2012. június 1-én tartották meg a Pünkösdi Diakóniai Konferenciát Nagykőrösön, a Károli Gáspár Református Egyetem Főiskolai Karának Szociális munka és Diakóniai Intézetének szervezésében.
Tizenhat évvel ezelőtt a konferenciát útra indítók szinte egyedüliként felismerték, hogy szükséges egy minősített alaklom, egy konferencia ahol a Magyarországi Református Egyház valamint a határon túli és nemzetközi szervezetek diakóniai munkájában részt vevők összejöhetnek és egymás tapasztalataiból épülve, megerősödve térhetnek vissza szolgálati helyeikre. A konferencia elindulása óta eltelt több mint negyed évszázad alatt nagy előrelépések történtek a szeretetszolgálat intézményrendszerében, mindezek hatására a magyarországi diakónusképzés bázisaként továbbra is küldetésüknek érzik a diakónia aktuális kérdéseit felvonultató termékeny műhelymunka folytatását.
A konferenciák programjának összeállításában mindig törekedtek arra, hogy az intézményesült szeretetszolgálat mellett a gyülekezeteinkben működő önkéntes szolgálatok is helyet kapjanak. Mindezen szempontokat figyelembe véve alakították ki idei programjukat, melynek alapkérdése a gyülekezeti intézmény(ek) és a gyülekezet kapcsolata volt. Egyszerűen fogalmazva: mit nyer a gyülekezet / a gyülekezeti intézmény, ha ez a kapcsolat bibliai alapokon nyugvó?
A vendégeket a Kar nevében Dr. Nagy István dékán köszöntötte. A nyitó áhítatot Illés Dávid esperes, református lelkipásztor tartotta, az aznapra rendelt Újszövetségi igeszakasz alapján (2Kor 3,4-18). Igei szolgálatának fókuszában a változás és formálódás gondolata állt.
Az előadások fő mondanivalója a hagyomány és a megújulás fontos, összetartozó és sokszor mégis egymásnak látszólag ellentmondó azonban egyházunk szeretetszolgálatát nagyban meghatározó jelentőségéről szólt.
Illés Dávid esperes, a Budai református Egyházközség vezető lelkésze előadásában arra mutatott rá, hogy a gyülekezet és a gyülekezeti intézmény kapcsolata sajátos, egyszerre jelenthet előnyt (pl. a szakmaiság megjelenését biztosítva), de jelenthet hátrányt is (pl. a diakónus megjelenésével a gyülekezet felmentve érezheti magát a diakóniai szolgálat végzése alól – holott éppen ezzel teremtődik meg a gyülekezeti tagok szolgálatának lehetősége).
Oláh István a Debrecen - Nagytemplomi Református Egyházközség Immánuel Otthonának intézményi lelkésze történeti igényességű előadásában a „debreceni modellről" számolt be, itt a különféle diakóniai szolgálatok a gyülekezeti tagok kezdeményezésére jöttek létre, és organikus fejlődés keretében „nőttek bele" a gyülekezet életébe, szervezetébe.
Dr. Fruttus István Levente nyugállományú intézetvezető elmondta, hogy ma már világosan kirajzolódik, hogy jelen kor kihívásai között csak a valódi szükségletekből kiinduló, és arra építkező, a küldetés – stratégia– feladatok logikájára épített modell szerint megtervezett és az egyházi erőforrásainkat szakszerűen kihasználó programok, szolgálatok lesznek életképesek egyházi szolgálataink közül.
A Magyarországi Református Egyház Szeretetszolgálati Irodájának vezetője, Czibere Károly arról számolt be, hogy soha nem volt változások érezhetőek mind az állami jólléti ellátások területén, mind pedig az egyházi diakóniai szolgálatokban. Mindezek hihetetlenül nagy lehetőséget és hatalmas felelősséget jelentenek egyházunk számára. Fontos szem előtt tartanunk, hogy ebben a helyzetben is törekedjünk a jó sáfárságra, hiszen csak így lehetünk képesek megfelelően koncentrálni meglévő és potenciális erőforrásainkat.
Az előadásokat követő hozzászólásokban nagy hangsúlyt kaptak a körülöttünk zajló, és sokszor fájdalmas változások és új kihívások, amelyekre mind a diakónusoknak, mind pedig a diakóniai önkénteseknek számára: mind gyülekezeteinknek, mind pedig szeretetszolgálati intézményeinknek kellő képen fel kell készülniük. Félő, hogy az idővel, az elköteleződéssel és a szakmai hozzáértéssel egyszerre kell versenyt futnunk ...
A konferencia alkalmat adott a Magyarországi Református Diakónusok Egyesületi (Diakonátus) tagjainak találkozására, és ezen az alkalmon megteremtődhettek az egyesület szervezeti megújulásának feltételei is.
Birinyi Márk