A Society for Pastoral Care and Counselling és - többek között - a Gyökössy Endre Lelkigondozói és Szupervízori Intézet által rendezett konferencián lengyel, szlovák, német és magyar résztvevők keresték a gyógyulás útját, elsősorban lelkigondozói szempontból. A konferencia abban is különbözött a tudományos összejövetelektől, hogy a négy nap alatt számos seb szakadt fel a résztvevők személyes életében.
Hallhattunk lengyelországi püspököt, aki arról vallott, hogyan szervezték be ügynöknek, és miképpen bocsátott meg neki az egyházi közvélemény, majd választották újra püspöknek. Volt szó olyan orosz háziasszonyról, aki az
elnyomó szovjet hadsereg egyik laktanyájában élt Kelet-Németországban, és az ő szemszögéből is megismerhettük az akkori eseményeket. Mmegindító történeteket hallottunk arról, hogyan találtak az emberek boldogulást, belső szabadságot a régi rendszer ideje alatt, de olyan történeteket is, melyek máig meg nem gyógyult traumákat hordoznak, mert már nincs kinek megbocsátani, vagy már nincs ember, aki értő füllel hallgatná meg a panaszt.
A konferencia egyik következtetése az, hogy a kommunizmus időszakával minden egyháznak foglalkoznia kell még húsz év elteltével is, még ha sokszor nehéz is különbséget tenni a tettes és áldozat között, és annak ellenére is, hogy rejtett agresszió, kimondatlan félelmek kötődnek ezekhez az élettörténetekhez.
Siba Balázs