A Kárpát-medencei református ifjúsági szervezetek képviselői március elején Kunhegyesen találkoztak, hogy ezúttal is megvitassák az ifjúsági munka helyzetét. A tavaszi alkalmat „Ifjúsági munka a digitális világban” címmel hirdették meg, témája a közösségeket egyre inkább meghatározó online kommunikáció és a generációk közötti különbség volt.
Nyolc éve alakították meg a Generális Konvent Ifjúsági Bizottságát (GeKIB), melynek köszönhetően a Kárpát-medencei református ifjúsági szervezetek, kerületi ifjúsági referensek és a teológiák képviselői félévente találkozhatnak és megoszthatják egymással tapasztalataikat.
Utolsók és elsők
A Kárpát-medencei Ifjúsági Egyeztető Fórum (GeKIB) Fekete Károly tiszántúli püspök áhítatával vette kezdetét, aki a szőlőmunkások példázatán (Mt 20,1-16) keresztül beszélt az ifjúsági munkáról. Mint mondta, hasonlóan érezhetik magukat a fiatalok között munkálkodók, mint a történetben szereplő késői munkások, hiszen sokféle irigység kíséri a szolgálatot, nehéz a generációk közötti „utolsónak” lenni. A tiszántúli püspök szerint azonban Jézus arra emlékeztet szavaival, hogy Isten mindig elénk jön, keres minket, „mintha neki volna szüksége ránk.” Az Atya páratlan szeretete mindenre képes a megtalálásért, ő azokat szólítja meg, akinek más nem adott esélyt. „A mindenkori egyházi munkásnak is meg kell látnia, kinek van szüksége a megszólításra, egy jó pillanatban érkező kérdés életre szóló impulzust adhat” – tette hozzá Fekete Károly.
Isten jóságát nem lehet kisajátítani, az irgalom felülírja a logikát és a szokásokat, így lehet nála az elsők bére is ugyanannyi, mint az utolsóké. „A kegyelmi alapon való munkálkodásban nincs kis és nagy kegyelem – teljes kegyelem van” – hangsúlyozta a tiszántúli püspök. Ez a gondolat mutatja meg a mennyei gazda és a parányi ember közötti gondolkodásmódbeli különbséget: „Isten azt várná a felfogadottaktól, hogy a többiekkel együtt örüljenek a megkegyelmezettség állapotának.”
Példamutató egység
Fekete Károly arra is felhívta a figyelmet, hogy sok közösség vár ifjúságra, majd amikor kívánságuk teljesül, nagyon hamar gondként értelmezik a generációs különbségeket. „Mások vagyunk mindenben, egy dolgot kivéve: mind kegyelmet nyert bűnösök vagyunk. Istennek nincsenek befutói és célszalagot átszakító győztesei, csak vándorai, akikre munkatársként szeretne tekinteni” – tette hozzá.
A munkásoknak nem vetélytársként kellett volna tekinteni a később érkezőkre, hanem meglátniuk bennük a testvéreiket. „A Mennyei Gazda az utolsókat akarta ajándékba adni az elsőknek, akiknek a kegyelem íze már megkeseredett a szájukban – folytatta a tiszántúli püspök. – Minden új generáció egy új kezdet. Minden olyan új, ami változtatni vágyik, a kegyelem pillanatát szeretné állandósítani.” Mint mondta, azért állhatunk mind a startvonalnál, mert közösen, vállat vállhoz vetve sokat tehetünk egymásért és az idősebb generációkért – arccal az új felé. „Ha az Atya, a Fiú és a Szentlélek tud együtt munkálkodni értünk, akkor számunkra is lehet minta ez a megújító egység” – zárta gondolatait Fekete Károly.
Újragondolt misszió
„A Zsinati Ifjúsági Iroda fontosnak tartja, hogy a mindenkori GeKIB témája valódi igényekre válaszoljon és a közös gondolkodással közelebb kerülhessünk a fiatalokhoz” – válaszolta Szabó Eszter, az Ifjúsági Irodavezető helyettese arra a kérdésünkre, miért fontos a digitális korról folytatott párbeszéd. Azt is elmondta, ott kell elérni a fiatalokat, ahol megtalálhatóak, azokkal az eszközökkel, melyeket használnak. Ebben a kérdésben kikerülhetetlen az online világ vizsgálata: muszáj jól használni a folyamatosan fejlődő technológiát, hogy az ifjúsági munkások valóban a fiatalokat megszólító módon jelenhessenek meg ezeken a felületeken.
A GeKIB lehetőséget biztosított az egyházi és online kommunikáció megismerésére, a résztvevők elmondhatták tapasztalataikat a témáról és a közösségi médiáról, ami a továbbiakban segítheti a közös munkát. „Újra kell értelmeznünk a missziói parancsot és megkeresni a módját, hogyan tudunk ma is elmenni és tanítványokká tenni másokat. Ennek betöltéséhez ki kell lépnünk a komfortzónánkból –az online térbe is” – hangsúlyozta Szabó Eszter.
A megértés vágya
„A megértés első feltétele az alázat: annak elismerése, hogy nem az én generációm a legjobb, és hogy amit a világról tudok, nem biztos, hogy igazabb vagy helyesebb, mint amit más generáció tagjai tudnak” – foglalta össze kérésünkre előadásának lényegét Szűcs Sándor baptista teológus, az apcsel29 alapítója. Mint mondta, mivel más dolgok hatnak a különböző generációk tagjaira, ezért természetes módon más dolgok válnak fontossá számukra. A probléma nem a különbözőséggel van, hanem azzal, amikor megpróbáljuk összehasonlítani életünk meghatározó pillanatait és ezeket versenyeztetjük – ekkor nem találjuk az egymáshoz vezető hidakat. „A kommunikációhoz közös csatornára van szükség. Meg kell értenem, milyen a másik, miért vált ilyenné, mi az, amit át tudok neki adni a generációm értékeiből és mi az, amit én tanulhatok tőle” – tette hozzá Szűcs Sándor, aki szerint a kommunikációhoz elsősorban szeretet kell és az őszinte vágy, amivel megpróbáljuk megérteni egymást.
„A Z-generáció, vagyis a mai 8-22 évesek már virtuális személyek. Komoly technológiai változás történt a világban, mely olyan mértékű életmód- és kultúraváltozást okozott, ami az emberiség történelmében páratlan” – hangsúlyozta a baptista lelkipásztor. Komoly kihívássá vált az ifjúsági kommunikáció, mert korábban nem volt még ekkora szakadék a generációk között, ahogy még egy generáció sem különbözött annyira elődeitől, mint a Z-generáció. Ezeket a fiatalokat már teljesen az online tér határozza meg, és ez a tendencia a jövőben egyre csak erősödik. „Ha el akarjuk érni őket az evangéliummal, akkor ott kell nekik elmondanunk, ahol jelen vannak – hangsúlyozta Szűcs Sándor. – Úgy kell szólnunk, hogy megértsék, különben nem lesznek partnerek a kommunikációban és nem ér el hozzájuk az üzenet.”
Farkas Zsuzsanna, fotó: Rácz Ervin, Sipos József