A magyarországi énekkarok mellett jelen voltak a felvidéki Kassa és Léva, a kárpátaljai Ungvár, az erdélyi Kézdivásárhely, a partiumi Nagyvárad, a délvidéki Torontálvásárhely, de még a cseh főváros, Prága magyar reformátusainak képviselői is. A hangversenyt ifj. Szotyori Nagy Gábor kísérte orgonán, vezényelt Arany János, Berkesi Sándor, Cseri Zsófia és Hartyányi Judit karnagy. A koncerten igeolvasással Varga Mihály tárcanélküli miniszter, áldáskéréssel Csűry István királyhágómelléki püspök szolgált. Az előadás során megemlékeztek a napra pontosan száz évvel ezelőtt született Fasang Árpád egyházzenész-zeneszerzőről is. Fassang László orgonaművész improvizációs darabot adott elő nagyapja tiszteletére.
A Református Énekek XI. koncert közönségéből néhány közéleti szereplőt arról kérdeztünk, milyen érzések, gondolatok fogalmazódtak meg bennük a református énekek hallgatása közben.
Csernák István metodista szuperintendens
Lelkesítőek, bátorítóak ezek az esték, különleges muníciót kapunk ilyenkor. Különleges élmény volt számomra az énekek mellett az is, ahogy Fassang Árpádról megemlékeztünk, a zeneszerző unokájának játéka, de a szentendrei kisiskolások éneke, vagy a Himnusz közös éneklése is. Nem emlékszem arra, hogy az utóbbit – mint most – valamikor is egymás kezét fogva gyakoroltuk volna. Gyönyörűen kifejezte ez a nemzet és a reformátusság egységét, amibe így ökumenikus vendégekként mi is bekapcsolódhattunk. A metodista egyház több mint százéves magyarországi története során sok református éneket átvett a gyakorlatába, így otthon éreztem magam ilyen szempontból is.
Jónás István, a Magyar Rádió vezérigazgatója
Gyerekkoromban egy apró dunántúli gyülekezetben hallottam először református énekeket. Volt, amikor csak tízen, tizenketten énekeltünk. Sokszor eszembe jut az a kis közösség, és minden ének arra emlékeztet. Ma már egy nagyobb fővárosi gyülekezetbe járunk a családommal, mégis óriási élmény számomra, hogy egy határokon átívelő, ezerfős közös éneklés részese lehettem ezen az estén. Nagyon hiányoznak az emberek életéből az ilyen élmények: ritkán találkoznak, együtt énekelni pedig még ritkábban van módjuk.
Nagy Katalin, a Hír TV és a Lánchíd Rádió szerkesztő-műsorvezetője
A férjemmel régi adósságot törlesztünk most a részvételünkkel, mert már régen szerettünk volna eljönni erre a koncertre. Nagy élmény egy ilyen hatalmas, több kórusból álló, alkalmi együttest hallgatni. A Református Zenei Fesztivállal együtt nagyszerű kezdeményezés ez a református egyház megjelenése szempontjából is, aminek egyre nagyobb lesz a jelentősége. Örülök, hogy az egyház fölismerte: szükség van ilyen rendezvényekre, mert vannak, akikhez csak ezeken az alternatív csatornákon keresztül tudjuk eljuttatni Isten Igéjét.
Varga Mihály miniszter
A legfontosabb érzés, ami megfogalmazódott bennem, hogy összetartozunk. A magyar reformátusság döntése, hogy Kárpát-medencei keretek között gondolkozik, helyes volt. Ez a közös éneklés, a Kárpát-medence legkülönfélébb részeiből toborzott egyesített kórus is ezt a gondolatot erősíti meg. A koncert azt is megmutatta, hogy a református énekek nemcsak a templom falai között állják meg a helyüket, hanem azon kívül is. Ezért meg kell találni azokat az alkalmakat is, amikor a világ előtt tanúbizonyságot tehetünk általuk a hitünkről, és meg tudjuk mutatni, hogy a református egyház egy olyan élő organizmus, amely iránytűként szolgálhat az emberek számára.
Összeállította: Kiss Sándor, Fotó: Sereg Krisztián