"A keresztény ember élete ezért egy szüntelen csoda. Csoda a megtérése, bűnbánata, a belső megvilágosodása, megigazulása, lelki fejlődése, missziós hivatása, az önzetlen szeretet cselekedeteinek gyakorlása" – írja áhítatában Kalota József ortodox érseki vikárius, a Magyarországi Egyházak Ökukmenikus Tanácsa (MEÖT) alelnöke az ökumenikus imahét negyedik napján.
Krisztus Urunk földi életének nagy csodái közül kiemelkedik a vakon született ember szemének pótlása. Nem egyszerűen egy látószervi betegséget gyógyít meg az Úr, hanem mint kezdetben, az ember teremtésekor, a föld sarából készít szemet neki. Nem véletlen, hogy János evangélista is nagy jelentőséget tulajdonít e csoda részletes leírásának. A fogadtatása ugyanis komoly kételyt és nézeteltérést váltott ki a korábban vak ember környezetében élők részéről. Ők ugyanis nem engedik őt a látás adományának zavartalanul örülni. Gonosz próbálkozással, megfélemlítéssel, meghurcolással próbálják őt az igazságtól eltéríteni.
De hiába, mert egy valós élethelyzettel állnak szemben, amely önmagáért beszél és megcáfolhatatlan tény. Ekkor Krisztus elvakult ellenségei taktikát váltanak, és arra próbálják a látó embert rávenni, hogy tagadja, hogy Ő tette, ismerje be, hogy nem tudja ki által történt a csoda. Ez a kísérletük is kudarcba fulladt, mert az Úrral való találkozás nemcsak a látását, hanem az igazságérzetét is rendbe hozta ennek az embernek. Ezért kettős csodáról is beszélhetünk. Egyrészt a látás ajándékáról, másrészt pedig egy még ennél is fontosabb dologról, az igazságért való bátor kiállásról és bizonyságtételről.
A vakon született ember most már nemcsak a szemeivel gyönyörködött a világ szépségeiben, hanem a szívével is látott, mert az is megvilágosult Krisztus világosságával. Ilyen csodák az Úr földi megjelenésétől napjainkig folytatódnak. Sokan gyógyulnak meg ma is Isten kegyelméből és a hit erejével akkor, amikor az orvosok már lemondtak róluk. Az Isteni Gondviselés jóvoltából lehetséges az is, hogy a korábban Isten iránt közömbös és szkeptikus emberek rátaláljanak Krisztus tanításának fényére és általa új életre keljenek.
Az egész teremtés ugyanis Isten igazságát tárja fel az ember előtt. A Nap éltető sugarai, az eső, a tenger, a számtalan növény és sokszínű virág, az égitestek végtelen tömege, a világegyetemet fenntartó rendről és harmóniáról tanúskodnak. Némelyek naiv szemléletnek tartják mindezt Istennel kapcsolatba hozni, akit úgymond, még sohasem láttak. Arról viszont nem szabad megfeledkezni, hogy Isten látására teljesen méltatlanok és képtelenek azok, akik Őt a teremtett világban, az Ő alkotásaiban sem tudják felismerni. Más, valóban bölcs és értelmes emberek viszont azt állítják, hogy a teremtés csodáinak megfigyelése segíti őket leginkább abban, hogy higgyenek Istenben, és állandóan érezzék az Ő jelenlétét életükben.
Az emberi lét lelki összetevőinek működése még egy nagyon fontos érv az igazság feltárásában és megismerésében. A belső ember ugyanis képes rátalálni Istenre, fejleszteni tudja lelki működését és megszerezni azt a tudást, hogy Isten nem egy eszme, idea, hanem személyes, és közeli, akit érezni, érzékelni, szinte tapintani lehet. Nem lehet tehát elfogadható mentséget felhozni azok védelmére, akik azt állítják, hogy Istent nem lehet a teremtményei által felismerni.
Hol van tehát e fény, az istenismeret és felismerés fénye? Az örök és egyedüli Fényt a betlehemi barlangban kell keresni, és egy pólyás csecsemő személyében felismerni. Milyen nagyszerűsége ez az isteni bölcsességnek és irgalmasságnak! Isten emberré lett ahhoz, hogy Őt a földi élete alatt az emberiség, mint teljes megvilágosítóját felismerje. Az ő élete, példamutatása, szeretete, tanítása, áldozata maga a legnagyobb megismételhetetlen csoda. Evangéliumának fénye az örök igazság megismerését teszi lehetővé azoknak, akik azt keresik.
Életünk folyamán sok más fénnyel is találkozunk. Sok külső fény vonja magára figyelmünket. Ezek azonban hamar kialszanak, és nem rendelkeznek tartós erővel, nem hatolnak szívünkbe, nem tudják azt megvilágosítani, isteni fénnyel betölteni. Csillogó az arany, tündöklő a dicsőség, fényűző az élet, fényes a győzelem, káprázatos a zene, ragyogó a tehetség, de egyik sem olyan maradandó érték, amely az embert a halálon túl is elkíséri. Addig tart, ameddig látszik. De a keresztény ember nem érheti be az ideiglenes és talmi csillogással. Az ő kiváltsága, hogy szívét és lelkét az Úr örök fényessége és igazsága világosítsa meg. Arra vágyik, hogy ez a fény már itt a földi életben minél teljesebb és az igazság megismerése minél tökéletesebb legyen.
A keresztény ember élete ezért egy szüntelen csoda. Csoda a megtérése, bűnbánata, a belső megvilágosodása, megigazulása, lelki fejlődése, missziós hivatása, az önzetlen szeretet cselekedeteinek gyakorlása. Nagyon jól tudja, hogy életének ezen eseményeit nem a saját sikereinek, hanem Isten ajándékának és szeretetének kell tekinteni. Ugyanez vonatkozik a keresztény egység nagy ajándékára is.
Az Úr, főpapi imájának részeként, imádkozik az Ő barátaiért. Mindenek előtt azt kéri, hogy erősödjenek meg a hitben és legyenek személyes egységben Vele és egymással. A végső cél, hogy „mindnyájan egy legyenek”. (Jn 17,20) De mindennek összemberi és világméretű távlatai is vannak, még ha a jelen világban szó sincs ilyen egységről. Sajnos, nemcsak az államok és személyek közötti széthúzásnak, hanem az egység megteremtésére irányuló szándék hiányának is tanúi vagyunk, amely teljesen ellentétes az Úr akaratával. Természetesen, van ebben nekünk is, és mindenkinek felelősségünk, akik Krisztus szellemében, a hit egységére és a Szentlélekben való közösségre törekszünk.
Ezért a legfontosabb, amit máris megtehetünk, hogy a keresztény egységért és a világ békéjéért szívből imádkozzunk az Úrhoz, hogy az Ő parancsolatait megtartva, megszabaduljunk a lelki vakságtól és a törvénytelen cselekedetektől. Az Úr Jézus segítsen minket az egység útjára lépni, az élet Kelyhéből együtt részesedni, családjaink egységét megőrizni, vezetőinket egyetértésre bírni, a nagyhatalmakat békére késztetni. Találjuk meg mindnyájan a kölcsönös szeretet, az egymás iránti bizalom és az egymással való együttműködés útját! Ámen.
Kalota József orthodox érseki vikárius, a Magyarországi Egyházak Ökukmenikus Tanácsa (MEÖT) alelnöke
Úton, mint a föld gyermekei. Az Isten teremtett világában való helyünk tudatossága összehoz bennünket, amint megérezzük, hogy függő viszonyban vagyunk egymással és a teremtett világgal. Eltűnődvén a környezetvédelem sürgős felhívásán, valamint a javak igazságos elosztásán, továbbá tekintettel a föld gyümölcseire a keresztyének bizonyságtévő életre nyernek elhívást a biblikus „Jubileumi év" szellemében.
A negyedik napra ajánlott bibliai szakaszok: A föld a közös jót és nem a személyes nyereséget szolgálja (3Móz 25,8-17.), az Isten kegyelmének
gyümölcsözõ kitöltetése a földön (Zsolt 65,5b-13.), az egész teremtés sóvárgása a megváltásra (Róm 8,18-25.), Jézus gyógyítása: sár, testek
és víz (Jn 9,1-11.).