Kivételes stílusú, nemzetközi jelentőségű református prédikátor, az igehirdetésnek művésze és tudósa volt Dr. Rudolf Bohren professzor, aki február elején hazatért Teremtő Urához. Prédikációtani nagy művével, a Predigtlehre-vel és tanulmányaival, versesköteteivel, prédikációs köteteivel igehirdetők nemzedékére hatott hazájában és szerte a nagyvilágban, például nálunk Magyarországon is.
Nagy határjáró volt, aki bőségesen merített és emelt át szellemi kincsekből a teológia, irodalom és a pszichológia területén, egyik szakágból a másikba. 1974-1988 között a heidelbergi egyetem gyakorlati teológiai és lelkigondozói professzora volt. Életét 89 éves korában adta vissza Urának, ez év február elején, s nemrég vettek tőle búcsút tanítványai, kollégái, tisztelői Németországból és a világ sok országából. Dossenheimben helyezték nyugalomra földi maradványait. Tanszéki utóda, Dr. Christian Möller heidelbergi professzor joggal írhatta búcsúztatójában: 1971-ben megjelent Prédikáció-tana világsiker lett. A Rheinischer Merkur már 1990-ben felismerte a nagy határjárót a bohreni szellemiségben, aki sok területen volt otthon, s összekapcsolta a teológiát, az irodalmat és a lelkigondozást azon a páratlan módon, ahogyan azt Isten tálentumos lelkének adta. Művész és tudós, költő és író emelte egymást magasra munkásságában, kivételesen finom, árnyalt meditatív német szövegei revelatív erővel hatottak az olvasókra. Messze földről hozzá sereglett hallgatói révén szinte az öt kontinens valamennyi, nem csak református egyházában hamar fogalommá vált a neve.
Bohren 1920-ban született a svájci Grindelwaldban, s kora egyik nagyhírű református újszövetségesénél, Oscar Cullmann bázeli professzornál doktorált. 1945-1958 között gyülekezeti lelkész volt Svájcban. Később meghívást kapott a wuppertali egyházi főiskolára, ahol olyan neves református tudósokkal dolgozott egy karban, mint az ószövetséges Hans Walter Wolff, az újszövetséges Georg Eichholz, a rendszeres teológus Jürgen Moltmann. Itt írta meg pneumatológiai irányvételű, a Szentlélek jelenlétére és a Róla szóló tanra épített hatalmas és átütő prédikáció-tanát, s ezzel egész nemzedékek tanítójává vált. Megtanulhattuk tőle, hogy az igehirdetés, a prédikálás a Szentlélek hívása, várása, megjelenése közben végbemenő esemény. Számos igehirdetés-kötete jelent meg, melyekben mély biblikusság kötődött össze Szentlélek-ösztönzések nyomán, tűzzel és világossággal, s mindezt a kálvini teológia fogalmi rendszerébe ágyazottan jelenítette meg. Teológiai esztétikát is írt, de ezt is teológus módon, kötetének címe: „Hogy Isten szép legyen” (1975). Ennek a könyvének az utolsó fejezetét ezzel a címmel látta el: „A gyakorlati teológia művészete és tudománya”. 1974-ben fogadta el a világhírű egyetem meghívását a gyakorlati tanszékre. Azzal kezdte egyetemi tanárságát, hogy létrehozta a Prédikációkutató Műhelyt, melyben neves igehirdetők hagyatékát dolgozták fel és tették hozzáférhetővé. Kidolgozta a prédikációelemzés heidelbergi módszerét, amit 1986-ban nemzetközileg is bemutatott. Ezután meghívások özöne érte el Floridától Japánig, Norvégiától Dél-Afrikáig, s ő fáradhatatlanul, lelkesen és lelkesítően vitte elemző módszerét a katedrákra és a diákoknak. 1988-ban, professzori munkássága végén megalakította az Igehirdetés Ökumenikus Egyesületét, mely mind a mai napig továbbképző alkalmakat szervez igehirdetőknek, lelkészeknek és laikusoknak is. Az általa alapított Societas Homiletica, a Homiletikai Társaság célja az igehirdetés módszereinek tudományos kutatása, és felhasználásuk módszertani ajánlása. Bohren költői, írói munkásságot is folytatott. Fantasztikusan termékeny, a Lélek kohójában izzó szellemével-lelkével tiszta nyelvi aranyaként égette ki és formázta meg esszéit Johannes Bobrowskiról, Peter Handkeről, Nelly Sachsról, Kurt Martiról, Novalisról és Jean Paulról. Közben saját lírai szövegeit is egymás után adat ki. 1988-ban a berni kanton irodalmi nagydíját kapta meg költői munkásságáért. Ezekben a lírai kötetekben mutatkozik meg teljességgel a nyelvművész, a fogalomteremtő költői véna. Azt, hogyan válhat mindez a művészi alkotás a teológia és az egyház javára, jól mutatja a Kálvin-évben megjelentetett, méltán közkedvelt könyve, melynek címe: „Imádkozzunk Pállal és Kálvinnal”.
Munkásságával a heidelbergi egyetemnek világszerte nagy megbecsülést és számos érdeklődő, szellemileg-lelkileg szomjas diákot, kutatót kötelezett el. Dr. Christian Möller professzor méltató beszédében kiemelte: az egyetem hálás Bohren professzornak sok-sok szellemi-lelki-teológiai ajándékáért, s nagyrabecsüléssel emlékezik a nagy igehirdetőre, tanítóra, művészre és tudósra. Legutolsó könyvében nem véletlenül írt az imádkozásról, annak tanulhatóságáról, taníthatóságáról. Idézi könyvecskéjében a japán Tsuneaki Kato református lelkészt, aki ezt mondta neki: „Mindig évődtem presbitereimmel imádságaik miatt. Aztán elkezdtünk tanulni imádkozni – Kálvintól és Kálvinnal”. Hogy mit is jelentett Japánban, meg Németországban és másutt Pállal és Kálvinnal imádkozni, azt egy másik írásban szeretném részletezni. E sorok írója hálás Istennek, hogy Rudolf Bohren 1981-ben megjelent „A Szentlélekről” szóló traktátusából lefordíthatta és közzé tehette azt az érdekes fejezetet, amelynek ez a címe: „A Szentlélektől vezetett, pneumatikus gondolkodás”. Ez a rész a megítélt, az együttérzésre-együttszenvedésre kész, és a dicsőítő gondolkodás pneumatikus útját-módját írja le. A füzet 1991-ben jelent meg Budapesten, a Hit és Jövő egyházmegyei lap 1. füzeteként ezzel az ajánlással: „A neves református teológus rövidített tanulmányát munkássága iránti tiszteletünk jeleként adjuk közre”. Bohren professzornak köszönheti a kis budapest-szabótelepi egyházközség hívő népe, hogy 1977-ben Tsuneaki Kato lelkész útban Heidelbergből japán hazájába, friss doktorárusával táskájában, személyes élményeiről számolt be körünkben Bohren kivételes és nagyszerű személyiségéről, tanításairól. Hazánkban is beérik hatása. Disszertációk, szakdolgozatok értékelik és hasznosítják gazdag homiletikai örökségét. Varga Zsolt Dr. Fekete Károly professzornál adta be doktori értekezését a Debreceni Egyetemen, Rudolf Bohren homiletikája címmel, az említett Predigtlehre c. könyvre koncentrálva mondanivalóját. A szerző „Böjt és ünnep – meditációk művészetről és aszkézisről” című munkáját 1998-ban adta ki a Lux Kiadó Ablonczy László és Szabó Csaba fordításában. Már ezt is hasznosította Fekete Károly professzor abban a nagyszabású előadásában, amit „Református istentiszteletünk hiányai és azok pótlása” címmel a Generális Konventen tartott. Varga Zsolt értékelő tanulmányt tett közzé a Theológiai Szemlében 1999-ben „Rudolf Bohren és az ezredév homiletikája” címmel. Hála Istennek, a sort lehet tovább folytatni, ami ékes bizonyítéka annak, hogy Bohren mennyire él a magyar teológusok és prédikátorok munkásságában, mindennapi készüléseiben. Legutolsó könyvét az imádkozás meglankadása, az imában való meglustulás ellen is írta. Ebből idézünk megemlékezésünk végén:
Uram,
Bocsásd meg nekem rossz imáimat.
Hiszen rosszak voltak imáim,
Amikor csak magammal foglalkoztam bennük –
Túl a Te imádon.
Taníts engem másként imádkozni:
Az apostol és a reformátor,
Pál és Kálvin
Imáikkal megváltoztatták a világot.
Taníts engem így imádkozni!
Ima az anyákért
Kérlek, Uram, ajándékozd az édesanyáknak
Azt a hitet, ami volt Loiszban és Eünikében.
Óvd meg őket attól,
Hogy gyermekeik mártírjai legyenek.
De attól is,
Hogy a felnövekvő gyermekek rabszolgáivá váljanak.
Adj az anyáknak olyan hitet,
Ami tovább növekszik gyermekeikben,
Ami szabaddá és erőssé formálja őket
Készen a jobb időkre,
Hogy ők is tudjanak időt szentelni anyjukra,
Amikor elgyengül és megöregszik.
Formálj bennünket, Urunk
Igazi protestánsokká,
Akik tudnak szembemenni a jogtalanságokkal,
És az egyházban is terjedő közömbösséggel.
Add, hogy szeressük az igazságot.
Szabadíts meg minket
A lemondástól, a panaszkodástól és a türelmetlenségtől! Ámen.
Írta, a fordításokat készítette Dr. Békefy Lajos