Először jár a Kirchentagon. Milyen benyomások érték a találkozó alatt?
Két szempontból is nagyon fontos nekem az itt töltött néhány nap. Az egyik, hogy olyan keresztyén mozgalmat látok a Kirchentagban, amely egyben erődemonstráció is. A hívő, templomba járó emberek ezeken a napokon mutatják meg a világnak azt a számtalan szolgálatot, amelyet azért végeznek, hogy megerősítsenek másokat. Emellett ők maguk is feltöltődnek itt: most is épp egy teltházas istentiszteleti alkalom után beszélgetünk. Jó látni, hány területen vannak jelen a német protestánsok szerte a világban. Ez nekem azt jelzi, hogy hatalmas erő van a keresztyénségben, amelyet mi nem mindig érzékelünk a kicsi falvainkban, a magunk problémái között. A kisebbségben élők sokszor csak a saját gondjaikig látnak, így vagyok ezzel én magam is. Jó volt tapasztalni, hogy nem igaz a hír, amely szerint a nyugati protestáns egyházak elveszítették önmagukat. Úgy látom, hogy testvéregyházaink hullámvölgyeken átmenve bár, de újra rátaláltak a lényegre, amely összefogja közösségüket, és nemcsak diakóniára, hanem az élő közösségek diakóniájára indítja őket. Nagy erő van ebben a közösségben.
Milyen céllal érkezett a találkozóra?
Fontosnak tartom, hogy az ukrajnai helyzetet is tárgyalhattuk a Kirchentagon, több sajtótájékoztatón, pódiumbeszélgetésen is felhívva a figyelmet azokra az emberekre, akik most nehéz körülmények között élnek országunkban. A Kárpátaljai Református Egyház nyugati kötődése, nyugat-európai gyökerei segíthetnek hidat építeni Nyugatról Ukrajna felé, ahol jelen vagyunk az állam létrejötte óta. Ha ők is komolyan vesznek minket, akkor olyan példa lehetünk számukra, amely megkönnyíti az életüket és Ukrajna felzárkózását az európai törvényekhez, a keresztyén világhoz.
Melyek ezek a gyökerek?
A nyugat-európai protestánsok 1990-től nagyon aktív kapcsolatot tartanak fenn Kárpátaljával. A Kirchentagon is szinte félóránként találkoztam ismerőssel, akivel valamilyen munkaközösségben vagyunk. Ezek a találkozások, kézfogások, rövid beszélgetések, a közös istentiszteleti szolgálatok megerősítik meglévő kapcsolatunkat, és akár az eljövendő évtizedek közös munkáját is megalapozhatják – ilyen volt például a fesztivál magyar–német istentiszteletén Fabiny Tamás evangélikus püspökkel, valamint Gémesi Pál és Csákvári Dániel németországi magyar református lelkészekkel közösen végzett úrvacsoraosztás is, amely megerősítette testvéri közösségünket. Annak idején első fecskeként érkeztem Németországba a Kárpátaljai Református Egyházból, ahonnan úgy mentem haza1996-ban, hogy erős közösségeket tudtam magam mögött. Ez nemcsak abban az új helyzetben segített, amiben az egyházam találta magát a kilencvenes évek derekán, hanem személy szerint is támogatást jelentett és jelent lelkészi munkámban Kárpátalján. Nemcsak a diakónia, a létfenntartásunkban nyújtott segítségük szempontjából fontosak ezek a szoros baráti kapcsolatok, hanem azért is, mert tudom, hogy mögöttünk állnak imádságaikkal.
Magyarok a Kirchentagon
Az Európai Protestáns Egyházak Közössége (GEKE) által szervezett kerekasztal-beszélgetésen Zán Fábián Sándor az Ukrajnai Német Evangélikus Egyház vezetőjével, Sergej Machewski püspökkel együtt számolt be az ukrajnai politikai és gazdasági helyzetről, interjút adott a svájci reformátusok standján. A kárpátaljai püspök ezek mellett közreműködött a június 4-i nemzetközi református istentiszteleten, valamint másnap a Württembergi Magyar Protestáns Gyülekezet német–magyar úrvacsorás istentiszteletén – előbbin Christopher Fergusson, a Református Egyházak Világközösségének kanadai főtitkára, utóbbin Gáncs Péter, a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke hirdetett Igét. Olvassa el a találkozóról szóló tudósításunkat.
Bagdán Zsuzsanna
Az interjú megjelent a Reformátusok Lapja 2015. június 14-i számában.