Az első kórházépület
A Németajkú Református Egyházközség
Pesten német nyelvű református istentiszteleteket már a XIX. század elején tartottak a Pesti Református Egyházközség parókiájának épületében. József nádor második felesége, Hermina hercegnő német reformátusként a pesti egyházközség fő mecénása volt. Részben az Ő kedvéért létesítettek német lelkészi állást. Az első lelkész, Carl Cleynmann 1832-ig szolgálta ezt a közösséget. Távozása után az egyházközségnek nem volt német anyanyelvű lelkésze, ezért csak nagyobb egyházi ünnepeken lehetett a parókia épületében német prédikációt hallgatni.
Pest iparosodásával együtt egyre több németajkú polgár telepedett le a városban, köztük Ganz Ábrahám és Haggenmacher Károly. A Pesten élő protestáns (főként református) németajkúak körében 1859-ben megfogalmazódott egy önálló gyülekezet megszervezésének és templom építésének gondolata. A folyamat 1863-ban zárult a Pesti Református Egyházközség Németajkú Leányegyházának megalakulásával. Első lelkészük a holland származású Adrian van Andel, aki egyben a skót misszió lelkésze is volt, őt Rudolf König követte, akinek érkezése után Török Pál püspök közgyűlést hívott össze, melyen elfogadták, hogy önálló gyülekezet helyett leányegyházat alapítsanak saját presbitériummal és pénzgazdálkodással. A gyülekezet bizonytalan jogi státusza 1864-re rendeződött.
A diakonisszák
Bár a Németajkú Leányegyház viszonylag kicsi volt és nem rendelkezett jelentős létszámú tagsággal, de úttörő volt sok szociális, ifjúsági és diakóniai kezdeményezésben. Felismerve a pesti egészségügy hiányosságait, kórházuk, a Bethesda Kórház már 1866-tól fogadta a betegeket, 12 évvel templomuk megépítése előtt. König vezetésével az egyházközösség a skót misszióval együtt kovászként hatott a Magyarországi Református Egyház mindennapi életére, egyben mintaként szolgált a nagyvárossá fejlődő Pest polgárai számára.
A Bethesda-kórház 1866-1909 között
A Bethesda-kórház előtörténete Bakody Tivadar orvoshoz kapcsolódik, aki felajánlotta a németajkú gyülekezet szegényebb tagjainak, hogy hajlandó őket ingyen kezelni. A gyülekezet a felajánlást tovább gondolva 1864-ben egy bizottságot hozott létre, hogy segítsen megfelelő helyet találni a gyógyításnak. A kórház megvalósításának ügyét kedvezően befolyásolta egy skót hölgy jelentős összegű adománya, akit Bakody Tivadar ingyen kezelt.
A városligeti épület
A Bethesda-kórházat 1866. január 1-én nyitotta meg és közel 50 éven át működtette a Németajkú Református Leányegyházközség. A kezdetek a terézvárosi Rózsa utca 5. szám alatti épülethez kötődtek, ahol Bakody Tivadar főorvos irányításával történt a homeopátiás módszereket is alkalmazó gyógyító szolgálat. Az ápolás szakszerű végzésére Theodor Biberauer, a gyülekezet presbitere Kaiserswertből (Németországból) kért diakonisszákat. Az első két diakonissza, Sophie Wehn és Adelheid Höser 1866 nyarán érkezett Magyarországra. Már a megnyitás évében figyelmet keltett a kórház az osztrák-porosz háború hadisérültjeinek befogadásával. Rudolf König lelkész a Bethesda kórházban lévő sebesültek látogatása mellett, azok megsegítése érdekében a gyülekezetben gyűjtést szervezett.
A Sugár út (ma Andrássy út) kiépítése miatt 1871-ben eladni kényszerültek a kórház akkor használt Rózsa utca 8. szám alatti épületét. A Városliget szélén, a Herminamezőn álló Bartl-villa megvásárlásával nyílt lehetőség egy nagyobb és korszerűbb kórház kialakítására. Az ellátottak számának növekedése az épület és az ápoló személyzet bővítését is megkívánta. A német nyelv és a megfelelő szaktudás hiánya következtében azonban a személyzeti feltételek biztosítása nagy nehézséget jelentett. Az első magyar diakonissza 1873-ban jelentkezett a szolgálatra és tanulta meg a gyógyításhoz szükséges ismereteket. 1891-ben a Bartl-házhoz egy új szárnyépületet építettek.
A kórtermek egy 1909-es képeslapon
A nyelvi különbségekből adódó együttműködési nehézségek tették szükségessé az első magyar diakonissza egyesületnek, a Filadelfia Diakonissza Szövetségnek a létrejöttét 1903-ban. A Leányegyház 1904-ben a Filadelfia Diakonissza Szövetséget kérte fel a kórház napi életének vezetésére, akik 1909-ben megvásárolták a kórházat és 1951-ig működtették azt.
Millisits Máté