Elkent sokszínűség
Kassa még 2008-ban nyerte el a jogot arra, hogy idén az Európa kulturális fővárosa (EKF) cím birtokosa legyen. Akkor a szervezők a pályázatukban vázolt koncepció szerint programjukat a település multietnikus jellegére és a toleranciára építették volna, a szlovák mellett hangsúlyozva Kassa magyar, német és a környék ruszin hagyományait, kulturális értékeit is. A pályázók programkínálatukat a város négy híres szülötte, Márai Sándor magyar író, Oelschläger-Őry Lajos magyar építész, Gyula Kosice magyar–zsidó származású argentin szobrász, valamint Juraj Jakubisko Prágában élő, magát csehnek és szlováknak tartó filmrendező életműve köré szervezték volna. A szervezőgárdát azonban kétszer is lecserélték az elmúlt öt esztendőben, és – hogy, hogy nem, az eredeti tervekkel ellentétben – ennek valahogy a program multikulturális jellege is áldozatául esett.
A kassai református templom mellett a Rodostó-kert és a Thália Színház is programokkal várja majd a Kassa-ÉRT látogatóit
Ennek az észrevételüknek az elmúlt hónapokban többen is hangot adtak, mondván: a szervezők a helyi magyar szervezetek pályázatait sorra elutasították, így programjaik nem kaphattak helyet a hivatalos programok között. Például az egyik legjelentősebb kassai magyar kulturális intézmény, a Thália Színház igazgatója, Czajlik József az EKF-projekt januárban megtartott hivatalos megnyitója után az Index magyarországi hírportálnak azt nyilatkozta, hogy ők hat pályázatot is beadtak a programirodához, de egyáltalán nem, vagy csak olyan kis összegben kaptak támogatást, ami a megvalósításra nem volt elegendő.
Csak azért is
– Egy konkrét program megítélése természetesen mindig szubjektív, de sajnos nekem is hiányérzetem van, ha a hivatalos programra tekintek – nyilatkozta márciusban Géresi Róbert is. A Szlovákiai Református Keresztyén Egyház (SZRKE) püspökhelyettese kifejtette: meglátása szerint a szervezők inkább a modernitásra és a jövőre összpontosítottak, ezért a város múltját és jelenét jellemző kulturális sokszínűség a háttérbe szorult. Erre utalt a Magyarországi Református Egyház Zsinatának tavaszi ülésszakát megnyitó beszédében április 24-én Bölcskei Gusztáv püspök is. Ő az SZRKE és a magyarországi Tiszáninneni Református Egyházkerület közös szervezésében június 14. és 16. között Kassán megvalósuló Északkeleti Református Találkozó (KASSA–ÉRT) fontosságát hangsúlyozva elmondta: azért van szükség erre a rendezvényre, hogy „fel tudjuk mutatni azt a jelleget, azt a vonást is, amit a hivatalos programok nem állítanak igazán előtérbe".
Hasonló felismerés vezethette a magyar diplomáciát is, amikor a kassai főkonzulátuson keresztül – a város egyik magyarországi testvérvárosa, a szomszédos Miskolc mellett – az EKF-projekthez kapcsolódó, hiánypótló programok szervezésébe kezdett. „Tekintettel Kassa magyar történelemben betöltött szerepére, a városban és a régióban élő magyar közösségre, a térség hagyományosan jó magyar–szlovák intézményes és civil kapcsolataira, valamint az eseménysorozat nemzetpolitikai súlyára, kiemelt fontossággal bír, hogy a szlovákiai partnerekkel egyeztetve a 2013-as projekt struktúráját figyelembe véve a kassai főkonzulátus Magyarország Külügyminisztériumának anyagi támogatásával bekapcsolódik a Kassa – Európa Kulturális Fővárosa 2013 rendezvénysorozatba" – olvasható a magyar szervezésű programokat hirdető www.kassa2013.eu oldalon. A magyar programok tehát magyarországi forrásokból tudnak megvalósulni, ahogy a református fesztivált is az egyházi hozzájárulás mellett a Magyar Művészeti Akadémia, illetve feltehetőleg a Külügyminisztérium és a Bethlen Gábor Alap támogatja majd.
A rodostói Rákóczi-ház melletti színpadon Herczku Ágnes és az Ismerős Arcok zenekar koncertje várja majd az érdeklődőket
Irány Kassa!
A városban összesen több mint háromszáz programot szerveztek, de amint Czajlik József az említett hírportálnak elmondta, a kezdeti minőségi szemléletet felváltotta a mennyiségi megközelítés. – Sok és súlytalan program lesz – fogalmazott. – Az egész koncepcióval gond van. Nem világos, hogy mit akartak a szervezők. Azt pedig nem mondhatták ki, hogy félnek a város történetétől – erősít rá a színházigazgató nyilatkozatára Balassa Zoltán helytörténész. Az idegenvezetéssel is foglalkozó református egyháztag szerint bár Kassát a tolerancia városaként hirdetik Szlovákiában, sokkal inkább az intolerancia szimbóluma lehetne. A helyi magyar kulturális élet köztiszteletben álló személyisége példaként egy régi vágyát említi: hiába küzd ugyanis azért immáron két évtizede, hogy a szlovák mellett legalább az Óvárosban magyar, német és latin feliratok is hirdethessék a rendszerváltozáskor visszaállított középkori utcaneveket. De az sem mások elfogadásáról tanúskodik, hogy időnként bizony szóbeli inzultus éri a Rákóczi Ferenc fejedelem nyughelyének is helyet adó városba látogató magyar turistákat. És hogy ez nem valami abszurd mese, a helytörténész kíséretében a várost járva mi is megtapasztaljuk. Márai Sándor szülőházának utcájában a magyar szót hallva és a diktafonunkat látva egy idősebb férfi lép hozzánk, és tört magyarsággal azt firtatja, van-e kalauzunknak idegenvezetői engedélye arra, hogy a város múltjáról beszéljen újságíróknak. Géresi Róbert püspökhelyettes, ha lehet, még Balassa Zoltánnál is keményebben fogalmaz: szerinte Kassa nemcsak az intolerancia, hanem az identitásvesztés városa is. Ezt mutatják az elmúlt évi népszámlálás adatai, és ezért kap hangsúlyt ez a kérdés a júniusi református fesztivál programjában is.
Kassai polgárok
Kassa Szlovákia második legnagyobb városa, lakosainak száma 236 ezer fő. A magyarság aránya ezen belül a népszámlálási adatok szerint 4% körülire tehető, ami körülbelül kilencezer főt jelent. Balassa Zoltán azonban hangsúlyozza: a városban a tavalyi népszámláláson az országos átlagnál jóval nagyobb arányban, mintegy 20%-nyian tagadták meg nemzeti hovatartozásuk megvallását. A helytörténész szerint közöttük a 4%-os aránynál jóval magasabb lehet a magyarok száma. Az 1910-es népszámlálás idején Kassa 44 ezer főnyi lakosságának még a háromnegyede volt magyar.
– A hivatalos programban nemcsak a magyarság, hanem a város keresztyén hagyományai, kulturális értékei sem jelennek meg kellő súllyal, a protestantizmus pedig szinte teljes egészében kimaradt a kínálatból – erre Oremus Zoltán, Kassa magyar református gyülekezetének lelkipásztora hívja fel a figyelmünket. A református találkozónak ezért nem pusztán a magyarság megjelenítése a célja, hanem az is, hogy a Kárpát-medencei református örökség több száz éves helybéli jelenlétének tényét demonstrálja mindenki előtt. Nem véletlenül hangsúlyozta Géresi Róbert két hónappal ezelőtt a Kárpát-medencei egyházvezetők Mályiban megtartott tanácskozásán – rajtuk keresztül is buzdítva a gyülekezeteket a részvételre –, hogy nagy megerősítést jelente a helyi magyarság és reformátusság számára, ha a Kárpát-medencéből minél többen ellátogatnának júniusban a felvidéki és tiszáninneni reformátusok közös kassai rendezvényére.
Kiss Sándor, képek: Kalocsai Richárd
A cikk megjelent a Reformátusok Lapja 2013. május 19-i számának egység napi mellékletében