Református körökben leginkább dalairól ismerhetik Balla Pétert – erről beszélt Tarr Zoltán megnyitó beszédében. A Magyarországi Református Egyház zsinati tanácsosa ifjúként énekelte, egyetemi lelkészként pedig szívesen énekeltette Balla Péter tartalmas énekeit, akiben csak később ismerte meg a magyar népdal elkötelezett hívét, gyűjtőjét, népszerűsítőjét. – Ez a kiállítás Balla Pétert, a református keresztyén népdalgyűjtőt hozza elénk, aki óriási teherbírással végezte Kodály nyomdokain munkáját, és tett meg minden tőle telhetőt azért, hogy a magyar népdal, mint a nép közös nyelve, fennmaradjon. Fontos, hogy abban az egységben lássuk az ő alakját, amely a magas színvonalú szakmai munkát a mély személyes hit megélésével együtt mutatja meg nekünk – e kettő nem vált el az ő személyes életében sem – hangsúlyozta Tarr Zoltán.
Balla Péter nem csak a Református Egyetemes Konvent országos énekügyi titkáraként tevékenykedett: a zsoltár- és népdalmisszió vezetőjeként aktív munkatársa volt a harmincas évektől a Soli Deo Gloria Református Diákmozgalomnak (SDG), amelynek vezetői koruk kiváló és elkötelezett tagjaiként mély bibliai hittel és a társadalmi kérdések iránti felelősséggel végezték munkájukat. A zsidóüldözés időszakában Balla Péter és felesége több száz honfitársukat mentették meg az SDG internátusában és a szárszói telepen, amelyért 1995-ben Jad Vasem-díjat kaptak. – A kiállítás nekünk, reformátusoknak is lehetőséget nyújt jobban megismerni a népdal apostolát, megerősödni keresztyénségünk és magyarságunk gyökereiben, így megerősödve saját szolgálatunkra – zárta beszédét a zsinati tanácsos.
Hoppál Péter kultúráért felelős államtitkár elmondta: Balla Péter ráismert arra, hogy népi hagyományainkban, szellemi-tárgyi kulturális örökségünkben őseink, így nemzetünk évszázadokon át hagyományozódott tudása öltött testet. Az államtitkár röviden vázolta a magyar népdalkutatás történetét Vikár Bélától Balla Péterig, és úgy fogalmazott: a népzene gyűjtése, lejegyzése, elemzése és megőrzése szorosan kapcsolódik a hagyomány megőrzéséhez. – Mai kultúránk egyik meghatározó kérdése éppen az, hogy felnő-e Magyarországon egy olyan generáció, amely átvevője, folytatója lehet a korábbi évszázadok műveltségének. Kialakul-e olyan társadalom, amelyik ismeri, becsüli és továbbviszi e felhalmozott tudást úgy, hogy közben befogadja az új ismereteket, környezeti feltételeket. E kérdések mind a kultúra, mind a nevelés számára meghatározóak. Nincs nemzeti kultúra a kis közösségek kultúrája nélkül, és nincs közösség kultúra nélkül, ezért fontos, hogy a helyi kultúra és a hagyományok visszanyerjék megtartó erejüket.
Pávai István, a kiállítás egyik kurátora a három részből álló tárlat egyik központi eleméről, Balla Péter bukovinai, moldvai és besszarábiai gyűjtéseiről szólt a résztvevők előtt, kiemelve az archaikus magyar népdalkincs gyűjtése mellett azt a munkát, amelyet a román népművészeti intézetnek végzett román belügyminisztériumi ajánlólevéllel – mondhatjuk, a kulturális diplomácia szolgálatában a cseppet sem feszültségmentes harmincas években. Emellett jelentős egyházzenei küldetése is volt az énekeskönyv és az egyházi éneklés megújításában, valamint abban, hogy fiatalok százait nevelje a népdal és a zsoltár szeretetére. Vallotta: teljes lelki élet zene nélkül nincs, van, ahova csak a zene világít be.
Kemecsi Lajos, a Néprajzi Múzeum főigazgatója szerint a kiállítás célja egybevág az Ars Sacra fesztivál vezérgondolatával: szeretnék felmutatni a remény jeleit a kultúrában. Ilyen jelek voltak Balla Péter vecsési gyűjtései, illetve zsoltárai és moldvai népdalai, amelyeket a Vecsési Népdalkör, a Szentendrei Református Gimnázium ötödikes tanulóinak kórusa, valamint Gaál Eszter népdalénekes szólaltattak meg a múzeum impozáns terében. A Balla Péter népzenei gyűjtéseit, ismeretterjesztő tevékenységét és egyházi munkáját bemutató tárlat 2015. január 25-ig tekinthető meg.
Egy apostol életútja. A Hajdúszoboszlón született Balla Péter az erdélyi Belényesen végezte középfokú tanulmányait. 1927-ben a budapesti Zeneakadémiára, majd a Nemzeti Zenedébe került hegedűt tanulni. Itt ismerkedett meg Kodály Zoltán és Bartók Béla népdalgyűjtő tevékenységével. 1932-től Lajtha László tanítványa lett a Néprajzi Múzeumban, majd népzenegyűjtésbe kezdett 1933-ban – közel száznegyvennégy fonográfhengerre készített hangfelvételt a harmincas években az akkor még kevéssé ismert Bukovina és Moldva területén, valamint jelentős szerepet kapott a harmincas évek második felében készült Pátria lemezsorozatban is.
Bagdán Zsuzsanna
Fotó: Kalocsai Richárd
A cikk megjelent a Reformátusok Lapja legfrissebb számában.