Negyven éve alakult meg a Doktorok Kollégiuma. Az évfordulók alkalmával mindig megemlékezünk a múltról, egyúttal a jövő felé is tekintenünk kell.
A Magyarországi Református Egyház (MRE) régi vágya volt, hogy valamilyen formában összefogja a tudományos teológiai munkát. Ma a Doktorok Kollégiuma az MRE tudományos teológiai munkáját koordinálja, illetve műhelymunkára ad lehetőséget. A létrejött szakcsoportok, úgynevezett szekciók ma nem csak teológiai diszciplínák alapján szerveződnek. Létezik többek között pedagógiai, valamint a rendszerváltás után újdonságot jelentő pasztorálpszichológiai szekció, s kiemelkedő a néprajzi is, amely nagy munkát végez az MRE egyházművészetének néprajzi vonatkozásait kutatva. Mindezzel egyházunk az interdiszciplináris tudományművelés mellett kötelezi el magát. A tudományos munka az egyházért végzett tevékenység. Az évfordulók a maguk rendjén a minőségi tudományos munka fontosságára intenek. Ehhez főtitkárként is szeretnék hozzájárulni.
Mi a feladata a főtitkárnak?
A munka gerincét a szekcióvezetők és -tagok véleményezésével önállóan szervezett szekcióülések jelentik. A szekciók maguk határozzák meg a követni kívánt tudományos célt. Az évenkénti közgyűlés csupán jóváhagyja a szekciók beszámolóit. A Kollégium elnökségét – az elnököt, az alelnököt és a főtitkárt – hat évre választják meg. A Kollégium szervezési, ügyviteli teendőit a Főtitkári Hivatal látja el. A főtitkár adminisztratív és tudományszervező tevékenységet végez, koordinálja a szekciók munkáját, előkészíti a döntéseket az elnökség számára. Olyan neves személyiségek voltak a főtitkárok – mint Barcza József egyháztörténész –, akik mindig a társadalom, a teológia, az egyház nagy kérdéseit igyekeztek napirenden tartani és a Zsinat felé is közvetíteni. Közvetlen elődöm munkája is előremutató: neki köszönhető az Aranygyűrűs teológiai doktor kitüntetés létrehozása és a Collegium Doctorum periodika, amely a Kollégiumban elhangzott előadásokat írott formában is őrzi. E hagyományokhoz kötődni szeretnék. Úgy gondolom, az egyház bizalma által betöltött tisztség felelősség: a legjobb tudásom, lelkiismeretem szerint kell ellátnom a rám háruló feladatokat.
Kezd körvonalazódni a következő nemzedék?
Sok ígéretes tehetség van, akiktől sokat várhat egyházunk. Felkészülésük, tudóssá formálódásuk során mindig a legjobbra kell törekedniük. Sokszínű gondolkozás, többirányú orientáció és mindeközben az elődök munkásságának ismerete a garancia az előrehaladásra a tudományban.
Főtitkári tisztsége mellett egyetemi oktatóként is tevékenykedik. Hogyan képes jól beosztani erejét, idejét?
Úgy gondolom, hogy megfelelő szervezettséggel a Doktorok Kollégiumának munkáját hatékonyan lehet működtetni. Az e közösségben végzett munka során segítségünkre van például egy tudományos asszisztens is, aki valamennyire mentesít az adminisztratív munkák alól. Mindez arra is példa lehet: a minőség, az eredményesség érdekében megfelelő módon kell megosztani a feladatokat. Mert nemcsak a tudományos életben, hanem egyházunk jövője szempontjából is fontos, hogy legyenek megfelelő emberek, akikre különböző feladatokat rá lehet bízni.
Ferencz Árpád 1972-ben született Bánffyhunyadon. Nős, három gyermek édesapja. Teológiai tanulmányait Kolozsváron végezte, 2005 óta a Debreceni Református Hittudományi Egyetem Szociáletikai Tanszékén tanít. 2007-től a Kelet-Közép-Európai Karl Barth Kutatóintézet vezetője.
Harmati Edina, Kép : Barcza János
Megjelenik a Reformátusok Lapja november 3-i számában.