Bársony István a beszélgetés elején röviden bemutatta tudományos kutatásait, az anyagtudományok műszaki területét. A kutató elmondta, hogy a modern technológiák fejlesztéséhez rendkívül fontosak azok a kutatások, amelyek az anyagi tulajdonságokkal kapcsolatosak, hiszen minden anyagnak felismerhetők és kísérleti úton feltérképezhetők jó és rossz tulajdonságai. Az anyagok jó tulajdonságainak erősítésével pedig már mikro szinten is rendkívül kedvező lehetőségek nyithatók az elektronika számára, nem is beszélve a tulajdonságok nano szintű befolyásolásáról. Ezen a szinten ráadásul alapvetően megváltozik az anyagra jellemző tulajdonságok nagy része. Az anyagtulajdonságok befolyásolása teszi például lehetővé a gépi érzékelés fejlesztését. Bársony István úgy vélte, hogy ez az „érzékelés" pusztán az „emberi érzékelés" koppintása, vagyis a kutató semmi mást nem csinál, csak az isteni cselekedetet „majmolja".
A kutatóprofesszor szerint arra a kérdésre, hogy hol jár ma Magyarország az ilyen jellegű technológiák fejlesztésében, nehéz ebben a formában válaszolni, hisz a nagyobb fejlesztések és kutatási folyamatok ma már nemzetközi vállalkozások, amelyben egy-egy nemzet kijelölt kutatói a saját részterületükkel foglalkoznak és munkájuk révén „az egész" kutatáshoz járulnak hozzá. Vagyis a dicsőség és az eredmény ritkán kristályosul ki egyetlen ország kutatócsoportjának munkájából. A magyarok általában számtalan tehetséges mérnökkel és kutatóval járulnak hozzá ezekhez a folyamatokhoz, azonban jellemzően nem itthon születnek a legnagyobb piaci eredményeket hozó kutatások (amiért a kutatások szegényes támogatása is felelős).
Istenkérdések a tudományban
A beszélgetés témája volt, hogy hol merül fel Isten létének kérdése a tudós számára. Bársony István szerint minden tudományra igaz, hogy az egyes részkutatásokban elmerülő tudós egy idő után mindig rácsodálkozik a természet legapróbb részleteiben is meglévő rendszerességre és rendezettségre, amelyből könnyen a világnak és a természetnek a nagyobb rendszerességére és rendezettségére képes következtetni. Ez általában olyan pont a hívő kutató számára, amelyet AHA élménynek nevezhetünk. Ezek az élmények az isteni teremtettségre való rácsodálkozások, az isteni „intelligens szervezés" bizonyítékára való megnyílás pillanatai. Bársony István szerint ide minden komoly kutató elérkezik egyszer életében, még akkor is, ha nem vallja be nyilvánosan, vagy akár még önmaga számára sem.
Arra a kérdésre, hogy vajon a robotika útján az ember a teremtő helyébe léphet-e (és ebből a folyamatból adódóan a robot az ember helyébe léphet-e), Bársony István azt felelte, hogy kapacitásban a robot-agyak fejlődése valóban elképesztő sebességgel halad, ezért félő, hogy 30-40 éven belül átlépik az emberi képességek határait. A fontos kérdés az, hogy a „peremterületek" programozása (például a robotpilóta számára, amely a jövőben az autókat vezeti, az erkölcs) mennyire sikeres, hisz ezen múlhat, hogy a robotok egyszer – és ez nem science-fiction – valóban szembefordulhatnak-e az emberiséggel. A beszélgetés során később ez a téma újból felmerült. Nagy Sándor, a zsinat korábbi világi elnöke megjegyezte, hogy azért nem fél a robotok okozta veszélytől, mert azokból hiányzik a „transzcendens elem". Mások szerint viszont épp ez az, amely valódi okot adhat a félelemre.
Ha viszont a technológiai fejlődés ilyen veszélyeket rejt magában – tette fel a kérdést Németh Balázs –, akkor mit jelenthet egy mérnök felelőssége, aki ilyen vagy olyan formában a részévé válik a fejlesztési folyamatnak és munkájával ilyen potenciális jövők megvalósulását segíti? Hol vannak a hívő mérnök választási lehetőségei, és mik azok? Bársony István mérnök szerint ebből a „mókuskerékből" nem lehet kilépni, és épp ezért rettenetesen fontosak például a humán tudományok és művelőik, akik segíthetnek elkerülni és kezelni egy ilyen jövőt. Ahhoz, hogy az ember helytálljon az elkövetkező évtizedekben eleve egy „komplexebb emberre" van szükség, aki kiismeri magát a gondolkodás több ágazatában is, aki számára a filozófia is ugyanolyan fontos, mint a természettudomány.
Keresztyénként a vezetésről
A beszélgetés a Református életképek sorozat vendégének vezetői szerepére is kitért: milyen lehet egy keresztyén vezető? Szóba került milyen fontos megfelelő példával elöl járni a fiatal kutatók előtt, ami nyilvánvalóan egyfajta Krisztuskövető, a keresztyén erkölcsi tartást megjelenítő, és abban elöljáró magatartás hűséges viselését jelenti. Erre a tartásra mindig fogékonyak a tanítványok, és évek, olykor évtizedek múltán mindig megmutatkozik, hogy a mag termékeny talajra hull. Az egyetemi tanár szerint mindaz a tehetség, amelyet az ember kap, és amely gondolkodó emberré és vezetővé is teszi őt, pusztán a neki megadatott rövid ideig az övé, ezért jól kell vele sáfárkodnia. Fontos a jó sáfárkodás saját tehetségünkkel, azonban vezetőként még fontosabb, hogy másokat is segítsünk ebben. Azaz felfedezzük azt, hogy ki mire képes, segítsünk neki rádöbbenni saját tehetségére, és segítsük abban, hogy azt továbbfejleszthesse és abban kiteljesedjen. A keresztyén vezető legfontosabb feladata a fiatalok nevelése és a nekik adott talentumok ösztökélése. Az alázatos ember – aki tisztában van azzal, hogy mire képes, ugyanakkor azt is érti, hogy ezen a világon semmit sem kapott örökbe – egész életében a számadásra készül, és ezért igaz, keresztyén életet él, bármekkora tudóssá is váljon. – összegezte gondolatait Bársony István.
Bársony István egyetemi tanár, a Műszaki Fizikai és Anyagtudományi Intézet korábbi igazgatója. A kutatóprofesszort idén választották az Akadémia rendes tagjai közé, 2010 óta levelező tag az intézményben és 2001 óta az MTA doktora. Szakterülete a tágabban értelmezett anyagtudományok, a mikroelektronika, mikro- és nanotechnológia. Több egyetemen is oktatott korábban, jelenleg a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Információs Technológiai és Bionikai Karának egyetemi tanára. Gábor Dénes díjas és Széchenyi-díjas kutató, a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjének tulajdonosa.
Forrás: rkk.reformatus.hu