Az abaúj-tornai egyházmegyében, Kassától tizennégy kilométerre keletre, az Olsva bal partján fekszik Magyarbőd. A legutóbbi, 2001-es népszámlálási adatok szerint 1150 lakosából 1088-an vallották magukat szlovák és 43-an magyar nemzetiségűnek. Vannak köztük római katolikusok, evangélikusok, sőt Jehova tanúi is, de a reformátusok még mindig jelentős százalékát teszik ki az ottaniaknak.
A múlt század elején a református felekezethez tartozott a falu teljes lakossága, s persze akkor még többségében magyarok voltak. Még huszonöt évvel ezelőtt is csak ritkán voltak szlovák nyelvű istentiszteletek, ma viszont már minden két nyelven zajlik. Az viszont pozitívum, hogy a jelentős számú roma lakosság lassan beépül a gyülekezetbe.
Megyesi László lelkipásztor – aki a nyolcvanas években került Magyarbődre – elmondta, hogy a község lakosainak fele vallja magát még reformátusnak. Az egyházközség nyilvántartása szerint viszont a hatszázötven református közül csak 250-270 személy fizet egyházfenntartói járulékot, templomba pedig alig több mint tíz százalékuk jár. Figyelemre méltó viszont, hogy a közel négyszáz roma lakos közül az utóbbi időben már többen is csatlakoztak a református gyülekezethez, amely – talán Kassa közelsége, illetve a magyar iskola hiánya miatt – már inkább szlovák nyelvű.
Amikor Megyesi László a nyolcvanas években fiatal lelkipásztorként a gyülekezetbe került, még csak elvétve, külön kérésre tartott szlovákul istentiszteletet, magyarul hangzott Isten igéje. A szlovák anyanyelvű hívek eleinte azt kérték, hogy havonta egy alkalommal szlovákul is legyen szolgálat a templomban. Mára viszont úgy alakult a helyzet, hogy annak örülhetünk, hogy vasárnaponként a szlovák istentisztelet mellett még van magyarul is igehirdetés. A szlovák nyelvű alkalmon harminc-negyvenen vesznek részt, a magyar hívek pedig nemcsak hogy jóval kevesebben vannak a magyar nyelvű istentiszteleten, de a padsorokban többnyire már csak az idősebb gyülekezeti tagokat lehet látni – azokat, akik még tartják a magyarságukat.
Bibliaórák Magyarbődön csak a téli időszakban vannak, szerdán a szlovák, pénteken pedig a magyar hívek számára. A látogatottság mindkét esetben hét és tíz fő között mozog. A gyermek-istentiszteletek, a hittan és a konfirmációi oktatás viszont már csak szlovákul zajlik. "Ez azért is így van – mondja szomorúan a lelkipásztor –, mert az itteni családok túlnyomó többsége otthon is már csak szlovákul beszél. A középgeneráció ugyan elvétve még néha használja az elődök nyelvét, de a fiatalok, akik az iskoláikat már szlovákul végzik vagy végezték, már nehezen értetik meg magukat magyarul. Amióta megszűnt a magyar nyelvű oktatás a faluban (az ötvenes-hatvanas években), azóta egyre csökkent az érdeklődés a magyar nyelv használata iránt is."
Lassan felmorzsolódik a magyar nyelvű gyülekezet – summázza Megyesi László lelkipásztor a helyzetet, hozzátéve, hogy amíg viszont lesznek magyar reformátusok Magyarbődön, addig lesznek számukra magyar istentiszteletek, bibliaórák. Félő azonban, hogy amikor majd az idősek már nem fognak tudni eljárni a templomba vagy eltávoznak az élők sorából, akkor megszűnnek a magyar alkalmak, s már csak szlovák nyelvű szolgálatok lesznek, mert csak azokra lesz igény. És bizony ez akár tíz-tizenöt év múlva valósággá is válhat – vetíti előre a magyar nyelvű gyülekezet gyászos jövőjét a lelkipásztor, aki a gyülekezet szlovák részét már jelenleg is hitvallóbb közösségnek tarja, mint a magyart.
A gyülekezet nemzetiségi összetételének változása mellett azonban ad némi vigaszt, hogy növekszik a falu lakossága. A városba költözött fiatalok visszatérnek a faluba, felújítják az egykori szülői házat. Ezért is gyarapodik a gyülekezet, ha nem is gyors ütemben, de lassacskán. Itt is kevés gyermek születik, házasságot csak elvétve kötnek a templomban, és keresztelőre is csupán két-három alkalommal kerül sor. Valahogyan már nem jellemző, hogy a fiatalok gyermeket vállalnak – mondja a lelkipásztor, aki elmondja, hogy a reformátusokhoz csatlakozott romáknál viszont nincs ilyen probléma.
Az viszont gondot jelent, hogy a gyülekezet elég nehezen fogadja be a romákat, egyfajta távolságtartás érződik irántuk a többiek részéről. Ezért ők nem is nagyon vesznek részt a karácsonyi, húsvéti, illetve más ünnepek alkalmával az istentiszteleteken, és már mutatkozik olyan igény a részükről, hogy nekik is legyen tartva istentisztelet. Mivel a romák szeretnek énekelni, így a lelkésznek az a terve, hogy az alkalmakon több vallási ének hangzana el, valamint bizonyságtételek is. Az olvasott és hirdetett ige talán unalmas is lenne a számukra – véli a lelkipásztor, aki hozzáteszi, hogy a gyakorlatban azonban ez még nincs így, de szerinte ez már csak idő kérdése. Megemlítette azt is, hogy a közeli Ránkon az evangélikusok már tartanak a romák számára külön istentiszteleteket, de közös alkalmakat is a közösség többi tagjával.
Az egyházközségnek nincsenek nagy tervei. A gyülekezeti termet szeretnék felújítani, hogy azt a fiatalokkal való foglalkozásra lehessen még jobban kihasználni. Az esőzések miatt ugyanis beázott, a régi faburkolatot és a padlózatot is újra kellene cserélni. Anyagiakban ugyan nem bővelkednek, de ha a szükség úgy hozza, akkor a magyarbődiek nagyon áldozatkészek. A nyolcvanas években tatarozták a templom belsejét és külsejét, így még mindig jó állapotban van. Új vakolatot és festést kapott a belső tér, a padok is megújultak. Legutóbb a templomtorony és a rajta lévő csillag kapott új külsőt. A lelkipásztor reméli, egy jó ideig nem kell ezekkel a dolgokkal törődni, hanem csak a hívek lelki életével.
Kálvinista Szemle 1/2011