A Flashback szikár szöveg. Aki hasonló élményt várna, mint a Kallódó Ifjúságot Mentő Misszió eddig megjelent vallomásos-élettörténetes könyvei vagy a szintén a misszióban szabadult Kubiszyn Viktor látomásos-gonzós drogregényei, az talán elsőre kicsit csalódik, kézbe véve a kötetet. Közelebb vagyunk az igazsághoz, ha úgy tekintünk erre a kiadványra, mint találkozásra egy tapasztalt segítő szakemberrel. Számos különféle motivációval léphetünk be egy tanácsadó ajtaján. Van, aki rezignáltan és ellenállással megy oda, ahová küldték. Más talán valakiért aggódva kopogtat be, akit szeret. Olyan is lehet, aki maga sem tudja, miért, de szüksége van egy hiteles, felnőtt férfira, akivel beszélgethet. Belépünk, kézbe véve a kötetet – Orsolics Zénó pedig egyszerűen, tisztán bemutatkozik.
A szerző közel tíz éve foglalkozik saját praxisban függőséggel küszködő kamaszokkal és családjaikkal, a 2015-ben indult ráckeresztúri tinirehab szakmai vezetője, üzleti coach és képzőművész, háromgyermekes édesapa, a gazdagréti gyülekezet tagja. Mozaikcsaládból jövő középső gyerek, aki jól ismeri a lakótelepi kulcsos gyermekeket bandákba szervező magányosságot, a rosszul választott utakat, az érzést, amikor mennyei szózatként szól a metró hangosbemondója: végállomás. Azonban még ez is választási lehetőség: tényként elfogadni, vagy hátat fordítva kezdetté tenni a végállomást.
A szenvedélybetegségekről szóló beszéd talán egyik legnagyobb sebezhetősége, hogy egyszerre elrettentő és hősies módon mutatja be az ember Odüsszeiáját betegségével, nem pedig a szenvedélybeteg embert magát. Orsolics Zénó tömör, romantikát, pátoszt és túlírtságot nélkülöző szövegében az ember mutatkozik meg. A segítéssel foglalkozók tudják, hogy a segítéshez a kliens egészséges énrészével kell tudni kapcsolatot teremteni, szövetséget kötni – mert az az élni akaró énrész még a legnagyobb mélységekben is ott van, tudja az utat. Akkor is, amikor jön a flashback, egy régi hallucináció, és démoni sugallatától kétségessé válik, mi is a valóság – hogy tényleg meg lehet-e fordulni, és lehet-e startkő a végállomás. A könyvben végig érezzük ezt az énrészt, végigkövetjük, ahogy magára talál – így tud másoknak is segíteni, hogy magukra találjanak.
A kötetben közreadott, kilencvenes évekbeli drogtörténet szomorú aktualitása, hogy újra visszatérőben van a drogpiacra a heroin. Aktualitása az is, hogy ma is sok magányos gyerek éhezi azt, hogy legyen olyan hiteles felnőtt, aki meghallgatja őt. Akitől elleshetők az élet apró dolgai – emberi viszonyok, pecázás, villanyszerelés –, és aki segít hiteles felnőtté érni. A mediatizált társadalom robbanásszerű igényt teremt majd a professzionális segítő szakemberekre – véli a szerző, aki maga is erre tette fel az életét. Ennek lenyomata ez a könyv is. Őszinte, nyílt és tiszta beszéd arról, mit tesz velünk, ha a bajainkat a szőnyeg alatt gyűjtjük. Hogy a szenvedélybeteg családtag sokszor megkönnyebbülés: végre van valami, amiről beszélhetünk, mert arról nem tudunk, ami a családban van. Orsolics Zénó könyvének nagy tanulsága: azt és úgy mondani, ahogy van, ahogy érzem magam. Ez nehéz, ezt tanulni kell – ezt nem lehet egyedül megtanulni.
Mindennek az alapja a flashback. De hogyan lesz a kísértői elbizonytalanításból életre erősítő bizonyosság? Egyszerű az egész, mégis elbeszélhetetlen. Mert ki tudja, mi történik a szívvel, amikor megérinti a közösségben megélt szeretet, a természet, az ének, a hirdetett Ige? Új valóság nyílik meg a minket magához ölelő, elfogadó, tanácsoló Fiúval találkozva, és ennek a találkozásnak az élménye vissza-visszatér, a legváratlanabb helyzetekben, megerősítve, hogy ez a dimenzió és ez a kapcsolat igaz, visszacsinálhatatlan, örök. Ez a megtérés flashbackje. Nincs ebben semmi bonyolult.
Forrás: Bagdán Zsuzsanna, fotó: Vargosz
Orsolics Zénó: Flashback. Visszatértem a függőségből.
Harmat Kiadó, 2018, 2500 Ft.
A cikk megjelent a Reformátusok Lapja 2018. június 17-i számában.