Százötvennégy éve született idősebb Szabó Aladár, a belmisszió atyja, a Bethesda-kórház ügyének kiemelt támogatója.
Id. Szabó Aladár 1862. december 13-án született a Fejér megyei Tácon, református lelkészi családban. Középiskolai tanulmányait Székesfehérváron, Pozsonyban és Pápán, a református teológiát a magyar fővárosban és Sárospatakon végezte 1880 és 1885 között. 1884-ben ösztöndíjasként pár hónapot a skóciai Edinburghban töltött, ahol az egész életét meghatározó hitbeli élmények érték.
A Budapesti Református Hittudományi Akadémián az aktívabb hitélményt igénylő hallgatók körében naponta a Bibliát együtt olvasó közösséget szervezett. Ennek a kis csoportnak létrejötte a magyar belmisssziós mozgalmak alapját jelentette, egy olyan korban, amikor a vallásos buzgóság nem volt a magyar református identitás meghatározója.
Mint a Budapesti Református Egyházközség segédlelkésze több gyülekezet megszervezésében vett részt, így ő tartotta az első református istentiszteletet Kőbányán, Pesterzsébeten és Kispesten is. Az 1880-as évek közepén a Németajkú Leányegyházközség és a Skót Misszió hazánkban elsőként adott helyet a vasárnapi iskolának hívott, gyermekek körében végzett hitmélyítő alkalmaknak. Ebben a mozgalmat teremtő szolgálatban Szabó Aladár mellett aktív szerepet vállalt Theodor Biberauer lánya, Biberauer Irma (1867-1945), akivel pár év múlva, 1889-ben házasságot kötött.
Szabó Aladár 1890-ben bölcsészdoktori címet szerzett, a következő évben a református teológián a filozófia és pedagógia tanárának nevezték ki. A 20. század hajnalán több, a protestáns hitélet belsőségesebbé tételét szolgáló egyesület megalapításában vett részt. Hitbeli példamutatásával és egyedülálló szervező tevékenységével a „belmisszió atyja" jelzőt érdemelte ki. Szerkesztésében 1896-ban jelent meg az „Új óramutató" című belmissziós tanulmányokat tartalmazó könyv, amelyben sógora Biberauer Richárd a „Kék kereszt" elnevezésű iszákos mentő misszióról írt.
Ő lett az 1903-ban megalakult Filadelfia Diakonissza Szövetség első elnöke. Az ezt következő években a Bethesda-kórház és a diakonisszák szolgálatának támogatója és népszerűsítője lett. A református közéletben elismert személyiségként, az egyházközségeket adakozásra buzdította, így 1909-ben a Németajkú Leányegyházközség által megvételre felkínált Bethesdát a Filadelfia Diakonissza Egylet 245 035 koronáért meg tudta vásárolni.
Szabó Aladár 1905 és 1938 között a Budapest-Józsefvárosi Református Egyházközség vezető lelkészeként szolgált. Sokrétű munkásságát 1941-ben a „Kegyelem által" című könyvében foglalta össze. 82 éves korában, 1944-ben hunyt el Gödöllőn.
Millisits Máté