A szentestén megint Lukács evangéliumából olvassuk a karácsonyi történetet: Jézus születéséről a jászolban, a pásztorokról az angyali jelenéssel. Tekintheti az olvasó a karácsonyi történetet történeti beszámolóként?
Nem mindenben. Az, hogy József és Mária Augustus császár idejében, Cirénius szíriai helytartósága alatt regisztráltatta magát, és Mária „azokban a napokban" életet adott elsőszülöttjének – nos, ezek a kijelentések és még néhány hasonló utalás tudományos „tényként" igazolható vagy cáfolható. De az, hogy az Úr angyala, körülragyogva az Úr dicsőségétől, megjelent a nyájukat őrző pásztoroknak és tudtul adta az egész népnek szóló nagy örömet, illetve hogy az újszülött az egész világ üdvözítője és megváltója – ezt sem igazolni, sem cáfolni nem lehet. Ennek a történetnek a valóságigénye éppúgy el van zára előlünk, mint a teremtéstörténeté – annak a szerzője sem volt jelen abban a pillanatban, amikor Isten teremtő szava elhangzott.
Mi a jelentősége a szűztől születésnek?
Az Újszövetség csak kétszer tesz említést arról, hogy Jézus – ahogy azt később az apostoli hitvallás megfogalmazza – a „Szentlélektől fogantatott és Szűz Máriától született" (Máté 1,18-25 és Lukács 1,34-37). Az egész újszövetségi hagyomány amúgy semmit sem tud erről. Sőt, vannak hagyományrétegek, amelyek ellentmondani látszanak ennek: János evangéliuma például többször is hangsúlyozza, hogy Jézus József fia (1,45; 6,42). Lukács beszámolójának értelme akkor tárul fel, ha az elbeszélését összevetjük a keresztyénség előtti ókori történetekkel, amelyek az istenfiakról szólnak. Ezeknek a történeteknek ugyanis az a célja, hogy olyannyira az isteni magasságokba emeljenek egy embert, hogy annak ember volta jelentéktelenné váljon. A bibliai hagyományban csattanója pont ellentétes: a magasságos, az „egészen odaát" élő Isten most „egészen lent", egy nő méhében van. Közelebb jön az emberekhez, mint azok magukhoz közel menni képesek. Aki ebből egy nőgyógyászati tényállást akar csinálni, az tényleg nem értett meg semmit.
Vannak olyan teológusok, akik a szűztől születést fordítási hibára vezetik vissza – mondván, hogy valójában csak egy „fiatal nőről" olvasunk ...
Az ilyen értelmezést nem tartom nagyra. Hiszen a szövegben egyértelműen azt olvassuk, hogy „férfit nem ismer". A fordítási hibára való hivatkozás egy csalás, kísérlet arra, hogy megmeneküljünk a bosszúságtól.
Nem visszük túlzásba manapság a karácsony értékelését? Az első keresztyének számára a húsvét, Jézus Krisztus halottak közül való feltámadásának ünnepe sokkal fontosabb volt.
A húsvét a kezdetektől fogva a keresztyének alapünnepe. Minden vasárnap a „feltámadás napjára" emlékeztet. Az evangéliumok ugyanakkor Jézus egész élettörténetét szem előtt tartják, így annak kezdetét is. Ezért kerülhetett sor idővel hangsúlyeltolódásra: a feltámadás üzenetéről a testet öltés gondolatára, azaz arra, hogy Isten emberré lett.
Azzal is összefügghet ez a változás, hogy a csecsemő ott a jászolban olyan édes és ártatlan, míg a nagypéntek és a húsvét a kínzással, a halállal és a feltámadás csodájával szembesít minket?
Lukácsnál is az áll, hogy „ne félj", amikor az angyalok megjelennek szenteste. Ha a valóságot megszakítja egy angyal belépése, az első reakciónk a félelem – ez nem egy ártalmatlan és szelíd történet. A karácsonyi örömben ezért benne van a legyőzött félelem is. Európa kultúrtörténetében később aztán széles körben elterjedt a karácsony – minden valamirevaló karácsonyi prédikációnak arra kell törekednie, hogy az evangéliumot megszabadítsuk ettől az „elpolgáriasodástól".
Mit prédikálna a karácsonyi történetről idén?
„A karácsonyi történet személyesen is érint engem, mert Isten eljöttét, világba jöttét úgy meséli el, hogy most már tényleg Isten jelenlétéről beszélhetünk. Isten elrejtőzik egy konkrét helyen: ebben a csecsemőben. Nem általánosságban rejtőzködő, ahogy a természetben munkálkodik, hanem ebben a gyermekben van jelen közöttünk. Elsősorban is azok számára van jelen, akik sírnak... Krisztus Isten egyértelmű és visszavonhatatlan „Igenje" az emberre. A karácsonyi üzenet lényege: végleges Igen-t mondtak rád."
Külügyi Iroda
Forrás: Sonntagsblatt
A fotó forrása: Godasmistery