Bogárdi Szabó István egy régi történettel kezdte ünnepi prédikációját, melynek főszereplője egy férfi, akinek nem tetszett, hogy városában szabadtéri evangelizációra hívtak egy prédikátort. Csak azért látogatott el az igehirdetésre, hogy kövekkel megdobálja a lelkészt – de nem ez történt. Végül így szólt a prédikátorhoz: „Azért jöttem, hogy betörjem a fejét, de végül ön törte össze a szívemet.” A lelkész így válaszolt: „Nem én törtem össze a szívét, hanem a Szentlélek.” Ez a rövid történet is pünkösd üzenetéről szól, melynek jelentőségét a püspök Az apostolok cselekedetiről írott könyv 2. fejezete – a Szentlélek kitöltetése, Péter apostol ünnepi beszéde és az első gyülekezet megalakulásáról szóló leírás – alapján magyarázta.
„A Szentlélek végzi el szívünkben a bűnbánatot, a megtérést, a Krisztus útján való járás igyekezetét. Ő a nagy megfordító: ellenségből baráttá, elveszettből hazatalálttá, gyűlölködőből szerető szívűvé, bűnösből szentté, kozmikus árvából Isten gyermekévé tesz. Ez a pünkösd gyümölcse és áldása. Ezért ünnepelünk” – hangsúlyozta Bogárdi Szabó István. Mint mondta, ez az első pünkösdkor zavar és megdöbbenés közepette történt, a bibliai szövegben is minduntalan visszatér, hogy zavar támadt a sokaságban. Mind azt kérdezték: mi is ez valójában? Mi történik? De végül feltették azt a kérdést is, ami sokkal fontosabb: „Mi mit cselekedjünk?” Az események vége, hogy összetörik a szívük, de mégis „áldott megzavarodás és áldott összetöretés ez, ami Krisztus követésére vezet – a Lélek formál újra, ez pedig az újjászületés titka” – tette hozzá.
A keresztyén élet titka
A budahegyvidéki gyülekezetben pünkösdkor tesznek fogadalmat a konfirmandus fiatalok, vizsgájuk szombaton volt. Bogárdi Szabó István elmondta, az egyik fiatal a Heidelbergi káté 21. kérdését kapta, ami arra keresi a választ, mi az igaz hit. Erre így hangzik a felelet: „Az igaz hit nemcsak oly biztos ismeret, amelynél fogva igaznak tartom mindazt, amit Isten az ő Igéjében nekünk kijelentett, hanem azon felül még az a szívbéli bizodalom is, melyet Szentlélek az evangélium által gerjeszt bennem, hogy Isten nemcsak másoknak, hanem nekem is bűnbocsánatot, örök igazságot és üdvösséget ajándékoz az ő ingyen kegyelméből, egyedül a Krisztus érdeméért.”
A keresztyén élet titka és csodája, hogy nemcsak másoknak jut bűnbocsánat és közösség, hanem nekünk is. „Konfirmandusunk zavarában felcserélte a sorrendet és azt mondta, „nemcsak nekem, hanem másoknak is”. Valójában ez a keresztyén élet első leckéje, hiszen nemcsak magamra nézve van reményem, hanem másokra nézve is” – hangsúlyozta a püspök.
Nem búfelejtő
Az első pünkösd alkalmával zavarodottság támadt – először mások miatt. Általános tapasztalat, hogy sokszor meglep, sokkol vagy megrendít, amit másokon látunk. Az ünnepre érkezők azt tapasztalták, hogy a legtöbbször lenézett és megvetett galileaiak kimentek az utcára és úgy beszéltek, hogy azt a „szélrózsa minden irányából érkezők” értették – emlékeztetett az igehirdető.
Hozzátette: ez azért is volt megdöbbentő, mert aki ismerte a tanítványi közösséget, tudta, mi történt nagypénteken, húsvétkor és az azt követő időszakban – így azt is, hogy ezek a férfiak bezárkóztak, elvonultak. Hogy lettek hát gyávákból bátrakká? „Azt látták rajtuk, hogy mámorosak lettek, mert, akinek a Szentlélek megérinti a szívét és átöleli lelkét, az megmámorodosik – fogalmazott Bogárdi Szabó István. – A környezetük azt hiszi, részegek, de aztán meg kell érteniük, hogy a Szentlélek nem leitat, hanem megitat. Az Ő áldása nem búfelejtő mámor, hanem olyan áldás, mely minden gondunkat magára veszi és elvezérel minket a gondviselő Istenhez.”
Mások miatt zavarba jönni ismerős, de emellett a Jeruzsálemben összegyűltek saját maguk miatt is zavarba estek – az pedig már mélyebb zavar, amikor a „a magabiztos, mindentudó és mindenre magyarázatot találó ember” zavarodik meg. „Úgy neveztem el: az alibiember. Ezek vagyunk mi, akik mindig magyarázatot és alibit találnak tetteikre, és akik szerint mindig a másik a hibás, mindennek oka a »másik« – magyarázta egyházunk Zsinatának lelkészi elnöke. – Azonban az alibiember pünkösdkor megzavarodik, mert nem tud kitérni a Szentlélek elől.”
Mienk, tied, enyém
Az Ószövetség beszámol róla, hogy az emberek egykor szerették volna megépíteni Bábel tornyát, az egekig magasodó templomot, mellyen Istent akarták elérni, hogy „lehúzzák és szolgává tegyék”. Az Úr azonban látva művüket összezavarta a nyelveket, hogy ne érthessék egymást. Az apostolok cselekedeteiben szereplő leírásban ennek tükörképét látjuk: Jeruzsálemben, pünkösd napján mindenki a saját nyelvén hallotta és értette, amit az apostolok mondtak.
„Nem lehet az a kibúvó, hogy nem értem. A zarándokok is felismerték, hogy Isten igazsága elől nem lehet elbújni. Isten úrrá tette Jézust, akit ők, mi és én félretettünk az útból, majd halálra adtunk. Nincs már olyan kibúvó, hogy a másik bűne volt és mi ott se voltunk” – emlékeztetett Bogárdi Szabó István. Ennek felismerése ütötte meg az akkori közösség szívét – erre a Biblia ugyanazt a szót használja, mint amikor a keresztre feszített Jézust a katona lándzsával megszúrja: átdöfte. „Meg kell halnia a régi embernek, a másikat odaáldozó embernek, az alibiembernek, hogy a Lélek segítségével új életre támadjon. Az első pünkösd átélői is hallanak egy történetet, amiről mondhatnák, hogy semmi közük hozzá, de kiderül, hogy nem másoké, hanem a mi történetünk, személyesen az enyém is” – fűzte hozzá a dunamelléki püspök.
Hívd segítségül!
Péter apostol az első pünkösdkor azt is elmondta, így teljesedik be az a jövendölés (Jóel könyve 3. fejezet), hogy aki segítségül hívja az Úr nevét, megmenekül. De a zavarodottság legnagyobb mélysége nem én magam, és nem a másik, hanem Isten – emlékeztetett a püspök arra, hogy Isten végezte el mindezt: Ő rendelte, hogy Jézus Krisztus testet öltsön, hogy csodákat tegyen és tanítson, de azt is, hogy keresztre adják, feltámadjon, jobbjára üljön – és hogy nevét segítségül hívva üdvözülhessünk. „Isten terve nem az volt, hogy az ember próbáljon meg újra nagy birodalmat szervezni és egy eszme nevében testvériessé válni, hanem kiválasztott egy galileait és végül Názáretből érkezett jó.”
„Nem értjük, miért. De ezért mondja Péter apostol válaszul a »mit tegyünk?« kérdésre, hogy térjetek meg, tartsatok bűnbocsánatot, keresztelkedjetek meg és legyetek Jézus Krisztus tanítványai, nevének segítségül hívói – zárta gondolatait Bogárdi Szabó István. – Akkor leszel halandóból az örök élet várományosa, bűnösből szent, meg nem értettből befogadott, gyűlölőből szerető szívű, ha segítségül hívod nevét és az övé leszel teljesen – azé, aki az Atya jobbján ül és elküldte Szentlelkét. Miért ünnepeljük pünkösdöt? Mer eljött a Lélek és a Lélek Krisztust prédikálja. Mindig.”
Idén pünkösdkor 15 fiatal és 7 felnőtt konfirmált a Budahegyvidéki Református Egyházközségben, valamint két felnőtt megkeresztelkedett konfirmációs fogadalma előtt. A vallásos nevelés célja a konfirmáció eseménye, amikor a konfirmandus személyesen dönt Krisztus és az Ő egyháza mellett, annak tagjává szeretne válni. A konfirmáció értelme az, hogy a megkeresztelt ember, mint aki elnyerte a hit ajándékát, a gyülekezet nyilvánossága előtt tesz bizonyságot Krisztus mellett hozott személyes döntéséről. A döntés magába foglalja a bűnbánat, a megtérés Lélek által munkált eseményét és a bűnbocsánat evangéliumának meghallását. E döntés kifejezésével a hívő betagolódik Krisztus testébe, szolgáló közösségébe.
Farkas Zsuzsanna, fotó: Sebestyén László