A Milánói Ediktum1700. -a keresztény egyházak öröksége és feladata elnevezésű konferenciát az Emberi Erőforrások Minisztériuma és a Magyar Katolikus Egyház, a Magyarországi Református Egyház, a Magyarországi Evangélikus Egyház, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsával közösen szervezte meg azért, hogy együtt megemlékezzenek a vallásszabadság egyik legjelentősebb, Európa későbbi történelmét, arculatát, kultúráját meghatározó dokumentumáról.
A vallásszabadságot jogi oldalról közelítette meg Hölvényi György egyházi, nemzetiségi és civil kapcsolatokért felelős államtitkár. Azt boncolgatta, hogyan és mennyire kell szétválasztani az egyházat az államtól. Hazánkban a 2011. évi CCVI. törvény a lelkiismereti és vallásszabadság jogáról az együttműködő elválasztás elvét tartalmazza. Az államtitkár meglátása az, hogy számos olyan terület van, ahol az állam és egyház a közjó érdekében együttműködhet anélkül, hogy ezt az elválasztási elvet megsértené. „Fontos, hogy a politika ne telepedjen rá az egyházra, és ne avatkozzon be a vallás dolgaiba. Meg kell fogalmaznia álláspontját. Az egyházaktól az államnak minden esetben függetlennek kell lennie."- hangzott el.
Történelemi jelentőség
„A Milánói Ediktum vetett véget a keresztényüldözések sorának, megváltoztatta a birodalom és a keresztény vallás viszonyát"—emelte ki Erdő Péter bíboros, miért is volt annyira fontos Nagy Konstantin tette. Azt is hozzáfűzte, hogy nem szabad elfelejteni, akkor még nem volt ismert az a fogalom, amit ma vallásszabadságnak hívnak. Tulajdonképpen egy közösség vallási helyzetén javított a törvény, egyházi változtatásokat eredményezett, többek között az egyházfegyelemben.
Huszár Pál és Fischl Vilmos
Huszár Pál, a Magyarországi Református Egyház világi főgondnokának történeti áttekintésből kiderült, hogy a vallásilag sokszínű római birodalom vezetése eleinte nem tekintette ellenségnek a kereszténységet, de a súlyosbodó válság miatt megkezdte üldözését. Traianus odáig jutott, hogy be is tiltotta azt, intézkedési mártírok sokaságához vezettek. A zsinat világi elnöke azt is felelevenítette, hogy Konstantin megígérte, ha legyőzi öccsét, megtér. Bár a császár győzelmét Istentől kapottnak tulajdonította, megkeresztelkedésére mégis, csak halálos ágyán került sor. Ettől függetlenül ő vetett véget a keresztények üldöztetésének. Azt is megjegyezte a főgondok, hogy Konstantin után Thedosius császár 349-ben államvallás tette a nemrég még üldözött kereszténységet, ezzel az egyház az államhatalom részévé vált, amiért súlyos árat kellett fizetnie a trón és az oltár kétes értékű szövetségeseként. „Kijött a föld alól, de beépült egy kétes, széthullás felé menő hatalomba"—fogalmazott.
Állam - egyház
„Nem szabad összezavarni az állami és egyházi hatalmat." –idézte Gáncs Péter, a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke az ágostai hitvallás 28. cikkelyéből. Az állam és egyház is Isten ajándéka és jótéteménye, de a kettőnek nem azonos a feladata, figyelmeztetett. További szemléltetésként a norvég evangélikus egyház 1942-es hozta elő. E szerint az egyház legfőbb kötelessége az evangélium hirdetése, és az egyház szolgái nem fogadhatnak el utasításokat arra vonatkozóan kívülről, miként kell hirdetni azt.
Gáncs Péter
A Milánói Ediktum öröksége címmel tartott Bábel Balázs, Kalocsa-kecskeméti érsek előadást, aminek középpontjában szintén az állam egyház elválasztása állt. Magyarázatát azzal a jól ismert Biblia résszel kezdte, amikor Jézustól megkérdezték, szabad-e fizetni a császárnak. Válasza ismert: "Adjátok meg tehát a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami az Istené." Ezzel kimondta Jézus, hogy a császár nem isten, még ha Augusztus óta azt is vallották. Az érsek a kettős hatalom elvét is bemutatta, mely Geláziusz pápa nevéhez fűződik. Isten a földön lelki és világi hatalmat hozott létre. Elsőt a pápának, másodikat az Imperátornak adta. A lelki hatalom örök, az előrébbvaló.
Aktuális nehéz kérdések
A konferencia második része a Milánói Ediktum aktualitását elemezte Európai kitekintésben. Pásztori-Kupán István, a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet docense Nagy Konstantin történelmi lépését értelmezte. Az MTA külső köztestületi tagja Valószínűsítette, hogy a császár a birodalom szervezéséhez keresett összetartó erőt, megkerülhetetlen szellemi erővé téve meg a keresztyénséget. Ez azt eredményezte, hogy az egyetemes zsinatokat ezután a császárok hívják össze, és elnökölnek is rajta, valamint a zsinati döntéseket úgy kívánják befolyásolni, hogy az megfelelő legyen a birodalmi érdekeknek. A Milánói rendeletnek restitúciós következményei is voltak. A keresztények szokása szerinti gyülekezeti helyei őket illetik meg. Nem egyénenként, hanem testületileg jog szerint, így a császár nem csak a magántulajdont, hanem a közösségi tulajdont is elismeri, még akkor is, ha azt nem tekintették jogosnak. A visszaszolgáltatást, mindenféle tiltakozás, és kétértelműség vita nélkül, illetve a leggyorsabban kellett végrehajtani. Korunk számára ez üzenetértékű, utalt a Romániában jelenleg zajló restitúcióra, ahol a docens szerint még mindig a tulajdon iránti igényről zajlanak jogi viták, és a restitúció sok esetben a bitorlók jogait védik.
Pásztori-Kupán István
Schanda Balázs, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem tanára azt a nehéz kérdést feszegette, meddig lehet az egyén szabad, mi érinti csak az egyént, és mi az, ami már mások szabadságába is beleszól. Felhozta az abortusz kérdését. Olaszországban az egyházi fenntartású kórházakban, intézményesen mondják azt, nem végeznek abortuszt. Egy vélemény azt mondja ki, hogy akik nem látnak aggályt az abortusz elvégzésére, őket kényszerítik ezáltal a szolgálat megtagadásra. „Sok esetben már az szorul magyarázkodásra, aki nem akar bemenni a kinyitott ajtón"—mondta. Az előadó úgy látja, nincs új a nap alatt. „A Milánói Ediktum üzenete, hogy a szabadságot soha nem tekinthetjük adottságnak, hanem az mindenkor feladatot jelent."
Üldözés és szabadság
Török József teológus, egyetemi tanár, katolikus egyháztörténész a Francia forradalom és a vallásszabadság címmel azt a meglepő tényt tárta a hallgatóság elé, hogy miközben a forradalom a szabadságot, a vallásszabadságot tűzte zászlajára, a legdrámaibb évtizedét hozta el a kereszténységnek, egy váratlan üldöztetést, méghozzá az elsőt az ókor óta.
Kahler Frigyes, jogász, jogtörténész. témája a vallásüldözés a kommunista pártállamban, avagy koncepciós perek Magyarországon a katolikus egyház tagjai ellen volt. Kezdet és vég – a konstantini modell válsága a totalitárius diktatúrában, erről tartott előadást Korányi András, az Evangélikus Hittudományi Egyetem docense. „A kezdet 313, a végről tudunk beszélni, a konstantini modell a végét járja ma, vagy nagy átalakuláson megy át"— kérdezte.
Az utolsó szekcióban a milánói Ediktum aktualitásának kérdése az egyházak mindennapjai és Európa kontextusában cím szerepelt. Ennek keretében Fischl Vilmos, a MEÖT főtitkára többek között arról szólt, hogy a diktatórikus rendszereknek azonosak a gyökerei vannak, legyen az jobboldali, vagy baloldali. Ha érezték a véget, mindig enyhítettek rajta. „Így volt ez a Kádár-rendszer végnapjaiban, amikor a hitoktatás felszabadult a korábban ránehezedő súly alól, a párttagok közül is egyre többen mentek egyházi rendezvényekre, és sok felnőtt pótolni igyekezett elmaradt keresztelkedését, bérmálását, konfirmációját" - emlékeztetett.
Toleranciák a mi korszakunkban, erről beszélt Tőkéczki László, történész. Az MRE Dunamelléki főjegyzője meglátása szerint a posztmodern kor tolerancia fogalma álságos, nem azt jelenti, hogy egyenrangúnak elfogadom a másfélét, hanem eltűröm, folyamatos támadások közepette. „A posztmodern tolerancia legnagyobb pozitívuma a politika korrektség, de a látszat tolerancia megoldásokat nem nyújt"-adott hangot véleményének. „A posztmodern tolerancia először a katolikus egyházba kötött bele, mert a lényegbe akart belekötni. Azok szabadságát is akarja, akik nem akarnak szabadok lenni. Kényszerítő jellegű, nem kíméli azokat sem, akik meg vannak jól a világukban. Ez a tolerancia felülről diktált, terhes. A keresztyének ma újra üldözöttek, állandó támadásoknak vannak kitéve. Isten népének mai feladata, hogy értékelvű kritikát adjon a pénzelvű, materialista világ ellen. Egy olyan perspektíva, amely nem helyettesíthető a racionalista világgal"-mondta.
Az utolsó előadó Gonda László, református lelkész, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem docense volt. Rávilágított arra, hogy ma három út áll az állam és egyház kapcsolata előtt. Az első egyben kísérlet és kísértés is, a konstantini modell restaurálása. Vagyis úgy kíván élni a vallás visszajövetelével, hogy megpróbálja visszahozni az állam és az oltár összefonódását. A másik út, a fundamentalista izoláció útja. Egyfajta keresztény izoláció, amely nem vesz tudomást a folyamatokról, olyan világ ellen harcol, aminek az ideje előbb-utóbb úgyis lejár. A harmadik út, a kereszténység újrafelfedezése a nyugati korban is. Nem zárkózik be, de nem is lép ki a kereszténység keretein kívülre, hanem újrafogalmazza azt.
Kováts Annamária, Kép: Sereg Krisztián, evangelikus.hu