„Jézus Krisztus, a világ világossága ezt mondta tanítványainak a Hegyi Beszédben: Ti vagytok a világ világossága. Nem rejthető el a hegyen épült város. A lámpást sem azért gyújtják meg, hogy a véka alá, hanem hogy a lámpatartóra tegyék, és akkor világít mindenkinek a házban. Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat" – köszöntötte a reformáció ünnepe alkalmából a pesterzsébeti baptista gyülekezet lelkipásztora, Katona Béla az egybegyűlteket Máté evangéliuma 5. fejezetének 14-16. versével.
A szolgálattevők, Steinbach József dunántúli református püspök, a MEÖT elnöke, Csernák István metodista szuperintendens, Papp János baptista egyházelnök, Pataky Albert pünkösdi egyházelnök, és Fischl Vilmos, MEÖT főtitkára, valamint Gáncs Péter evangélikus elnök-püspök a közös gyónás alkalmával felolvasták a tízparancsolatot. Az alkalmon a gyülekezeti éneklés mellett a Pesterzsébeti Baptista Énekkar tolmácsolásában is felhangzottak énekek, Claude Goudimel, Kodály Zoltán, Felix Mendelssohn, Valter műveiből.
Ézsaiás próféta könyvének 62. fejezetéből Papp János olvasta fel az alkalom ószövetségi igéjét, Csernák István pedig az újszövetségi igeszakaszt olvasta fel, Máté evangéliumának ötödik fejezetéből.
Ezt követően Gáncs Péter igehirdetése következett, az evangélikus egyházvezető a Reformációm napja vezérgondolata, a Zsidókhoz írt levél 6. fejezete 12. versét idézte fel – „ne legyetek restek, hanem kövessétek azokat, akik hit és türelem által öröklik az ígéreteket" –, illetve felolvasta Jeremiás könyve 15. fejezete 16. versét: „Ha szavaid rám találtak, eledelemmé váltak. Szavaid örömömre váltak nekem és szívem vigasságára. Mert a te nevedről neveznek, ó, Uram, Seregek Istene!"
Az evangélikus püspök azt mondta, ott folytatja, ahol Steinbach József az egy héttel korábbi reformációi Hit. A dunántúli püspök az Urániában azt mondta, a hit igen Istenre, a türelem igen az emberre. „Ott folytatnám, ahol református püspök testvérem abbahagyta, az ígérettel folytatnám" – mondta Gáncs Péter. Olyan ígéretünk van, folytatta, hogy ha Isten Igéje ránk talál, akkor szívünk örömmel tel. Fontosnak mondta, hogy nem adott ez, az Ige nincs jelen mindenütt. Nem is arról van szó, hogy mi keressük Istent, hanem az Ige talál meg minket. Mert az Ige nem a szent szöveg, hanem az élő, a Krisztusban testté lett Ige. Nem szent szöveg, hanem táplálék lesz az az életünk számára. A Biblia nem aranymondások összessége, hanem mindennapi táplálék, amit meg kell rágni, emészteni, és ekkor fakad belőle új élet.
Visszatérve az Igéhez, mondta Gáncs Péter, azt olvashatjuk, hogy ha ránk találnak Isten szavai, akkor válnak azok eledelünkké. Vagyis az Ige nem automatikusan talál ránk, hallhatjuk, az Igét olvasva is el lehet kárhozni, ha nem nyitjuk ki eléggé a szívünket. Ha viszont beengedjük az életünkbe, örömöt és életet munkál. Az evangélikus püspök azt mondta, a reformáció időszaka előtti évtizedekben az emberek el voltak zárva az Ige elől. És most is sokan tévelyegnek, keresnek más tanításokat. De Isten Igéje keres minket és keresnünk kell nekünk is.
„A te nevedről neveznek, ó, Uram, Seregek Istene!", idézte az igeszakasz utolsó szavait Gáncs Péter arra utalva, hogy az egybegyűltek mind keresztyének, mielőtt evangélikusok, reformátusok, pünkösdiek, baptisták, metodisták lennének. A csodálatos közös név pedig azt jelenti, krisztusiak lehetünk a világ számára, vihetjük azt, ami eledel, élő reménység lehet a világ számára.
Az úrvacsorát a szolgálattevők osztották az egybegyűlteknek. Majd a reformáció hónapja záróistentisztelete a Himnusz eléneklésével, a szolgálattevők áldásosztásával zárult le.
Csepregi Botond, Lovász Gyula (fotó)