Amikor az idei ökumenikus imahét előkészületei során az egyházaknak választaniuk kellett valamilyen jelképet, a baptista egyház nevében a Bibliát választottam. Tettem ezt annak a tudatában, hogy a Biblia minden keresztyén közösség közös kincse, tulajdonképpen mindannyian „ezt tesszük oda az asztalra".
Tudom azt is, hogy a református egyház, Károli és más bibliafordítások gondozója és letéteményese valószínűleg sokkal többet tett nálunknál a Biblia hazai megismertetéséért, széles körű használatáért. Ugyanakkor a baptistákra előtörténetükben (anabaptizmus), majd elterjedésük és növekedésük során folyamatosan jellemző a teljes Írás tisztelete, egyéni, családi és gyülekezeti használata. A baptisták történelmük során folyamatosan részt vettek a Biblia kiadásában is, és terjesztését sokrétűen támogatták. Példának okáért, a Brit és Külföldi Bibliatársulat (a Bibliatársulat jogelődjének) eszméje John Hughes (1769-1833) baptista prédikátorban fogalmazódott meg, s J. G. Oncken, az európai baptizmus egyik meghatározó személye élete során kétmillió Biblia terjesztésében működött közre.
A reformáció harmadik ágaként létrejött anabaptista mozgalom a kezdetektől a Biblia megismerésére és az abból tanultak személyes alkalmazására helyezte a hangsúlyt. Hubmáyer Baltazár, az anabaptisták egyik legjelentősebb teológusa így ír erről 1523-ban: „Ahol ismeretem nem helyes és nem keresztyén, kérlek mindnyájatokat Jézus Krisztus által, helyesbítsétek ítéletemet testvériesen és keresztyén módon a Szentírással. Akarok helyesbítést kapni, mert Isten Igéjét fogom követni szándékosan, és teljes engedelmességben ítélete alá rendelem magam..."
Az újkori baptizmus a XVII. század elején, a reformáció utáni első jelentősebb ébredés, a puritán ébredés nyomán indult el, és következetesen ragaszkodott a Sola Scriptura reformátori elvéhez. A hit és mindennapi élet egyedüli zsinórmértékének a teljes Szentírást tekintette.
A XIX. században, a baptisták magyarországi elterjedése idején, szoros kapcsolat állt fenn a Biblia, a bibliakörök és a baptisták között. A Brit és Külföldi Bibliatársulat legtöbb Kárpát-medencei munkatársa (előbb-utóbb) baptistaként végezte a szolgálatát. Áldozatosan terjesztették a Bibliát, annak részleteit. Kitartó munkájukról így ír Balogh Ferenc debreceni református professzor: „Falvakon, hegyek között, forró- és jégvidéken, gyalog öszvéren, hajón, vasúton, gúnnyal, nélkülözéssel, idő viszontagságaival küszködő, megrendült egészségű, de kötelességüket teljesítő hű munkásai a bibliaterjesztésnek... Nagy bőrtáskával a vállukon vásárokban járva kínálják a Bibliát. – Jó könyvet vegyenek! – hangoztatják lépten-nyomon."
Az elődök áldozatos szolgálata révén létrejött Magyarországi Baptista Egyház hitvallásának első pontja is a Szentírásról szól. Jelképezi, és egyben kifejti azt a meggyőződésünket, hogy a kinyilatkoztatott Ige „a keresztyén hit tévedhetetlen és kielégítő szabályozója, legfőbb tanácsadónk a mindennapi élet dolgaiban és a legtökéletesebb próbakő, amellyel minden emberi hagyományt, tanítást és gyakorlatot megvizsgálhatunk."
Közösségünk számára ma is elkötelező és érvényes az az örökség, amit elődeink a Szentírással kapcsolatban ránk hagyományoztak. Családi és gyülekezeti életünkben ma is meghatározó fontosságú a Biblia olvasása, tanulmányozása, az arról szóló beszélgetés. Így gyakoroljuk ezt otthonainkban, a gyülekezeti vasárnapi iskolában és az istentiszteleteken, a Baptista Hittan/Bibliaismeret keretében és mindazokon a fórumokon, melyeken megszólalhatunk. Az apostollal együtt valljuk: „A teljes Írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre; hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített." (II. Tim. 3,16-17)
Papp János, fotó: Vargosz
A szerző a Magyarországi Baptista Egyház egyházelnöke. A fotó a budapesti Kálvin téri református templomban tartott ökumenikus istentiszteleten szimbolikusan átadott lelki ajándékokat ábrázolja. A baptisták egy Bibliával ajándékozták meg az egyházakat, hansúlyozva a bibliatanulmányozás fontosságát.