„Minka cica anyukája épp tortát süt a hároméves kicsinyének” – meséli a születésnapi történetet Vajda Ruskó Éva óvónő az őt körbevevő vagy inkább rajta csüngő gyermekeknek a Maradéki Magyar Református Óvodában. A születésnapi torta gyertyái jó alkalmat kínálnak arra, hogy a mese kötött szövegéből kilépve gyorsan számoljanak egyet a gyerekek az óvónővel – természetesen magyarul. A háromig számolás mindenkinek megy, pedig nem mindegyikük jön tisztán magyar közegből.
Meseolvasás közben egy-egy nehezebben érthető részt szerbül is összefoglalnak. Vajda Ruskó Éva azt mondja: az étkezéssel kapcsolatos szavakat, a színeket, a testrészeket, a foglalkozásokat, az évszakokat, az állatokat már magabiztosan tudják magyarul a gyerekek. „Az étkezéseknél magyarul imádkozunk. Nagy utat kell még megtennünk, hogy elérjék azt a szintet, hogy mindenki mindent megértsen. De ezen dolgozunk” – teszi hozzá.
Horvátul miséznek a szerbiai falu magyar katolikusainak
A Szerémségben háromezer magyar él húsz-egynéhány településen szétszóródva. Sok a vegyes házasság – itt azonban ez a fogalom jóval összetettebb, mint Magyarországon. Nemcsak arról van szó, hogy a házaspár egyik tagja magyar református, a másik pedig szerb ortodox, hanem arról is, hogy a Szerémségben a horvát a katolikus hitélet nyelve. Ennek az oka az, hogy az 1867-es kiegyezés Horvátországhoz csatolta a Szerémséget, ezen települések plébániái ma is horvát irányítás alatt álló egyházmegyéhez tartoznak – emlékeztet a katolikus vallású Schön Bálint, aki Petőfi-ösztöndíjasként nyolc hónapot töltött a ma Szerbiához tartozó Maradékon. Beszélgetésünk elején leszögezi: Maradékon a református egyház nagyon fontos bástyája a magyar közösségnek azért is, mert itt magyar nyelven gyakorolhatják hitüket.
„Tulajdonképpen így jött létre a gyülekezet” – veszi át a szót Halász Dániel maradéki református lelkipásztor. A horvát nyelvű misézés kezdetekor a maradékiak küldöttsége felkereste Josip Strossmayer katolikus püspököt, hogy magyar papot kérjenek. Kérésüket megtagadták, így átmentek a szomszéd faluba, ahol tudták, hogy van magyar és német nyelvű református gyülekezet. Meghallgattak egy magyar nyelvű istentiszteletet, majd hazatértek, és úgy döntöttek, megalakítják a gyülekezetet. A református egyház pedig küldött magyar lelkészt. „A többségük katolikusból tért át, elsősorban a nyelvhasználat miatt lettek reformátussá” – avat be a maradéki reformátusok történetébe Halász Dániel.
Már épül az új óvoda
Fontos szerepet vállal a maradéki református közösség: éppen óvodát építenek a templom szomszédságában, pedig a gyülekezet már működtet egy ilyen intézményt. „A jelenlegi óvoda épülete nem is óvoda, hanem gyülekezeti terem. Ha közös ebédet, bibliaórát vagy istentiszteletet tartunk, felcsavarjuk a játszószőnyeget, úgy tartjuk meg az alkalmat” – magyarázza Halász Dániel. Ráadásul jogilag is lebegnek a szerb bürokráciában. „Intézményünk nem hivatalos óvoda, mert Szerbiában nem ismerik el az egyházi óvoda minősítést, csak állami és privát intézmények léteznek” – teszi hozzá. Éppen ezért nem is kapnak támogatást a szerb költségvetésből, a működésüket Magyarországról segítik. Ebben a formában azonban csak három-öt éves gyerekekkel foglalkozhatnak, az utolsó évet, az iskolai előkészítőt nem tarthatják meg. „Ez még a hiányzó láncszem” – fűzi hozzá a lelkész.
Ha felépül és hivatalosan is óvodaként működhet majd az intézményük, az iskolai előkészítőt is megtarthatják. Ettől azt remélik, hogy még nagyobb arányban iratkoznak majd be hozzájuk a gyermekek, mint most. A tapasztalat ugyanis az, hogy az iskolai előkészítőt szerb óvodában elvégző gyerekek akár a felét is elfelejtik annak, amit két év alatt tanultak a magyar oviban. A szülők aztán elbizonytalanodnak, és a magyar tagozat helyett végül szerb iskolába íratják csemetéiket. Pedig nagy kincs, hogy van magyar nyelvű oktatás Maradékon: 1978-ban megszűnt a magyar iskola, és évtizedeket kellett várni – 2015-ig –, hogy magyar tagozat induljon a helyi iskolában.
Ameddig magyar nyelven tanulnak a gyerekek, addig lesz magyar jövő is a Kárpát-medencében – hangsúlyozta Potápi Árpád János nemzetpolitikai államtitkár a maradéki református óvoda június 28-i hivatalos alapkőletételén. Az óvoda átadása után háromtól egészen tízéves korukig megszakítás nélkül járhatnak majd magyar nyelvű oktatási intézménybe a délvidéki szórványközösségben élő gyermekek. Az új épület a magyar kormány Kárpát-medencei óvodafejlesztési programjának nyolcvanmillió forintos támogatásával épül fel.
Ösztönző ösztöndíjas
A magyar tagozatra járó nagyobb gyerekekkel külön foglalkoznak: a gyülekezet ad otthont az iskolások napközijének, amelyben tanári segítséggel írják a házi feladatokat, tanulnak és ebédet is kapnak a gyermekek. Ott a környezet teljesen magyar: magyarul beszélnek velük, körülöttük. Színdarabot is tanultak az elmúlt hónapokban.
A Maradéki Magyar Mamutok kisközösséget a Petőfi-ösztöndíjas Schön Bálint alapította meg a napközis gyermekekkel. Megtanulták a Gábor Áron rézágyúja című mini színházi darabot, amellyel nemcsak március 15-én, hanem a Vajdasági Suliszínház Fesztiválon is felléptek. Gábor Áront az a Milán nevű fiú alakította, akinek szülei egyáltalán nem beszélnek magyarul, mégis különdíjat kapott a szép magyarsággal előadott szerepéért. Az ő története igazolja, mekkora a jelentősége, hogy több mint kétszáz fiatalt küld Magyarország a Petőfi- és Kőrösi-programokban az egykori Osztrák–Magyar Monarchia és a diaszpóra területeire.
Schön Bálint egyébként nem csak Maradékon dolgozott: Satricán és Nyékincán is közösséget szervezett, magyart tanított. „A nyékincaiak hálálkodtak, hogy ott voltam közöttük. Pedig a hála a helyieket illeti, akik ott maradnak, nem költöznek el, és akár reménytelennek tűnő helyzetben is küzdenek, segítik a magyar megmaradást” – véli az ösztöndíjas.
Iskolabuszprogram
Visszatérve az oktatásra: a felsősöket iskolabusszal viszik Újvidékre, a közeli nagyvárosba, a Petőfi Sándorról elnevezett magyar iskolába, és tanítás után hozzák őket haza Maradékra. Még ezzel sem ér véget a maradéki reformátusok által vállalt feladatok sora, ugyanis az épülő óvoda alagsorában százötven személy befogadására alkalmas nagytermet alakítanak ki. Óvodai programokat, ünnepségeket fognak tartani az új közösségi térben, amely az egész maradéki magyarság számára nyitva áll majd. Az óvoda tetejére irodákat építenek, amire szükség is van, mert a feladatok egyre bővülnek, és ez mindig adminisztrációval is jár.
Itt a stagnálás is öröm
Mindennek már most látszik a gyümölcse. Ugyanis a Maradéki Református Egyházközség a Délvidék egyetlen olyan református gyülekezete, amelyben a keresztelések és a temetések aránya kiegyenlíti egymást. Ez azt jelenti, hogy valamennyi délvidéki református gyülekezetben több a temetés, mint a keresztelő. Nagy szó, hogy a szórványok szórványában hosszú idő után sikerült megfordítani a mutatót. Ráadásul a Délvidék lelkészhiánnyal is küszködik: Halász Dániel Maradék mellett még Újvidéken és Nagybecskereken is helyettesít. Jelenleg három délvidéki származású teológus vesz részt a magyarországi teológiai képzésben, mindegyikük haza szeretne menni, de még így sem fogják tudni teljes mértékben pótolni az akkorra nyugdíjba menőket. Halász Dániel a Bibliát idézi: „Az aratnivaló sok, de a munkás kevés: kérjétek tehát az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat az aratásába.” (Mt 9,37–38) „Mi is kérjük az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat az ő délvidéki aratásába” – teszi hozzá a lelkipásztor.
Hegedűs Márk, fotó: Kapás Csilla
A cikk megjelent a Reformátusok Lapjában.