A kezdő, reggeli áhítatot az új holland énekeskönyv (Liedboek) alapján tartották meg. Az előénekes, Pieter Endedijk zsoltározására a hallgatóság válaszolt, függetlenül attól, Európa melyik tájáról érkezett. Mindenki szívesen ismerkedett a holland nyelvű zsoltárokkal, énekekkel. Az igét Fekete Csaba olvasta fel Pál Kolosséiakhoz írt leveléből. (Kol 3,16-17) A Miatyánkot mindenki a saját nyelvén mondta, ami érdekes hangzavarként, de mégis felemelően hatott.
A lelki elmélyülés után kezdődött el a konferencia tudományos része. A délelőtti, nemzetközi szekció, az Európai énekeskönyv ma címet kapta. A német nyelvű előadások a különböző, európai protestáns énekeskönyvek kialakulásáról és átalakulásáról szóltak. A moderátor a Károli Egyetem képviseletében Pap Ferenc volt. „A konferencia címe és mottója: A megőrzés és megújítás. A két kifejezés két olyan ésszerű szándék és célkitűzés, ami az egyházi énekeskönyvekből következik"- vezette fel az utána szólókat. Azt is ismertette, hogy az alkalmat a Magyar Református Énekeskönyv Bizottság, és a KRE hittudományi kara közösen szervezte meg.
Sokféleség egységben
Az első előadó, Pieter Endedijk, lelkész öt évig dolgozott az új holland protestáns énekeskönyv létrehozásán, annak koordinátoraként. A vetített képes, táblázatokkal, ábrákkal, és zenei példákkal alátámasztott beszámolójából kiderült, hogy a Holland Protestáns Egyház 2007-ben döntött úgy, hogy az addig, már harmincnégy éve használt énekeskönyvét megújítja. A szerkesztői munkák a rákövetkező esztendőben indultak el. A megjelenést az előző énekeskönyv negyven éves évfordulójára időzítették, 2013 májusára.
A közönség prezentáció segítségével kaphatott képet arról, hogyan is változtak negyven év alatt a holland, elsősorban egyházi, egyházzenei folyamatok. Endedijk először a liturgia fejlődéséről beszélt. Az elmúlt négy évtizedben megnövekedett a klasszikus liturgia iránti igény, előtérbe került az igei, úrvacsorai, valamint az állandó ordináriumi és más liturgiai énekek használata. Az énekrepertoár egyszerre konszolidálódott és bővült ki.
Következő nagy témaként a holland lelkész az Egyházközi Énekügyi Alapítvány (Interkerkelijke Stihctung voor her Kerklied) feladatait mutatta be. „Egy új énekeskönyvnek ki kell fejeznie a Protestáns Egyház identitását és emellett számolnia kell az egyház különféle nyelvhasználatával, zenei műveltségével is. Valamint, egy új énekeskönyv fontos az egyház egységére nézve." Ezzel a két mondattal indította útjára az új énekeskönyv létrejöttét a Holland Protestáns Egyház, vagyis az Énekügyi Alapítvány előtt az a megoldhatatlannak tűnő feladat állt, hogy a sokféleséget hozza egységbe.
Ezután az előadó a szerkesztés folyamatára tért át, majd az egyetemesség és a sokoldalúság közti feszültségről szólt. Meglátása szerint az egyetemesség az énekre vonatkoztatva azt jelenti, sem az egyházak, sem a hithagyományok nem sajátíthatják ki az egyetemességet saját maguk számára. A kiindulás így egy olyan magatartás, amelynél az arany középútból kiindulva kell gondolkodni. Később Endedijk az énekeskönyv beosztását is felvázolta, végezetül a régi és az új énekeskönyvet vetette egybe, melyek közti különbséget és hasonlóságot konkrét zenei példákkal illusztrált.
Kölcsönhatások
Hans Jürg Stefan, a svájci protestáns énekeskönyv szerkesztője, Zürichből érkezett hazánkba, ahol nem először jár. Pápán, szintén egyházzenei konferencián referált már énekeskönyvük bevezetéséről. Most az ott elhangzottakat folytatta, ezúttal arra a kérdésre adva választ, mit jelent a református énekeskönyv a mi időnkben. A svájci egyházzenész három kiemelt témakörre összpontosított: a református liturgiára, a református énekeskönyv bevezetésére és az énekeskönyv zsoltáraira.
„Érdekes megfigyelni, hogyan hatnak egymásra a különböző énekeskönyvek. Az itt elhangzó három előadás is bizonyítja ezt. Az 1973-as holland befolyásolta a 1998-ban megjelent svájcit, majd az befolyásolta a későbbi, 2013-as hollandot. Várhatóan az új cseh énekeskönyv, szintén tükröz majd a német, svájci és holland hagyományokból valamit"—mutatott rá az összefüggésekre. Stefan az előadás folyamán később visszatért a kölcsönhatás kérdésére, melynek bizonyítékaként többek között a Genfi Zsoltároskönyvre hivatkozott, „amely olyan, mint egy 16. századi Gesamtkunstwerk, figyelemreméltóan körvonalazott kivitelezésben, a Reformáció egy első osztályú siker és exportproduktuma."
A svájci énekeskönyv szerkesztője felvázolta azt is, hogyan néznek ki a német Svájc evangéliumi református egyházai, majd arra tért ki, hogyan dolgoztak az új énekeskönyv megújításán. Az előkészítést két munkacsoport végezte párhuzamosan. Az egyik a teljes szövegrészt vizsgálta meg, míg a másik az énekek kiválasztásával és feldolgozásával foglalkozott. „Az énekeskönyvet az 'istentisztelet', mint valami vezérmotívum köti össze, mert az a könyv mind a hat fejezetében is megtalálható. A református énekeskönyv nem más, mint egy kitágított értelemben vett istentiszteleti könyv"- jelentette ki az előadó, aki mindezt a kötet előszava alapján vezette le. A zsoltárok fontosságával kapcsolatban idézte Kálvin 1542-es énekeskönyvének előszavát. „Bármennyit is forgolódhatunk keresve itt és ott, nem fogunk találni jobb és alkalmasabb éneket, mint Dávid zsoltárait, amelyeket a Szentlélek neki mondott és készített."
Végül három felvetést tett: a világos célkitűzések, helytálló indoklások, és gyakorlati gyülekezeti-pedagógiai felfogás képezik az előfeltételét egy új énekeskönyv kidolgozásának, és az abból következő megújulásnak a zsoltáréneklés területén. Hirtelen változások és mély bizonytalanság közepette az egyházaknak bátorságra van szükség ahhoz, hogy kiálljon az érték mellett. Szükség van elkötelezett szakemberekre, akik tartalmas, megfelelő, a gyakorlatban jól használható énekeskönyvet szerkesztenek, amelyek jó segédeszközei az egyházzenészeknek, lelkészeknek, kórusoknak, feladatik teljesítésben. Végül, minden nemzedéknek feladata, hogy olyan tartalmas énekszövegeket keressen, amelyek a zsoltárok szellemében keletkeztek, amelyek dicsőítésre, panaszkodásra, tiltakozásra, vagy hallgatása késztetnek. A felvetések megbeszélésre, a téma tovább boncolgatására a konferencia későbbi szakaszában adódott lehetőség.
Mint a mozaik
A harmadik előadó a cseh Ladislav Moravetz magyarul köszöntötte a közönséget, majd a Cseh testvérek Protestáns Egyháza (Cseh Testvérek) új énekeskönyvének munkálataiba engedett bepillantást. A még készülőfélben levő énekeskönyvet 2018-ban szeretnék megjelentetni, mivel akkor lesz a Cseh Testvér Egyház 100 éves évfordulója. A szerkesztési munkában szem előtt tartják a tradíciót, mivel a számukra legfontosabb énekek a reformáció korából származnak. Ezért azok, nem maradhatnak ki ezúttal sem a kötetből. „Az új énekeskönyv aktualizáló válogatás kell, hogy legyen az elmúlt korok énekeiből, ugyanakkor a jelenkor énekeskönyve, ideértve mindazt, ami ezzel együtt jár"-vázolta fel nehézségeiket a Cseh Testvér Egyház zenei igazgatója. Ehhez kapcsolódóan elmondta azt is, hogy bár „az egyház énekeskönyvének ragaszkodnia kell az egyházi tradícióhoz, ugyanakkor nem kell feltétlenül a tradicionalimzus produktumává válnia. A más egyházból származó énekek és formák iránti nyitottság, akár az egyben történő átvételéről, akár ösztönző impulzusáról van szó, egy új énekeskönyv számára meggazdagodást jelenthet." Moravetz arra is felhívta a figyelmet, hogy a mai egyházzene és a liturgia semmiképpen sem tekinthető lezárt egységnek.
A Cseh Testvérek új énekeskönyvének egyik nóvuma a felelgetős zsoltár lesz, de az új énekekkel kapcsolatban még számos kérdés van. Moravetz az előttük álló egyik legnagyobb, még eldöntendő dilemmaként azt jelölte meg, hogy vajon származásuktól, jellegüktől függetlenül ellássanak-e minden éneket egyszerű gitárakkorddal, vagy sem? „Sokféleség és egység, pluralitás és integráció, azért, hogy egy szívből és szépen éneklő egyház lehessünk isten dicsőségére. Ez az új énekeskönyv fő célja"—hangzott zárszóként az előadótól.
A szekció a déli imádsággal ért véget, melyet a svájci református énekeskönyv alapján tartottak meg.
Kováts Annamária, Kép: Sereg Krisztián