Vasárnap ünnepelték a szabadkai templom 40 éves születésnapját. Az ünnepségen a vörösiszap-katasztrófa károsultjairól sem feledkezett meg a vajdasági közösség.
Szabadka az 1960-as évek végén városrendezés miatt átvette és lebontotta az 1900-ban épült régi templomot. Póth Lajos akkori lelkipásztor új telket vásárolt, amelyen 1969-70 folyamán felépült a mai, 200 férőhelyes korszerű templom - tudhatjuk meg Szedlár Rudolftól, a Szabadkához tartozó csantavéri szórványgyülekezet gondnokától. Az épületegyüttesben helyet talált egy emeleti kis gyülekezeti terem, továbbá iroda, hittanterem, vendégszobák és fürdőszobák, valamint konyha, és könyvtár. Az elmúlt években meglehetősen sok pénzt és munkát kellett ráfordítani az egykor nem túl gazdaságosan megépített imaházra, de Istennek hála, ma már egy tetszetős, jól fűthető templomban hallgatják az igehirdetést.
A híveket és a meghívott vendégeket először Surányiné Réti Katalin lelkipásztor köszöntötte. Ezt követően Végh Tamás, a Budapest Fasori Református Egyházközség lelkipásztora szolgált igehirdetéssel, amelyet a gyülekezet "feszült figyelemmel követett, olyannyira, hogy a megszokott időtartamról is megfeledkezett" – írja beszámolójában a gondnok. A lelkipásztor saját könyvével ajándékozta meg a gyülekezetet. Az ünnepi istentiszteletet Kalmár Zsuzsa szabadkai színésznő versekkel, Bakos Árpád csantavéri zeneművész pedig alkalmi népies–vallásos énekszámokkal gazdagította.
"Surányiné Réti Katalin lelkipásztornő karizmatikus egyéniség, aki jó szervezőkészséggel rendelkezik, és a lelkipásztori teendői mellett feleség és gondos családanya" - fogalmaz a beszámoló. Szabadkára érkezése óta a református hívek száma megsokszorozódott, és az egyházközség szellemileg megújult. Városi tevékenysége mellett, amely a 700 tagot számláló gyülekezet pásztorolását jelenti, időközönként a még hozzá tartozó 7 szórványban is szolgál: Ada, Zenta, Magyarkanizsa, Törökkanizsa, Horgos, Csantavér és Királyhalma kicsiny gyülekezetei mindig nagy szeretettel várják őt. Az ünnepségen a lelkésznő hálásan emlékezett meg elődjéről, az időközben már elhunyt Póth Lajos lelkipásztorról, valamint annak fiáról, "Emil tiszteletes úrról, aki az Úrban megnyugodva, türelemmel viseli hosszantartó, súlyos betegségét, de aki ennek ellenére, az istentiszteleteken látogatóként minden alkalommal jelen van".
A templomépítő Póth Lajos emléktábláját megkoszorúzva, az ünnepi istentisztelet szeretetvendégséggel zárult. Az ünnepségen a perselypénzt a magyarországi vörösiszap-katasztrófa károsultjainak gyűjtötték, "azoknak, akik nem tudnak most ünnepelni". Az így befolyt 200 eurót a Magyar Református Szeretetszolgálaton keresztül juttatták el a károsultaknak. "A szabadkai reformátusság lelkileg erősen kötődik az anyaországi testvérekhez és az egyre érezhetőbb magyar népességfogyatkozás ezt a kötődést csak felfokozza. Ezért örvendünk minden jó szándéknak, bátorításnak, testi-lelki támogatásnak. Templomunk idén 40 éves, és minden vágyunk az, hogy még sok ilyen évfordulót ünnepelhessünk Isten drága kegyelméből, lélekben egyesülve a Kárpát-medencei magyar reformátussággal!" - zárja sorait Szedlár Rudolf gondnok.