A Bethesda-kórház megnyitásának 150 éves jubileuma lehetőséget biztosít, hogy az érdeklődők beletekintsenek a gyógyító intézmény múltjába. Cikksorozatunk első részében a Bethesda történetének első fejezetét ismertettük. A soron következő összeállítás az 1909 és 1951 közötti időszakot mutatja be. Bár sok nehézség hátráltatta a kórház működését, mégis az itt végzett szeretetteljes munka és a szolgálatok bővülése alapján a Bethesda-kórház aranykorának nevezhetjük ezt az időszakot.
A Bethesda-kórházat 1866-ban alapító Németajkú Református Leányegyházközséget a XX. század hajnalán kialakult fenntartási nehézségek arra kényszeríttették, hogy 1909-ben 245.035 koronáért eladja az intézményt a Filadelfia Diakonissza Egyletnek. A megvásárláshoz szükséges összeg előteremtését a Kárpát-medence protestánsai közötti adománygyűjtés segítette. A Leányegyházközség karitatív tevékenységét a Bethesda-kórház eladása után is folytatta, 1946-ig működtette a kórház mellett álló Bethania Árvaházat.
Vizsgálat közben
A Filadelfia Diakonissza Egyletnek köszönhetően a Bethesdában 1909-1951 között országosan is elismert gyógyító tevékenység folyt. A diakonisszák részére 1914-ben megvásárolták a kórház melletti telken álló Kobrák-villát, amely 1895-ben épült Kobrák Mór cipőkereskedő számára Aigner Sándor építész tervei alapján. A Kobrák-villa a diakonisszák „anyaháza" lett, amelynek földszintjén a kórház igazgató-lelkésze, Biberauer Richárd (1872-1939) és családja élt.
A XX. század első harmadának viharos éveiben a kórháznak számtalan nehézséggel kellett megküzdeni. Az első világháború idején vállalta a harctéren megsérült katonák gyógyítását, de az állam a Bethesda számára nem biztosította a hadikórházakat megillető költségtérítést. A különböző járványok, a kommün rendelkezései, betörések, tűzesetek, az 1920-as évek gazdasági váltságai tovább növelték a problémákat. Az intézmény költségvetésében jelentkező nehézségeket Biberauer Richárd személyes kapcsolatai révén, nagy erőfeszítések árán, részben holland és svájci segítséggel tudta megoldani.
1914 karácsonya a Bethedsában
A Filadelfia-egylet telkének a Hungária körút felőli részén 1928-ban épült fel a Sylvester nyomdának is helyet adó ház Tóth Kálmán és Raksányi Gyula építészek tervei alapján. A nyomda vezetőinek, Tildy Zoltánnak és Bereczky Albertnek a felelőtlen gazdálkodása miatt az 1930-as évek elején a Bethesda-kórház kertjének részbeni eladására kényszerült az intézmény vezetése, annak érdekében, hogy a nyomda további fennmaradását biztosítani tudják. A nyomdában számos protestáns kiadvány készült, köztük több tízezer Károlyi Biblia.
Biberauer Richárd 1939. január 9-én bekövetkezett haláláig vezette igazgató-lelkészként a kórházat, nyomdokaiba lépve fia, Richárd vette át az 1938-ban alapítvánnyá alakult Filadelfia Diakonissza Alapítvány és intézményei (Bethesda-kórház, árvaházak) irányítását. Biberauer Richárd és családja, öccsével Biberauer Györggyel együtt 1940-ben nevét Bodokyra magyarosította.
A Biberauer család 1926-ban
A II. világháború legembertelenebb éveiben, a Bethesda-kórházban és a Filadelfia Diakonissza Intézet intézményeiben a diakonisszák Bodoky Richárd felelősségvállalását és iránymutatását követve számos üldözött zsidó ember életének megmentésében segítettek bújtatással, átirányítással, hamis papírokkal. A Filadelfia diakonisszák és munkatársaik nemcsak a kórházban, de az árvaházakban és más gyülekezeti szolgálati helyeiken is bátran vállalták a rájuk bízott üldözöttek szolgálatát.
A bombakárok és az ostrom megannyi nehézsége ellenére az Filadelfia-alapítvány szinte valamennyi intézményének épülete túlélte a háborút kisebb-nagyobb sérülésekkel. Bodoky Richárd ekkor indította el az újjáépítésért folytatott nehéz küzdelmét, amiben igen nagy segítséget jelentett az ekkor Svájcban tartózkodó Bodoky Györgyné Vischer Annelies és a család svájci rokonsága, továbbá a különböző segélyszervezetek támogatása.
A Rákosi-korszakban bekövetkezett államosítás kényszerűen vetett végett a Bethesda-kórház áldásokkal teli második időszakának.
Millisits Máté