A Fidesz és a KDNP képviselőinek részvételével ökumenikus istentiszteletet tartottak péntek délelőtt a Budapest-Németajkú református gyülekezetben, amelyen Bölcskei Gusztáv, a Zsinat lelkészi elnöke és Böjte Csaba szerzetes szolgált.
A Fidesz és a KDNP képviselőinek részvételével ökumenikus istentiszteletet tartottak péntek délelőtt a Budapest-Németajkú református gyülekezetben, amelyen Bölcskei Gusztáv, a Zsinat lelkészi elnöke és Böjte Csaba szerzetes szolgált.
Péntek délelőtt, a Budapest-Németajkú gyülekezet Hold utcai templomában gyűltek össze a Fidesz és a KDNP képviselői, hogy az Országgyűlés egy órakor kezdődő alakuló ülése előtt ökumenikus istentiszteleten vegyenek részt. A választásokon győztes pártszövetség vezetői, Orbán Viktor és Semjén Zsolt számos újra vagy először megválasztott képviselő is részt vett az alkalmon, abban a gyülekezetben, amelynek lelkésze – de jelenleg hivatása felfüggesztése mellett – Balog Zoltán, szintén képviselő.
Az istentiszteleten szolgáló Bölcskei Gusztáv püspök, az MRE Zsinata lelkészi elnöke Dániel próféta igéje (Dániel 7,1-18) alapján hirdetett igét. Kiemelte, hogy a református Bibliaolvasó Kalauz szerinti napi ige ez – kevés találóbb bibliai helyet lehetett volna találni Dániel próféta látomásánál erre a napra, pedig akkor még nem lehetett tudni, hogy Sólyom László köztársasági elnök éppen május 14-ére tűzi ki a Parlament alakuló ülését.
„Vannak idők, amikor a próféta sem érti, mi az, amit lát. Érzi, hogy valami nagy dolog van készülőben, olyasmi, amitől összeszorul a szíve” – kezdte prédikációját Bölcskei Gusztáv. Kifejtette, hogy Dániel látomása – amelyben négy állat emelkedik ki a tengerből – a maga furcsa képeivel egyetlen dologra koncentrál: lehet-e abban reménykedni, hogy ebben a világban a földi hatalom gyakorlása emberléptékű, emberséges maradjon? A Zsinat lelkészi elnök szerint nem túlzás azt állítani, hogy 2010 Magyarországán ez alapvető kérdés azok számára, akik felhatalmazást kaptak a hatalom gyakorlására. Bölcskei Gusztáv hangsúlyozta, jelenleg a cél, a feladat nem lehet más, mint az emberséges mérték megtalálása, megtartása és megtartatása.
Böjte Csaba ferences rendi szerzetes az elesettek, a megtörtek vigasztalást kérte elsődlegesen a hatalom új birtokosaitól. „Hiszem, hogy Jézus Krisztus kiszerette belőlünk a jót” – mondta a dévai árvák oltalmazója. A szerzetes saját tapasztalatait idézte, hogy minden emberben meg kell látni a jót, jó szóval, bíztatással, bátorításból minden gyerekből ki lehet hozni a szépet.
A képviselők az istentisztelet után a Batthyány örökmécseshez vonultak, ahol virággal emlékeztek a mártír miniszterelnökre, majd az Országházba indultak.
Bölcskei Gusztáv igehirdetése a Parlament alakuló ülése előtt
Textus: Dániel 7,1-18
Vannak idők, amikor a próféta sem érti, mi az, amit lát. Érzi, hogy valami nagy dolog van készülőben, olyasmi, amitől összeszorul a szíve. Belelát a dolgokba, de ahhoz, hogy belátásra jusson, el kell kérnie a válaszokat. Meg kell tanulnia kérdezni. Szerencséjére, nem olyan tanácsadó cégekhez fordul, amelyek potom néhány száz millióért segítenek magyarázni a magyarázhatatlant, ködösítő trükkök ezreit használva arra, hogy a magának megtartott tudás hatalmával felszínen tudjon maradni, és orránál fogva vezesse azokat, akiknek a bizalmát kihasználva, azzal visszaélve káoszt és zűrzavart hagy maga után.
Itt az idő – olvashattuk az elmúlt hónapokban a mindenütt szemünkbe ötlő választási plakátokon. És ebben az országban és a Kárpát-medencében nagyon sok magyar ember gondolta így és válaszolt: igen, itt az idő. Ezért fognak Önök ebben az összetételben a parlamenti padsorokban ülni, s ennek a nagyon nagy bizalomnak az óriási felelősségével ez elkövetkező esztendőkben Magyarország és a magyar nemzet közösségének javára munkálkodni. Sokszor elhangzott, hogy egy országot, nem szabad részvénytársaságnak tekinteni. Így van. Ez az ország nem egy Kft. S akik részt vállaltak az irányításában, azoknak tudniuk kell: a felelősség nem korlátozott. Van, ami sokkal fontosabb, mint a képviselői mentelmi jog, ez pedig az önként vállalt, korlátlan felelősség. A BUX-indexnél (aminek sokkal több köze van a virtuális, mint a valódi valósághoz) sokkal fontosabb és életbevágóbb a bizalmi index (ami nem tévesztendő össze a népszerűséggel).
Itt az idő! De mire? Dániel látomása a maga furcsa, első pillantásra idegennek tűnő, ám félelmetesen időtállónak bizonyuló képeivel egyetlen dologra koncentrál. Lehet-e abban reménykedni, hogy ebben a világban a földi hatalom gyakorlása emberléptékű, emberséges maradjon? S nem túlzás azt állítani, hogy 2010 Magyarországán ez alapvető kérdés azok számára, akik felhatalmazást kaptak a hatalom gyakorlására. Egy kortárs magyar szerző, Kiss Csaba Hazatérés Dániába címen XXI. századira magyarította Shakespeare klasszikus tragédiáját, a Hamletet. A darab egyik ismertetőjében a következőket olvassuk: „Bár norvégok és dánok küzdenek ebben a történetben is, nyilvánvaló, hogy rólunk, rendszerváltáskori magunkról van szó – a mi furcsa, összezavarodott viszonyulásunkról – bűnhöz, hatalomhoz, megbocsátáshoz. Már a kiindulópont is erőteljesen kárpát-medencei valóságunkat idézi. Pár év külföldi „ösztöndíj” után hazatér valaki egy teljesen felkavarodott, morálját és tartását vesztett országba, ahol érvényüket vesztették már az erkölcsök „visszatartó” szabályai, ahol a túlélés, a felszínen maradás parancsa minden más értéket maga alá gyűr. Ebben a „magyar Hamletben” mindenki dörzsöltebb, tájékozottabb, felvilágosultabb, mint az eredetiben. Tudják, sejtik, és magukban elítélik a gyilkosságot. De nem tesznek semmit, mert minden „elvont” morális tett értelmét vesztette már. És emiatt valamennyien bűnösebbek, mint Shakespeare ártatlannak ható hősei.”
A cél, a feladat nem lehet más, mint az emberséges mérték megtalálása, megtartása és megtartatása.
A felkorbácsolt világóceánból felemelkedő vadállatok megtestesítik az embertelen hatalom minden jellegzetes vonását. A nagyravágyó, mohó, ragadozó, maga körül mindent felemésztő, nagyokat mondó szájú hatalom rettenetes rombolást tud végezni. S mindezt úgy, hogy megpróbál emberi vonásokat magára ölteni, legalább is imitálni. Ez a „mintha”-emberséges vonás, amelyik számára a látszat a lényeg.
Itt az idő! A keresztyén reménység is megfogalmazódik ebben a látomásban, s ez abban gyökerezik, hogy az „öregkorú” helyet foglalt a trónján. Azért Őt se hagyjuk ki a számításból. Ő, aki Cseh Tamás/Bereményi Géza „Nyugati pályaudvar”-ában úgy említtetik, mint „aki el van felejtve, de Ő ezért nem haragszik” ott van a középpontban. S maradandó hatalma csak annak van, aki tud erről a középpontról, s arról az Emberfiához hasonlóról, aki nem látszatemberré lett az Ő Fiában, Jézus Krisztusban.
Néhány óra múlva Önök összeülnek, s új fejezetet nyithatnak. Adjon ehhez elegendő bölcsességet, bátorságot, alázatot, mértékletességet és emberséget az a mérték, amellyel az Öregkorú és az Emberfia alakja biztat és erősít. Ebben kísérje Önöket Isten áldása és sokunk imádsága. Ámen
Csepregi Botond
Képek: Kalocsai Richárd