„Egymásra találtunk, igazi közösség lettünk. Azóta egymás terhét hordozzuk, együtt álmodjuk az álmainkat, és együtt valósítjuk meg az Istentől ránk bízott feladatokat" – értékelte a magyar református egység elmúlt öt évét Zán Fábián Sándor. A kárpátaljai püspök szerint az egység az életben maradást, az épülés, a jövőt jelenti közösségük számára, valamint lehetőség arra, hogy „ne csak éldegéljünk, hanem megerősödve Krisztus bizonyságtevői legyünk Ukrajnában".
„Ha nincs egység, nincs jövő" – fejtette ki Szabó István dunamelléki püspök, aki elmondta, hogy az egység mindig is evidencia volt az egyházkerületükben, hiszen a török hódoltság idején elnéptelenedő területet az ország legkülönfélébb részeiről odaköltözött emberek népesítették be újra. Az egység szerinte sokszínű, és mindig mozgásban van, így időnként viták jellemzik, de ez nem baj, hiszen a diskurzus vezet csak konszenzusra, ha egymásnak üzengetnek a felek, az nem. Az egyházi vezető hangsúlyozta: a magyar reformátusság konszenzuskereső közösség.
„Történelmi idő volt 2009. május 22." – tekintett vissza az öt évvel ezelőtt történtekre Fazekas László. A felvidéki reformátusok lelkészi vezetője szerint az alkotmányozó zsinat és a hozzá kapcsolódó egységünnep megerősítő alkalom volt számukra, amely felrázta őket a 2004. december 5-i népszavazás okozta apátiából.
„Krisztus a jövő, együtt követjük őt" – emlékeztetett az öt évvel ezelőtti jelmondatra Steinbach József dunántúli püspök, aki szerint annak minden szava hangsúlyos ma is. Elmondta: nekünk Jézus Krisztust kell hirdetnünk, mert aki rá épít, csak annak van jövője. Ezért a világnak, Európának és hazánknak is nagy szüksége van rá.
„A nemzeti egység megteremtésében a református egyház elöl járt és elöl jár ma is" – hangsúlyozta Kató Béla. Az erdélyi püspök úgy véli, hogy az egységre azért van szükség, mert az egyházunk fogyását csak a határaink tágításával lehet megállítani. Mint mondta, a kisebb közösségeknek önállóan nincs erejük a problémáik kezelésére. A jövőről szólva az egyházi vezető hozzátette: a hatékonyság érdekében a Magyar Református Egyház nagyobb szervezeti egységére kell törekedni, a sajátosságok tiszteletben tartása mellett.
„A két romániai egyházkerület jó úton jár, de a nemzeti egység gondolata ma is veszélyben van Erdélyben" – figyelmeztetett hozzászólásában az erdélyi magyarság politikai megosztottságában rejlő veszélyekre Csűry István királyhágómelléki püspök, aki azt hangsúlyozta, hogy bár a gondjainkat jól diagnosztizáljuk, ez nem elég: a református egyháznak gyógyító egyházzá kell válnia.
„Nem vagyunk magunkra hagyva" – adott a horvátországi reformátusok érzésének hangot lelkészi vezetőjük, Csáti Szabó Lajos. A püspök örömét fejezte ki amiatt, hogy a délszláv háborúk során sokat szenvedett közösségük egyházpolitikai okokból ugyan valamivel később, de tavaly végre csatlakozhatott a Magyar Református Egyházhoz.
„A lelki egység mindig is megvolt közöttünk" – szögezte le Halász Béla délvidéki püspök, aki az egységre folyamatként tekint, amiért szüntelenül imádkozni és cselekedni kell.
Kiss Sándor