A 2009-es Kálvin emlékévet rögvest követi a 2010-es Melanchthon-év, melynek során Németország nagy tanítójára, Germánia világosságára emlékeznek hazájában és világszerte. Kálvin nem csak ismerte Melanchthont, hanem elmélyült, igaz barátság is kialakult közöttük. Így az ő tiszteletadásához kapcsoljuk a miénket.
„Németország fénye és tanítója” életéről
Philipp Melanchthon (eredeti nevén: Philipp Schwartzerdt) Brettenben/Pfalz, 1497. február 17.-én született és Wittenbergben, 1560. április 19., tehát 450 éve hunyt el. Német teológus, reformátor, Luther munkatársa. Eredeti nevét görög fordításban használta. Heidelbergben és Tübingenben tanult. 1518-ban a görög nyelv és irodalom tanára lett Wittenbergben. Itt csatlakozott Luther reformációjához, kristálytiszta gondolkodást és világos kifejezési módot adott Luther eszméinek, exegetikai alaposságával és szelíd kritikájával segítette a nagy mestert. Mérsékelni igyekezett Luther heveskedő kitöréseit. 1521-ben adta ki Loci Communes Rerum Theologicarum című művét, amely az első nagy protestáns munka a dogmatikai teológia területén s mely a szerző életében több mint 50 kiadásban jelent meg. Az Ágostai Hitvallás készítésében (1530) rendkívül fontos szolgálatot tett. 1541-ben Wormsba és csakhamar ezután Regensburgba ment, hogy az ottani értekezésen, kollokviumon védje a protestantizmus érdekeit. Luther halála után még inkább elvesztette a lutheránusok bizalmát úgy a római katolikusoknak a békesség kedvéért tett engedményeivel, mint az úrvacsorai tanban a kálvini irányhoz való közeledésével. Élete végéig folytonos teológiai vitákba bonyolódott, amelyek rendkívül bántották békés lelkületét. Kora a német nemzet tanáraként nagyra becsülte, a „Praeceptor Germaniae” = Germánia tanára jelzőt adományozták neki. Európa minden részéből özönlöttek hozzá a hallgatók. Írt egy görög és egy latin grammatikát, kommentárokat adott ki több klasszikus íróról, a Septuagintáról, bibliai könyvekről, írt erkölcsi témájú műveket; szerkesztett hivatalos okmányokat, nyilatkozatokat, értekezéseket, válasziratokat; széles körű levelezést folytatott barátaival és kora vezetőivel. Összes műveit Bretschneider adta ki Corpus Reformatorum című nagy munkájában (28 kötet 1834-60).
„Korunkban nem akad más könyv, ami ekkora örömet szerzett…”
Kálvin és Melanchthon eszmei-teológiai egyezése
Kálvin ismerte már Melanchthon fő művét, a Loci Communest, amikor a frankfurti birodalmi gyűlésen 1539-ben személyesen megismerte. A két reformátor, a francia és a német géniusz, szellemi nagyság később is találkozott egymással a wormsi és a regensburgi vallási kollokviumon. Életük végéig leveleztek egymással. Kiváltképpen az úrvacsora-kérdésben egyezett véleményük. Kálvin valószínűleg 1540. november 8-án aláírta Wormsban az evangélikus ágostai hitvallás egyik változatát, a Confessio Augustana variata-t. 1539. október 18-án Kálvin Strassburgból levelet ír a bázeli lelkésznek, Simon Gryneusnak. Ebben így jellemzi Melanchthont: „Rendkívüli tudásának, szorgalmának és odafigyelésének megfelelően, ami őt munkájában jellemzi, nagyon nagy világosságot hozott” az írásmagyarázat területére is.
Reformátorunk 13 hosszabb levelet írt Wittenbergbe Németország praeceptorának, ezek némelyike valóságos teológiai esszé, mini-értekezés. A Melanchthonhoz és másokhoz írt leveleiben 84 alkalommal említi a wittenbergi reformátor és humanista, Philipp Melanchthon nevét. Most csak ennyit: Kálvin nagyrabecsülése igen mély szimpátiából fakadt. 1544. április 21-én Genfből Wittenbergbe küldött levelében így titulálja Melanchthont: „Élj jól, kitűnő férfiú, Krisztusnak leghűségesebb szolgája és nagyra becsült barátom. Az Úr vezessen Téged továbbra is az Ő Lelkével, és őrizzen meg Téged még sokáig egyháza és a mi javunkra”. Ugyanebben a levelében ezt is írja reformátorunk: „Üdvözöld dr. Martinust” (Luther latin keresztneve) és hozzáteszi: „Olvastam Dániel könyvéhez írt kommentárodat. Bizony mondom Neked, a mi korunkban nem akad más könyv, ami ekkora örömet szerzett volna nekem, mint ez”. A szelíd bölcsességben élő Melanchthont Kálvin többször energikusan kérte az erőteljesebb fellépésre, kivált az úrvacsora-tannal kapcsolatos téves nézetekkel és „teátrális színészkedéssel” szemben. Ezt 1555. augusztus 23-án kelt levelében jegyzi meg.
„Ó, Melanchthon Fülöp!”
Az örök barátság
Kálvin Melanchthon iránti szeretetének, szívből fakadó tiszteletének és baráti értékelésének a mélységét mi sem bizonyítja ékesebben, mint az a néhány sor, amit az 1560. április 19-én elhunyt nagy tanító személyéről írt egy 1561-ben megjelent úrvacsorai iratában. A szöveget először fordításban Eberhard Busch professzor, Kálvin életének egyik legismertebb mai kutatója adta közre. Ennek egy részlete így hangzik: „Ó, Melanchthon Fülöp! Hozzád szólok, mi több, kiáltok most, aki már Istennél élsz, s várom azt a pillanatot, amikor a lelki megnyugvásban Veled együtt lehetek. Százszor is elismételted, amikor a munka fáradalmai után, és támadásoktól kimerülten fejedet barátságosan vállamra hajtottad: ’Ó, bárcsak itt halnék meg, a Te vállaidon!’. Azután én ezerszer is azt kívántam, hogy bár végre ismét együtt lehessünk - örökre”. Milyen szép megfogalmazás ez a sokak által ridegnek, érzéketlennek, túl intellektuálisnak tartott Kálvintól, akinek szíve és értelme, intellektusa is képes volt ilyen magas-fényű, meleg izzásra! Ehhez persze egy Melanchthon Fülöp is kellett…
Az európai protestáns identitás kialakítói
És ami 2010-ben várható…
A bretteni Európai Melanchthon Akadémia és a német protestáns egyházak is nagyszabású megemlékezéseket tartanak Germánia világossága (lumen Germaniae) emlékére és tiszteletére 2010-ben. A 2004-ben, Melanchthon bretteni szülőházában megalapított Európai Melanchthon Akadémia feladatai közé számít, hogy a szülőházat és a szülővárost nemzetközi tudományos és kultúrpolitikai találkozóhellyé emelje. A nemzetközi grémiumban, kuratóriumban megtalálhatók a német egyetemek, ökumenikus intézetek, a Baden-Württembergi Parlament, az ENSZ és a város képviselői. Az akadémia elősegíti a reformátor és humanista Philipp Melanchthon egyetemes jelentőségének történeti-kritikai feldolgozását, dokumentálást, publikálását, hatását a reformáció mellett a politikai életre, az erkölcsre, a nemzeti oktatásügyre, a felekezeti és a vallásközi párbeszéd szempontjából.
Az akadémia által szervezett több mint 45 országos és nemzetközi Melanchthon konferencia-sorozatot, megszámlálhatatlan kiállítást, kollokviumot megragadó és elkötelező módon január 13-án a karlsruhei Roncalli Fórum keretében, a katolikus kultúr-központban az az előadás nyitja meg, amelynek témája: „Úton az egység felé – az ökumenikus Kálvin”. Előadója a holland református teológus, Dr. Herman Selderhuis. Amiként ezt az előadást, úgy az egész évi dús programot is a bretteni Melanchthon Akadémiával együtt a karlsruhei Roncalli Fórum és a strassburgi Reformáció Kutató Intézet szervezi, koordinálja és bonyolítja le. Az év során nyomon követjük majd a nagyszabású eseményeket és rendszeresen tájékozatjuk Olvasóinkat ezekről, hiszen Kálvin és Melanchthon barátsága tovább mélyíti ismereteinket a genfi francia és a wittenbergi német reformátorról, meg a kálvinizmus és lutheranizmus tágszívű kapcsolatairól. Így lehetünk mi magunk is Kálvin, és Melanchthon örökségét hasznosítva becsülő késői utódok, akik az általuk elindított európai protestáns identitás részesei és tudatos hordozói – remélhetőleg nem csak 2010-ben…
Dr. Békefy Lajos