Dunán innen, Tiszán túl - Útkereső református egyház címmel közöl írást a Magyar Narancs csütörtökön megjelent száma. A hetilap cikke szerint a közegyházi egyszázalékos kampány keltette, az egyházon kívül is hullámokat verő belső vita csak láthatóvá tette a már létező személyes, szemléleti és politikai ellentéteket.
A Vári György jegyezte írás részletesen bemutatja az egyházi körökben sok kritikával illetett egyszázalékos kampányfilm körüli érveket, ellentéteket. Megszólaltatja Bölcskei Gusztávot, a Zsinat lelkészi elnökét, Pásztory Ádámot, a filmet jegyző Kommunikációs Szolgálat vezetőjét, valamint Köntös László dunántúli főjegyzőt is.
"Néha nem találjuk a vitorlát"
A Magyar Narancs kitér arra is, hogy az szja-szabályok változása az egyszázalékos felajánlások mértékét is meglehetősen negatívan érintheti. Erről nemrég kezdett tárgyalásokat a kormányzat az egyházakkal. Bölcskei Gusztáv azonban a hetilapnak kiemelte, hogy ez nemcsak az egyházakat érintő probléma, sőt, a civil szférát sokkal érzékenyebben érintheti az elvonás, „nem túlzás tragikus következményeket előrevetíteni”.
A cikkíró megállapítása szerint a református egyház és a kormányzó pártok közötti természetes szövetség azért sem lehet problémamentes, mert a katolikus egyház – a református lelkipásztorok kormánybeli felülreprezentáltsága ellenére – kivételezett helyzetben van, amit a vele folytatott egyeztetések intenzitása is mutat. A többi történelmi egyházzal folytatott párbeszéd pedig inkább ad hoc jellegű.
„A különben szintén református miniszterelnökkel lévő ’szövetség’ is fontos, de az még jobb volna, ha sikerülne úgy szeretni minket, hogy közben sűrűbben hallgassanak meg – mondta a Zsinat lelkészi elnöke a téma kapcsán, és nehézségeket is említett. – Szeretnénk ennek a kormánynak hátszelet biztosítani, de néha nem találjuk a vitorlát.”
Elmulasztott kritikák?
A lap felhoz még egy kényes kérdést, az egyházi fenntartású intézmények dolgozóinak bérkompenzációját. A cikk megjegyzi, hogy a nyögvenyelősen haladó tárgyalások idején többször arról tájékoztatta a kormány a nyilvánosságot, hogy az egyházi szféra dolgozóinak bérkompenzációja lényegében garantált, noha az egyházi iskolákban és óvodákban dolgozóknak még most, a tanév vége felé sem tudnak semmi biztosat mondani a fizetésükről.
A Magyar Narancs szerint a református egyház több esetben, belső szándékai ellenére, elmulasztotta a kritikus megszólalást a kormány intézkedései kapcsán, így éppen a szegényeket sújtó adóváltoztatások ügyében. A lap szerint ez bizonyos vélemények szerint számon kérhető mulasztás volt, míg Bölcskei Gusztáv amondó, meg kell várni, hogy kiderüljön: a megszorítások a válság szülte elkerülhetetlen intézkedések, vagy a kormánypártok társadalmi szemléletéből adódó döntések.
Reform vagy arculattervezés
Az írás zárásként felveti azt a dilemmát, hogy a reformátusok ugyan kiálltak kampányukkal a társadalmi reformokért, de egyes hangok szerint az egyszázalékos felajánlási rendszer buktatóinál sokkal fontosabb problémákra is felhívhatták volna a figyelmet. A cikk azonban megállapítja, a református vezetés tudatában van annak, hogy a társadalomban, sajnálatosan, a politika körül sündörgő, pénz miatt síró és a magát az igazság önjelölt birtokosának tartó egyház képe él.
A Magyar Narancs végül nyitva hagyja a kérdést, hogy a reformtörekvések megmaradnak-e az arculattervezés szintjén, vagy valódi megújulás előkészítőivé válnak.
Református.hu