Rákospalota lakossága évszázadokon keresztül szinte kizárólag földművelésből élt. A XIX. század végén egyre több kisiparos, munkás és közalkalmazott telepedett le a községet két része osztó, a mai Szentmihályi úttól délre elhelyezkedő Palotaújfalunak nevezett településrészen. Rákospalota északi részét ettől az időtől hívták egy darabig Rákospalota Öregfalunak, ahol ekkor a Rákospalotai Református Egyházközség barokk stílusú temploma állt.
Az egyházközség 1897-ben az újfalui részen református elemi iskolát hozott létre, amely 1950-ig működött. Az oktatási épület elkészülte után itt tartották vasárnaponként az istentiszteleteket. Az iskolát bővítve 1926-ban imaházat emeltek. A megélénkülő gyülekezeti élet következtében a Rákospalotai Református Egyházközségből fokozatosan kiválva, 1933-ban önálló anyaegyházközségként megalakulhatott a Rákospalota-Újvárosi Református Egyházközség.
Már az önállósulás évben 1928-ban döntött a presbitérium arról, hogy a lehető leghamarabb templomépítésbe fogjanak. Ugyanebben az évben az újvárosiak lelki vezetésére megválasztották Szabó Miklós erdélyi születésű lelkipásztort, aki évtizedeken keresztül hűségesen szolgált a gyülekezetben. Az iskola kertjében 1933-ban kezdték meg a templom építését, az alapkőletételi ünnepséget 1933. június 18-án tartották Kovács J. István egyházkerületi lelkészi főjegyző szolgálatával.
A szent hajléknak a „Magyar Sáfárság Temploma”nevet adták, amelyet 1936. március 29-én szentelt fel Ravasz László, a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke. Az épület tervezője Csaba Rezső volt, akinek ez lett az első rákospalotai református temploma, amelyet még kettő követett. Az építész ötvözte a modern építészet gondolatait az erdélyi református templomépítészet hagyományaival. A templom főhomlokzatán három boglyaíves nyílás biztosít bejárást. Az épület főhomlokzatának bal oldalán a karzatra felvezető lépcsőtorony áll, amelyet az adományozó Szabó családról Szabó-toronynak neveztek el. A torony alagsorában kis urnatemetőt alakítottak ki, itt nyugszik Szabó Miklós templomépítő lelkipásztor is.
A templomban 400 ülőhely található. Liturgikus terének kialakítása egyedi a budapesti református egyházi építészetben: az úrasztala–szószék együttese mögött a 19 regiszteres orgona billentyűasztala, felette félkörívszerűen elrendezve a sípok láthatóak. A liturgikus tér fölött fakazettákon keresztény szimbólumokat ábrázoló festést találunk. A templomtér vasbeton gerendáit fa borítja, népies virágmotívumos díszítéssel. A főbejárat felőli oldalon karzat található, amelynek homlokzati falán kerek festett üvegablak az égő csipkebokor ószövetségi jelképét ábrázolja.
Az egyházközség 210 kg-os nagyharangját 1949-ben öntötték újjá a II. világháborúban elvitt harang pótlásaként. A harangtorony kisebbik harangját 1900-ban készítették, 80 kg tömegű.
Millisits Máté