Csömörön a legelső református istentiszteletet 1537. október 31-én tartották, majd a kialakuló kis közösség mindig valamelyik közeli település szórványaként gyakorolta hitét. A második világháború után saját templom hiányában közel hatvan évig tartották alkalmaikat a helyi evangélikusoknál. 1950-től havi egy istentiszteleten, 1989 után pedig minden vasárnap hallgathattak igehirdetést – már ekkor megfogalmazódott bennük a templomépítés gondolata. A megvalósuláshoz a csömöri önkormányzat 2007-ben nyújtott segítséget, telket ajándékozott a református gyülekezetnek. 2010-ben önálló missziói egyházközséggé váltak, és ahogy arról korábban már beszámoltunk, jelenlegi lelkipásztoruk Esztergály Előd Gábor szolgálatának megkezdésével új lendületet vett a törekvésük. Az építkezés első üteme, a gyülekezeti ház és a parókia ez év tavaszára készült el, ezekért adtak hálát a szombati ünnepi istentiszteleten.
A lelki ház már elég erős ahhoz, hogy a fizikai építésébe is belekezdjenek Csömörön – vallja a gyülekezet. A Dunamelléki Református Egyházkerület gyülekezetplántálási programjának köszönhetően élénkült meg a gyülekezeti élet a fővároshoz közeli településen.
Bogárdi Szabó István dunamelléki püspök igehirdetésében Keresztelő János születésének története (Lk 1,62–64) alapján az Istentől kapott ígéretekről beszélt, amelyek megvalósulásához ő teremti meg a szükséges feltételeket, minket pedig arra hív, hogy engedelmesen, szabad szívvel fogadjuk el áldásait. „Meghívott bennünket reménység ellenére remélni, azaz kicserélni a mi reményeinket az ő ígéretére, a törekvéseinket az ő áldásaira, igyekezetünket, vágyainkat az ő igaz megismerésére, saját gondolatainkat és szavainkat az ő magasztalására és dicsőítésére" – fogalmazott.
A Zsinat lelkészi elnöke az alapkőletételt felidézve elmondta: „ezen a területen, ahol állunk, körben még láthatjuk a régi világ egy-egy elemét, darabját, a betont, különböző részeket. De amikor majd eljövünk a templomszentelésre, itt már minden ki lesz cserélve, más lesz. Azt kívánom, hogy mindeközben mi magunk is, akik mindennek tanúi, átélői, támogatói vagyunk, kicserélődjünk. Váljunk reménység ellenére remélőkké, magunk gondolatának erőltetője helyett Isten gondolatainak elfogadóivá, magunk útján járók helyett Isten útjára meghívottakká, Istent dicsőítőkké!"
A gyülekezet gondnoka, Deák Ferencz a hálaadás szavait tolmácsolta a közösség nevében. „Szeretnénk hálát adni teremtő Atyánknak ezen a napon, mert neki köszönhetünk mindent, Szentlelke által formálta és vezette utunkat, és tette lehetővé a lelki és fizikai növekedést az évek során. Neki adunk hálát akkor is, amikor köszönetünket fejezzük ki mindazoknak, akik Isten eszközeként hozzájárultak otthonunk elkészüléséhez: a csömöri reformátusság lelki vezetőinek, a nagyközség világi elöljáróinak, a református egyháznak és a magyar kormánynak, hogy segítségükkel támogattak minket." Külön megköszönte az evangélikus gyülekezet évtizedekig tartó vendéglátását és a csömöri reformátusok áldozatkészségét, „akik maroknyi csapatként a szűkös időkben is kitartóan, őrlángként őrizték hitüket".
Simon Tamás kabinetfőnök Tuzson Bence közszolgálatért felelős államtitkár képviseletében köszöntötte a jelenlévőket. „Sokkal több kőnél és betonnál, amit itt látunk: ennek a gyülekezetnek a reménysége" – fogalmazott. Hozzátette: „a támadás, amely Magyarországot folyamatosan éri, a problémák, amelyek körbevesznek bennünket, Európa önazonosságtudatának elvesztése ránk is hat, és ez ellen közösségépítéssel, az egyének lelkének megerősítésével kell védekeznünk". Az egyházak ezt képviselik – mondta –, ezért támogatja a kormány az olyan törekvéseket, mint a csömöri templomépítés.
„Bár településvezetőként kaptam a felkérést, a Magvető Háza és az épülő templom mellett politikusi beszéd helyett egy igével szeretnék szólni az egybegyűltekhez" – mondta Fábri István, Csömör nagyközség polgármestere, aki abból a Károli-bibliából olvasott fel, amit konfirmációjára kapott édesanyjától. „Sok evangélikus használja most is ezt a bibliafordítást, és ez szimbolikusan utal a két egyház közötti szoros kapcsolatra is, amelynek Csömörön még nagyobb aktualitást ad, hogy a reformátusok sokáig az evangélikus templomban tartották az istentiszteleteiket."
„Az elmúlt években láttuk, hogy milyen nagy erővel kezdtek dolgozni a református gyülekezet tagjai azon, hogy valódi, saját gyülekezeti házuk, majd később templomuk legyen" – emelte ki a polgármester, és hozzátette: „azért, hogy az emberi erőfeszítés így megvalósulhasson, kellett szilárd alap és a régi csömöri református családok szilárd hite, akik kitartottak, elköteleződtek az egyházhoz, gyülekezetükhöz, a keresztyén közösséghez. Igazak rájuk Pál apostol szavai, mert a nemes harcot megharcolták, futásukat elvégezték, hitüket megtartották." Mint mondta, ilyen hitre van szüksége az egész településnek.
Bogárdi Szabó István püspök és Nyilas Zoltán északpesti esperes mellett Isten áldását kérte a gyülekezet életére és az elkészült gyülekezeti házra Eszes Zoltán helyi baptista és Johann Gyula csömöri evangélikus lelkipásztor, valamint Rózsa Katalin kistarcsai református kórházlelkész.
A lelkészi áldások után a gyülekezeti ház előtt Esztergály Előd Gábor lelkipásztor az 1Krón 29 szavait idézte: „Most azért, Istenünk, hálát adunk neked, és dicsérjük a te fenséges nevedet. Mert ki vagyok én, és mi az én népem, honnan volt erőnk ennyit adakozni? Bizony, tőled van mindez, és csak azt adtuk neked, amit a te kezedből kaptunk!" Ezután a helybéli ifjúság ének- és zenei szolgálata mellett elhelyezték az épület homlokzatán a Magyarországi Református Egyház, Magyarország és Csömör nagyközség zászlóit, hogy azok az új közösségi épületen lengedezve hirdessék az arra járóknak: itt már megvalósult egy reménység, és Isten segítségével a következő lépést is bizalommal várják a csömöriek.
Jezsoviczki Noémi / Reformátusok Lapja, fotó: Vargosz