Volt önkéntesei és európai partnerei körében ünnepelte fennállásának huszadik évfordulóját az Önkéntes Diakóniai Év Programiroda november 8-án Budapesten. Az évfordulóra megjelentetett, ünnepi kötetben önkéntesek, szolgálati helyek munkatársai, lelki vezetők és mentorok vallanak arról, hogyan változtak az elmúlt húsz évben az önkéntes szolgálat által.
„Hála a két évtizedért, amikor az Úr engedte sokak által sokfelé képviselni, hogy Krisztus teste egy” – mondta az 1Kor 12,26–27 alapján tartott nyitó áhítatában Fekete Károly tiszántúli püspök. A Zsinat lelkészi alelnöke úgy fogalmazott: a testrészeknek be kell iratkozniuk az önkéntesség iskolájába, hogy egy testként tudjanak működni, megélve a kölcsönösséget.
„Az önkéntességből sokszor csak az »ön« látszik: az önképzés, a jövőkeresés, amelyben az önkéntesség terepe szinte másodlagos. Azonban a keresztyén önkéntesség alapja a kölcsönösség” – mondta Fekete Károly, és hozzátette: az evangélium a kiegyenlítés törvénye, amely szerint ki tudjuk elégíteni egymás szükségeit. Hangsúlyozta: szép dolog egymás felé indulni, együtt szenvedni és örvendezni, azonban egyedül Krisztus értünk vállalt szenvedése, a megtérésünk felett megélt mennybéli öröm és annak bizonyossága üdvözít, hogy semmink sincs, amit ne kaptunk volna. Krisztus szeretete számon tart minket, közösséget teremt, mindannyiunkat egyéni úton keres meg.
Az ember hiánylény – hangsúlyozta az igehirdető, és hozzátette: hála Istennek azért, hogy „ébren tartja egymásra utaltságunk törvényszerűségét, hogy ne önösségben, hanem testvéri közösségben élhessünk”. Fekete Károly végezetül köszönetet mondott mindenkinek, akik az egységen munkálkodnak, és áldást kért a szolgálat következő évtizedeire is.
A Magyar Református Szeretetszolgálat keretében működő programirodát Juhász Márton, a segélyszervezet ügyvezető igazgatója is köszöntötte, aki maga is szolgált önkéntesként Angliában a kétezres évek elején. Személyes megemlékezésében kiemelte: életútját, pályaválasztását, ahogy számos más volt önkéntesét is, alapjaiban határozta meg az önkéntesként töltött tíz hónap. „Remélem, a következő húsz év ugyanilyen gyümölcsöző lesz” – tette hozzá Juhász Márton.
Az Önkéntes Diakóniai Év Programirodát is magába foglaló, tizenöt ország szolgálatait összefogó Ökumenikus Diakóniai Év Hálózat (EDYN) nevében Janka Adameova, a szervezet elnöke köszöntötte a résztvevőket, és kiemelte: az ÖDE az EDYN legrégebbi hosszú távú önkéntes projektekkel foglalkozó partnerszervezete a közép-kelet-európai régióból. „Az ÖDE munkatársi csapata értékes szakmai tapasztalatokkal rendelkező, mélyen elkötelezett csapat, akiktől sokat tanulhatunk, és akiknek tapasztalatait érdemes megosztani másokkal is” – mondta az elnöknő, és hozzátette: a reformáció ötszázadik évfordulója életünk mindennapi reformációjára emlékeztet minket, és arra a feladatra, hogy legyünk a változás kezdeményezői azokban a közösségekben, ahol élünk és szolgálunk.
Az önkéntességről mint lelki utazásról Závodi Emese programvezető beszélt az ünnepségen. Az elmúlt két évtized ezerháromszáz külföldre induló és hazánkba érkező ifjú szárnypróbálgatásaira visszatekintve kiemelte: az önkéntes hatalom nélküli, de valódi partner szeretne lenni, formálódni és formálni a környezetét, és „ebben az utazásban kísérőnek lenni ajándék és áldás”.
Arról, hogy milyen is egy-egy ilyen utazás, a megjelent kötet mellett volt önkéntesek adtak ízelítőt rövid bizonyságtételeikkel. Akár határon túlról Magyarországra, akár magyar fiatalként Nyugat-Európába mentek, egyöntetűen kiemelték: alapvető fontosságú volt életükben a mások szolgálatára felajánlott tíz-tizenkét hónap – mert aki egyszer önkéntes lett, örökre az is marad.
Egy évet adni az életedből
Még lehet jelentkezni az ÖDE jövő szeptemberben induló programjára. Interjú Závodi Emesével.
Bagdán Zsuzsanna / Reformátusok Lapja