Derűs, egymás szeretetéért hálát adó konferenciát tartott a Magyarországi Református Nőszövetség október 13-án Budapesten, a Zsinat Abonyi utcai székházában. Öt asszony vette át a Magyarországi Református Nőszövetség Zsindelyné Tüdős Klára-díját a közösségben végzett évtizedes szolgálata elismeréséül a rendezvényen, amely az idei tematikus évhez kapcsolódva a családokról volt szó.
Az ember sokakért imádkozik életében, és nagy keserűség, ha Isten nem hallgatja meg imánkat: nem gyógyít meg a súlyos betegségből, nem mérsékeli beteg szerettünk szenvedését, nem adja vissza annak az életét, akit elvesztettünk. „Keresztyén magánéletünk legnagyobb dilemmája, hogy miért és hogyan szabad imádkoznunk. Hol a határ az engedelmesség és az önfeladás között? Ha Isten döntése más, akkor hitetlen vagyok, ha elmondom neki, mire vágyom? Hitetlenség küzdeni Istennel?” – sorolta a Gecsemáné kerti történéseket (Lk 22,39–46) olvasva felvetődő kérdéseket Nagy Zsoltné Kiss Katalin lelkipásztor. Hozzátette: nem a küzdelem a hitetlenség. Ábrahám alkudozott Szodomáért és Gomoráért, Jákób a Jabbók révénél, Mózes a pusztában, Dávid a Betsabétól született gyermeke haldoklásakor, Illés a bokor alatt ülve depressziójában. „Mindannyian Isten emberei voltak, akik őszintén oda mertek állni az Úr elé, és végül hitben elfogadták, mint Jézus nagycsütörtök éjjeli, Gecsemáné kerti halálos gyötrődésében, hogy ez Isten akarata” – hangsúlyozta az igehirdető. Hozzátette: Isten vele való vitáink közepette is azt látja bennünk, akinek ő teremtett minket.
A családok éve
A református nőről és a szövetség erejéről beszélt személyes példákkal színesített, A család mint örök érték című előadásában Novák Katalin. A család- és ifjúsági ügyekért felelős államtitkár felidézte református nagyanyja és édesanyja példáját, akik mindketten elkötelezetten szolgáltak a családjukban és a nagyobb közösségben egyaránt. Hozzátette: korunkban is egyre fontosabb, hogy azt tegyük, amire elhívást, meghívást érzünk – így válasszunk párt, így vállaljunk gyermeket, tudva, hogy a rendszeres vasárnapi ebédek előkészítése, a gyerekekkel tanulás vagy az unokákról való rendszeres és tapintatos gondoskodás is lehet hivatás. Hangsúlyozta a szövetség fontosságát: mint mondta, nagy erő van abban, ha nők képesek összefogni, tapasztalatokat megosztani egymással és továbbadni a tudásukat a következő nemzedéknek. Novák Katalin emlékeztetett a világunkban tapasztalható értékválságra, arra, hogy Európa mára az üres bölcső kontinensévé vált, mert elfeledkezett keresztyén kultúrájáról, gyökereiről. Leszögezte: Magyarország vállalja a keresztyén értékek védelmét és megerősítését idehaza és a Hungary Helps program által a Közel-Keleten egyaránt. Szeretnék, hogy a magyarság újra gyarapodó, fiatalodó nemzetté váljon – jó jel lehet, hogy hazánkban a legnagyobb darabszámban eladott jármű a fröccsöntött kismotor –, de figyelmeztetett: mindez csak felelős gyermekvállalással és gyermekneveléssel lehetséges.
Lassan, de biztosan
Az államtitkár hozzátette: 1981 óta folyamatosan csökken Magyarország népessége. Jövőre minden eddiginél nagyobb összeget, kétezer milliárd forintot költenek a családok támogatására, ez a GDP 4,6%-a. „Az anyagiak az egyik rész, de fontos a kultúránk, a közösség is” – jelentette ki Novák Katalin. A kultúra megváltoztatása és a családbarát országgá válás sok idő, de a statisztikákon már most látszik kedvező elmozdulás a válások és terhességmegszakítások számának csökkenésében, valamint az élve születések, a gyermekvállalási kedv, a házasságkötések és a női munkavállalók számának emelkedésében. Novák Katalin gratulált a díjazottaknak, és hozzátette: jó látni, hogy ma is vannak olyan református nők, akik helytállnak a családban is, és nagyobb közösségben is szolgálnak.
Nagy elődök nyomában
„A Magyarországi Református Nőszövetség 2010 óta megkülönböztetett figyelemmel fordul azok felé, akik közösséget formálnak, hitelesen végzik feladataikat a nőszövetségben, a misszióban, diakóniában, gyülekezetépítésben” – mondta el Svébisné Juhász Márta. A dunamelléki nőszövetségi elnök a családok évével kapcsolatban hozzátette: nemcsak a gyülekezeti életben, hanem társadalmunk legkisebb alapegységében is fontos a női munka. „Hiszem, hogy akik ma díjat kapnak, példák, méltó utódai a nagyok elődöknek: Lorántffy Zsuzsannának, Pilder Máriának vagy Zsindelyné Tüdős Klárának” – hangsúlyozta a dunamelléki elnök.
Ajándék, hogy nem vagyunk egyedül
Szemők Zsuzsa plakettjét, a Zsindelyné Tüdős Kláráról elnevezett díjat idén országos jelöltként Bellai Zoltánné Gáspár Enikő kaposvári lelkipásztor vette át. A dunamelléki kerület a szekszárdi Mester Lajosné Kovács Máriát terjesztette fel az elismerésre. Dunántúlról Varga Ferencné Kiss Réka Csilla, a pápai nőszövetség elnöke vette át a kitüntetést. Tiszánninen Búza Lászlóné Tóth Erzsébetet, a szerencsi és ondi nőszövetség alelnökét, ondi presbitert ajánlotta a Zsindelyné Tüdős Klára-díjra. Tiszántúl Takács Tamásné Bojtor Emese jelenlegi tiszántúli nőszövetségi alelnök, nyugalmazott hajdúszoboszlói lelkipásztor szolgálatát méltatta a díjjal. Takács Tamásné a díjazottak nevében megköszönte a szeretetet, amelyet ettől a közösségtől kaptak. Hálát adott Isten kiválasztó szeretetéért, és azért, hogy otthonra találtak a Magyarországi Református Egyház közösségében, amelyben szolgálhattak, és testvérekre találtak a szolgatársakban. „Isten legnagyobb ajándéka, hogy nem vagyunk egyedül" – hangsúlyozta a lelkipásztor.
Hétköznapi hűség
Egy hálás család történetéről beszélt közös, egymás gondolataira reflektáló igehirdetésében Feketéné Kavisánszki Györgyi lelkipásztor és Fekete Károly püspök Jézus megkenetésének története (Jn 12,1–11) alapján. Lázár családja hálából szolgál azért, amit megtapasztalt Jézus szabadításából. Karaktereikben tipikus szolgálati módokat örökít meg az evangélista. Márta háziasszonyként hálálja meg, hogy Jézus feltámasztotta a testvérét. Teljes egyszerűségében adja önmagát, felfedezve, mi bízatott rá, odaadó helytállással fejezve ki Jézus iránti hűségét ebben a kétkezi tanítványságban. „A hétköznapi hűség felemelése az ő szolgálata – észrevesszük-e mi az ilyeneket?” – kérdezték az igehirdetők. Mária ehhez képest egyedi, egyszerű, meghökkentő és megismételhetetlen dolgot tesz: előhozza a kincsét, és Jézus elé teszi azt. Azt adja neki, amit addig csak magának tartogatott, a halotti pompa kellékét. Véteknek tűnik ez a pazarlás, pedig Lázár feltámasztása után csupán csak csekély jel, amely Jézus hatalmas tettére utal. Mária visszakapta halott testvérét – az élet sokkal drágább, mint a kenet, vagy az egy évi fizetés. Kell az ilyen túlcsorduló, ésszerűtlen, nem hétköznapi tettekben megélt tanítványság is: „ez nem pazarlás: ez pazar, ha túlcsordul bennünk Isten szeretete.” A feltámasztott Lázár jelenléte önmagában bizonyságtétel Jézus Krisztus hatalmáról: az is nagy tett, ha valaki elfogadja Jézus szolgálatát. Lázár veszélybe kerül, mert Jézus ellenségei az ő hatalmának némán is kiáltó jelét látják benne. Vannak csak látszólag szolgálók is: Júdás a mintha-keresztyén, aki csak a maga javát keresi. Jézus mindeközben úton van a kereszt felé, ő végzi el a legdöntőbb szolgálatot ezért a világért. Általa a Márták vendégek lehetnek a mennyei lakomán, a Máriák megérthetik, hogy Jézus értük adta saját magát, a Lázárok mellé pedig ő maga áll oda az Atya színe előtt. „Megajándékozott vagy: válj hálából megajándékozóvá!” – buzdítottak az igehirdetők.
Csodáért könyörögve
„Milyen jó lenne, ha megtörténne annak a csodája, hogy a családok is így beszélgessenek az Igéről, hogy a férfi a család papja, és az asszony is járatos az Igében, és egymást építenék a családban és a gyülekezetben is” – mondta zárszavában Gilicze Andrásné nőszövetségi titkár, aki hangsúlyozta: csak akkor tudunk magunk helyesen szolgálni, ha előbb elfogadjuk, amit Krisztus tett értünk. Ilyen helyes szolgálat, ha megosztjuk másokkal, amit kaptunk. Az ünnepség perselyadománya is a családokat segíti: a befolyt összeg a kárpátaljai Keresztmama-programot támogatja.
Bagdán Zsuzsanna, fotó: Vargosz
További képek jobbra a galériában. A cikk megjelenik a Reformátusok Lapja 2018. október 21-i számában.