Az ökumenikus imahét zárásaként zsidó-keresztyén imaórát tartottak az Avilai Nagy Szent Teréz-plébániatemplomban január 24-én Budapesten. Az immár ötödik közös imádság sarokpontja két, egymással közel egy időben született dokumentum volt: decemberben ortodox rabbik, valamint az Apostoli Szentszék is a távolságtartó együttélésből teológiai alapú, mély barátsággá váló zsidó–keresztyén párbeszédről adtak ki nyilatkozatot.
Erdő Péter bíboros prédikációjában hangsúlyozta: Isten és a választott nép, Isten és az egész emberiség találkozásának nagyszerű pillanata Jézus egész élete. Az evangélium követése két dolgot kíván: radikalitást és azonosulást a Mester személyével – utóbbi köti össze elszakíthatatlanul Jézus tanítványainak egész közösségét Izrael népével. Erről a közösségről szól a II. Vatikáni Zsinat Nostra Aetate kezdetű nyilatkozata kiadásának ötvenedik évfordulóján, 2015 decemberében megjelent új szentszéki dokumentum is, amely „gazdagabbá és intenzívebbé teszi a zsidó–keresztény párbeszédet". – Az elmúlt ötven esztendő valóban nagy előrelépéseket hozott a párbeszéd terén: a távolságtartó együttélésből eljutottunk egy mély barátságig, amely teológiai alapokra épül – mondta Erdő Péter, és Ferenc pápát idézve kijelentette, hogy „keresztényként nem tekinthetjük a zsidóságot idegen vallásnak, sem a zsidókat nem soroljuk azok közé, akik arra hivatottak, hogy hagyják el a bálványokat és térjenek meg az igaz Istenhez (vö. 1Thessz 1,9). Velük együtt hiszünk az egy Istenben, aki a történelemben tevékenykedik, és velük együtt fogadjuk be a közös kinyilatkoztatott szót". – A valóságos különbségekről nem megfeledkezve érthetjük meg igazán, hogy nagy és közös út áll előttünk, mert az Újszövetség a keresztények számára nem megsemmisíti és nem is helyettesíti a régi szövetséget, hanem beteljesíti annak ígéreteit – foglalta össze Erdő Péter.
A Szentszék e dokumentumának kibocsátása előtt néhány nappal, hanuka első napján a világ huszonöt vezető ortodox rabbija nyilatkozatot adott ki a kereszténységről, amelyet többen is ismertettek az imaórán. Ebben az alábbi megrendítő szavakat olvassuk: „A Nostra aetate és az ennek szellemiségét követő hivatalos egyházi okmányok egyértelműen elutasítják az antiszemitizmus minden formáját, megerősítik Isten és a zsidó nép felbonthatatlan szövetségét, elutasítják az istengyilkosság vádját, és a keresztények és zsidók közötti egyedülálló kapcsolatot hangsúlyozzák. (...) Mi is elismerjük, hogy a kereszténység létrejötte nem hiba vagy a véletlen műve, hanem isteni akarat eredménye volt és ajándék a nemzeteknek".
Frőlich Róbert prédikációjában arról a mozzanatról beszélt, amikor Isten népe maga mögött hagyta a szolgaságot, hogy néppé váljon, hirdesse az egyistenhitet, a világ világossága legyen. A Vörös-tenger partján megrettenve álltak meg, és Mózes fohászára Isten így válaszolt: „Miért kiáltasz fel hozzám? Szólj a zsidóknak, hogy induljanak!" – Ez szembemegy azzal, amit gyermekkorunk óta tanulunk: hogy kiáltsunk az ég felé, ha bajban vagyunk. A rabbinikus irodalom szerint a víz nem vált azonnal ketté, csak akkor, amikor már a szájáig ért az első belegázoló zsidónak. A tengerparton nem a könyörgés, hanem a hit ideje van: Isten már bizonyított, most nekünk kell megtenni a magunkét. Ha indulunk, Isten is megteszi a magáét – mondta az országos főrabbi, aki a bíboros szavaira reagálva úgy fogalmazott: – Eljött az idő, hogy bizonyítsuk hitünket, éljünk azzal, amit Isten belénk táplált, hogy átöleljük egymást a világ szakrális és nem szakrális helyein, és induljunk együtt száraz lábbal a reménybeli békés, boldog jövő felé!
Gáncs Péter evangélikus elnök-püspök a 133. zsoltár kapcsán arra hívta fel a figyelmet, hogy az oly gyakran kért és kívánt áldás csak oda érkezik meg, ahol a testvérek egységben élnek, és az úton – az evangélikus és a római katolikus egyház párbeszédéhez hasonlóan – a konfliktustól a kommunió, azaz a szembenállástól a közösség felé haladnak. Bálint Benczédi Ferenc unitárius püspök hangsúlyozta: ne Isten titkait firtassuk, hanem tegyük, ami rajtunk áll a kinyilatkoztatás szerint, törekedjünk a törvényt betölteni és a békességet munkálni. Papp János, a Magyarországi Baptista Egyház elnöke a 73. zsoltár alapján buzdított: a hamisság rettenete elmúlik, amikor Isten ráébreszt minket önmagára. Felelősségünk rombolni a hamisat hittel, tisztasággal, bátorsággal. Csernák István metodista szuperintendens a 139. zsoltár szavaival imádkozott, és kijelentette: a legdrágább dolog az életben az isteni szándék felfedezése. Pataky Albert, a Magyar Pünkösdi Egyház elnöke a 16. zsoltár alapján hangsúlyozta: a jövőt nem ismerjük, viszont tudjuk, kinek a kezében van – ezzel a bizonyossággal imádkoztak az üldöztetést elszenvedő keresztyénekért is.
Németh Pál református lelkipásztor az első zsoltár alapján két fához hasonlította a keresztyénséget és a zsidóságot, amelyek bár a folyó két partján állnak, de ugyanabból az élő vízből táplálkoznak. A római levélből kiderül, hogy ez a két fa valójában egy: Istennek egy elhívott népe van. A zsidóság elhívása nem szűnik meg a keresztyénséggel, utóbbi az előbbibe oltatott – azonban utóbbit is a gyökerei hordozzák. A kiválasztás az egész világért van: Izráel hivatása a népek között ároni szolgálat, ezt a szolgálatot végzik a keresztyének is. Istennek egy népe és egy üzenete van: irgalmas és türelmes az Úr, megbocsátja bűneinket és életre segíti az egész emberiséget. A mi dolgunk kérni és elfogadni a bűnbocsánatot, és dicsőíteni az Urat végtelen kegyelméért és továbbadni azt, hogy az egész világ megtartassék.
Fischl Vilmos, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa főtitkára örömét fejezte ki, hogy „az imahét nyolcadik napján együtt tudunk imádkozni a zsidó-keresztyén Európában és hirdetni az Úr igéjét".
– 2015 a megpróbáltatás és a csodák éve volt – mondta Szécsi József, az eseményt szervező Keresztény Zsidó Társaság főtitkára, megemlékezve a Közel-Keleten folytatódó háborúról és azokról a keresztyénekről, akik mártírhalált haltak hitükért. Mint mondta, némi – kétezer éves – késéssel bár, de napjainkra felértékelődött a vallásközi párbeszéd, amely egymás hitének és kiválasztottságának kölcsönös elismerésén és tiszteletén alapul. A két tavaly decemberi dokumentumra és a zsidó-keresztyén kapcsolatok változására reagálva elmondta: „a zsidóság türelmes nép: kétezer évente egy-egy csoda nem árt". – Nem minden órában történik csoda, de – ahogy Pesten mondják –, volna rá igény – tette hozzá.
Bagdán Zsuzsanna, fotó: Vargosz