívesen hagyták el otthonukat, hagyták hátra értékeiket. „Valami hűtőkamiont kellene hozatni" – mondja a nekünk nyilatkozó hölgy, akinek két hűtőládája, s annak tartalma bánta az áramtalanítást. Tábori lelkészek és önkéntes társaik – köztük a nagyrábéi református lelkipásztor – beszélgetnek velük, segítenek nekik feldolgozni a történteket.
Végre meleg étel!
Az iskolából egyenesen a gátra, majd a veszélyeztetett övezetbe megyünk. A területet rendőrök őrzik, s a helyieknek tűzoltók, katonák, vám- és pénzügyőrök, katasztrófavédelmi alakulatok is segítenek a nyúlgátak építésében. Minden második utcában munka folyik, szinte gerillaharcot vívnak a vízzel a kiterjedt üdülőtelepen.
Megállunk az egyik forgalmas sarkon, de kiderült, hogy az ott dolgozók már kaptak ebédet. Nem vagyunk egyedül a szigeten, a Máltai Szeretetszolgálat, a Magyar Vöröskereszt, az önkormányzat és a krisnások is hoztak gyümölcsöt, élelmiszert. Szükség is van minden falatra: vannak, akik három-négy napja dolgoznak, s csak ritkán jutnak meleg ételhez.
Találunk egy vezetőt, aki olyan helyre kalauzol minket, ahol már gyülekeznek az éhes emberek. Trabarna jelképesen, egy beindulni nem akaró vízszivattyú hangját utánozva kezdi el az ételosztást. Ebédet, kávét, s amíg el nem fogy, csokit és energiaitalt kapnak a munkások, majd mikor mindenki sorra került már, megyünk tovább.
Kicsivel odébb egy kisebb csapat állít meg minket, majd egy másik utcán újabb éhes munkásokra bukkanunk. A református gyülekezet fiataljai is köztük vannak, nagyon örülnek, hogy az MRSZ is segít.
Már késő délután, több órás keresgélés után végre rátalálunk a szentesi tűzoltócsapatra. Őket kerestük, ők azok, akik tizenkét órája dolgoznak már, de aznap még nem kaptak meleg ételt. Több napja vannak talpon, mindig más helyszínen dolgoztak eddig, ahol épp szükség volt rájuk. Szakadó esőben, de vidám hangulatban álltak sorba az MRSZ kisbuszánál. Ami azt illeti, a Szeretetszolgálat munkatársai is akkor ettek aznap először.
Nincs még vége
„A veszélyes átfolyást sikerült megszüntetni, most a gátra vigyázunk. Még nagyon magas a víz és csak lassan apad" – mondja Molnár Zsolt polgármester, akivel már újra az iskola előtt találkozunk.
Az árhullám már elhagyta a folyó magyarországi szakaszának felső részét, de a víz mellett lakók még nem lélegezhetnek fel: a gátak nehezen bírják a hosszú távú terhelést, napokig kell még folytatni a védekezést, az emberek pedig egyre fáradtabbak. S ha az ár levonult, a koszos víz miatt veszélyes hulladéknak számító homokzsákokat is el kell majd bontani.
A tetőzéssel az árvíznek nincs vége, szükség van még önkéntesekre a Duna partján.
Feke György, képek: Sereg Krisztián