A Latin-Amerikában, s mondhatni világszerte csaknem páratlan ünnepnapot a korábbi chilei elnök, Ricardo Lagos Escobar 2005. december 28-án elnöki rendelettel emelte ünnepnappá. Az őt követő elnök, Michelle Bachelet Jeria 2009. október 10-én elrendelte kötelező megtartását állami ünnepnapként. Az egyházi vezetők és egyháztagok ezt úgy fogták fel, mint a nyilvánosság, a közvélemény előtti diszkrimináció megszüntetését. Az ünnep hivatalossá tételével a chileiek egyben elismerik a protestáns egyházak egyre növekvő szociális és vallási szerepét és súlyát hazájukban. Ez annál is jelentősebb, mivel az ország 16,4 millió lakosából 72 % római katolikus, 13 % protestáns. Dr. Ricardo Abos-Padilla lelkész már 1977. október 31-én előadást tartott a concepcioni Evangéliumi-Lutheránus Egyházban a reformáció négy tartóoszlopáról (egyedül Krisztus, egyedül kegyelemből, egyedül hit által, egyedül a Szentírás), s érzékeltette az egyházi és nem egyházi közvéleménnyel: a reformáció ma is időszerű! Már akkor többen megjegyezték: miért nincs Chilében olyan ünnepnap, melyen hitbeli identitásukat a nem-katolikus hívők is nyilvánosan demonstrálhatják. Október 31-ét hivatalos állami ünnepként Németországon, a reformáció szülőföldjén kívül Chilében és Szlovéniában tartják meg. A szlovének a reformációt nagy kulturális értékteremtő erőnek tekintik, hiszen reformátoruk, Primoz Trubar 1550-ben fordította le a Biblia több részét nyelvükre. Tanítványa, Jurij Dalmatin alkotta meg 1584-ben a teljes szlovén nyelvű bibliafordítást. (ekd.de – 2010-10-28 – dr. békefy-röhrig klaudia – reformatus.hu)