Január elsejével a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház három nyugati egyházmegyéjének ifjúsági lelkészévé nevezték ki Süll Tamást, aki öt éven keresztül volt a kulcsodi gyülekezet lelkipásztora. Döntésének szükségességéről, illetve a rá váró feladatokról beszélgettünk vele.
– Mikor formálódott ki Önben az a gondolat, hogy a gyülekezeti lelki-pásztori szolgálatot feladva ifjúsági lelkészként szeretne szolgálni a református egyházban?
– Ennek a szolgálatnak a gondolata nem új keletű, hiszen megtérésem óta tagja vagyok a Fiatal Reformátusok Szövetségének. A lelkészi hivatásom előtt többekkel együtt önkéntes munkát végeztem a szervezetben; így tudom, milyen feladatok várnak arra, aki felvállalja az ebből adódó munkát. A kulcsodi lelkipásztori szolgálatom alatt is – mint a Firesz Duna Mente elnöke – kivettem a részem a különböző találkozók, ifjúsági napok, táborok szervezéséből. Az elmúlt évben a Firesz vezetőségén belül többször is szó esett arról, hogy jó lenne, ha valaki ezt a szolgálati területet főállásban tudná végezni. Egyrészt azért, mert évente nagyon sok különféle alkalmat szervezünk, másrészt az ezzel kapcsolatos teendők teljes embert igényelnek. Szeretem ezt a munkát végezni, szeretek a fiatalok között mozgolódni, odafigyelni rájuk, segíteni őket, ezért is döntöttem a váltás mellett.
– Hogyan fogadta a döntését a kulcsodi gyülekezet?
– Szomorúan. De nekünk – beleértve a családomat is – sem volt könnyű meghozni ezt a döntést. Egy olyan közösséget hagyunk magunk mögött, amellyel jó volt együttműködni; ráadásul Kulcsodon születtek a gyermekeink, így bizonyára hiányozni fognak azok, akiket ott- hagyunk, hiszen szép emlékekkel jövünk el a gyülekezetből. Ugyanakkor a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház vezetése nagyon pozitívan viszonyult ehhez az új elképzeléshez, jóllehet ennek az új státusnak a kialakítása nem ment egyik napról a másikra. De hozzá kell tennem azt is, hogy a Firesz a tevékenységéhez eddig is kapott segítséget az egyház vezetésétől. Két segédlelkésznek is tartalmazta a munkaköri leírása a Firesszel való kapcsolattartást, de önálló ifjúsági lelkészi státusban eddig még senki sem tevékenykedett. Ezzel kapcsolatban még meg kell említenem, hogy míg a gyülekezeti lelkész számára adott a parókia, ez a szolgálati terület a lakhatást nem tudja biztosítani. Ez a probléma viszont a mi esetünkben megoldódott, mert Komáromban sikerült a saját telkünkön házat építenünk, ahol otthont teremtettünk magunk és gyermekeink számára.
– Mi lesz a feladata ifjúsági lelkészként?
– A Zsinati Tanács határozata alapján a Firesz Duna Mente (ami a három nyugati egyházmegyét, a pozsonyit, komáromit és a barsit foglalja magába) ifjúsági lelkészi munkakörét vagyok hivatott ellátni. Ez nem nagyon különbözik attól a munkától, amit eddig is végeztem. Ide tartozik a Firesz Duna Mente alkalmainak a megtervezése és megszervezése, a feladatok koordinálása, az önkéntes vezetőkkel együtt a különböző alkalmak vezetése, bekapcsolódás a határon belül és kívül szervezett hasonló rendezvényekbe. Az egyházmegyénkénti havi egyszeri találkozók mellett regionális bibliaórák, nyári és téli ifjúsági táborok, az évközi hétvégi alkalmak megszervezése, kirándulások, ifjúsági találkozók, gyülekezeti missziós szolgálatok, filmklubok megszervezése adja az alapját ennek a szolgálatnak. Emellett feladatul kaptam a komáromi Selye János Egyetemen tanuló református fiatalok gyülekezetének a megalakítását és lelkigondozását is, valamint az egyetemi gyülekezetek találkozójának a megszervezését. De olyan alkalmak, illetve szolgálatok szervezése is a munkakörömhöz tartozik, amelyek megszólítják és hívogatják az egyetemistákat a megváltó Jézus Krisztushoz és az ő egyházának közösségébe. Példaként említem meg a missziós szolgálatokat más egyetemeken, illetve középiskolákban, de idetartoznak az evangelizációk, konferenciák, táborok, ökumenikus kapcsolatok is.
– Ez tehát egy teljesen új szolgálati terület lesz?
– Igen, hiszen önálló ifjúsági lelkész még nem szolgált a komáromi egyetemisták között. A Selye János Egyetem mindhárom karán vannak a református egyházhoz kötődő fiatalok. Az elmúlt évben a katolikus egyház már kialakította a saját egyetemi központját. Fontos, hogy a református fiataloknak is legyen egy közösségük. A helyi gyülekezet életébe ugyan az egyetemisták is bekapcsolódhatnának, de véleményem szerint olyan közösségi életet kell kialakítani a számukra, amely figyelembe veszi az előadások időpontjait és más szabadidős tevékenységeket is. Korábban a komáromi segédlelkészek kapták feladatul a református hallgatókkal való kapcsolattartást, számukra bibliaórák tartását és lelkigondozásukat. Januártól viszont ez már az én feladatom. Bár egyelőre még csak az elején tartok ennek a munkának, de remélem sikerül jó egyetemi közösséget kialakítani a fiatalok között.
(az interjú megjelent a Kálvinista Szemle 2011/2 számában)