Pénteken 79,3 százalékos szavazattöbbséggel a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspökévé választották Csűry István várad-ősi lelkipásztort. Az új egyházfő az eredményhirdetés után interjút adott az erdon.ro-nak. - Hogyan értékeli a szavazás végeredményét? - Átérzem azt a felelősséget, ami ebben a helyzetben különleges súllyal nehezedik rám. Azt hiszem, hogy amikor lezajlott a szavazás, annyian bíztak meg ezzel a feladattal, hangsúlyozom, szolgálattal, hogy ez önmagában véve is nagy kihivást, akkora bizalom hátteret jelent, amire feltétlenül rá kell szolgálni. Csapatban gondolkodom, ezért azokra is számítok, akik éppen velem szemben pályáztak a püspöki tisztségre. Én magam is rengeteget töröm a fejemet azon, hogy miként lehetne létrehozni egy úgynevezett anyagi alapot, ami segítené az egyház életét. Ugye ez Mikló Ferenc barátom programjában is szerepelt. Biztos vagyok benne, hogy alkalmunk adódik majd arra, hogy leüljünk, és áttárgyaljuk ennek a kivitelezhetőségét. Józsa Ferenchez hasonlóan nagy fontosságúnak tartom én magam is - és ez a beszédemben is benne volt, mondjuk más jelleggel- az evangélium hirdetésének komolyan vételét. Valóban evangélizálni kell népünket, annál is inkább, mert éppen azt keressük, hogy mi az, ami talpra állíthatja a gazdasági válságban különösen nehéz helyzetbe került nemzetünket itt, a Királyhágómelléken is. Merem állítani, hogy az evangélium biztatásából nyerheti el a mindennapi ember azt a támogatást és lelki energiát, aminek a segítségével bármilyen nehézségen felül tud kerekedni. Beszédemben ez úgy fogalmazódott meg: a hitelünk akkor valós, akkor tudjuk ezt tényleg megteremteni, amennyiben valóban csapatépítők tudunk lenni. - Mindez mit jelent a gyakorlatban? - Az elkövetkezendő 1 év a sereggyűjtés esztendeje kell legyen. Fontos, hogy mindenki megtalálja a saját helyét, és ezt nem abban az értelemben mondom, ahogy ezt általában közhelyesen meg szokták fogalmazni, hanem azzal a meggyőződéssel, hogy mindenki a rendelkezésére álló kegyelmi ajándékokkal bátorságot kell merítsen ahhoz, hogy a csapatban helyet kérjen. Fontosak az egymást támogató, bizalmat és embert erősítő gondolatok. Legyünk mindig olyanok, akik vágynak arra, hogy mások által kiegészítettsenek, s tudjunk mi is olyanok lenni, akik ki tudunk egészíteni más embereket. Sohasem úgy, hogy ráerőszakoljuk magunkat másokra, hanem mindig úgy, hogy abból kitünjék a szolgálat, a segítség és testvériség lelkülete. Ezeknek a szavaknak újra meg kell keresni az igazi értelmét, és én hiszem azt, hogy a 21. század végéhez közeledő első évtizede megrázta úgy a világot, hogy minden keresztény rádöbbent arra, hogy ebben neki milyen fontos szerep jut. Hozzá kell ugyanakkor tennem, hogy a csapatépítésben van egy kis önvédelem is, hiszen egy csapatépítésben vállalt szolgálat azt is jelenti, hogy a saját magam felelősségét tudatosan kiegészítve akarom látni a tagok összmunkájával. Nem a csapat vezetőjére hárul tehát az összes feladat, hanem azért beszélünk csapatról, mert annak minden tagjában felelősséget látunk. Ha a Királyhágómelléken ezen az úton haladunk tovább, akkor feltételenül eljutunk oda, hogy egyházunkra, illetve a reformátusokra joggal tekintenek majd úgy, mint akik a társadalomnak valóságos értékei, érdemes a szavukra odafigyelni és a szolgálatukat elfogadni. Érdemes tehát reformátusok közelében lenni, mert ott mindig bizalomgerjesztő, testvérgyűjtő és kiegyensúlyozott lelkületű emberek találkoznak egymással. (forrás: erdon.ro/Ciucur Losonczi Antonius)