A Koliger Endre tervezte címlapon egy derékszögbe hajlott, elszáradt nádszál fogadja az olvasót, a hátlapon viszont egy napfényben fürdő, ép és erős nádszál képével tesszük le a könyvet. Ez a könyv tehát lehet a reménytelenség, és lehet a remény üzenete is.
Nagy Margit (szerk.): Megtört nád.
Szerbiai Református Keresztyén Egyház – Újvidéki Református Egyházközség,
Újvidék, 2017.
Bizonyosak lehetünk abban, hogy a szerkesztői tudatosság a kötet összeállításakor azt a célt tűzte maga elé, hogy ha fejünket lógatva kezdünk is bele a vajdasági református egyház jelenét bemutató könyvbe, mégis a jövőbe vetett bizalommal tehessük le azt. Ez a célkitűzés sikerrel járt: időtálló, kordokumentum értékű interjúválogatás született.
A napjainkban mind ritkább személyesség és őszinteség megkapó módon teszi letehetetlen könyvvé a Megtört nádat. Az interjúk készítői minden szempontból közel jönnek az interjúalanyhoz. Otthonában látogatják meg és lelkigondozói mélységű (s kimondatlanul talán annak céljából is lefolytatott) beszélgetésekben vesznek részt. Az interjúk alanyai megemlékeznek az egyház kis és nagy léptékű eseményeiről, valamint a szeretett lelkészekről is. A régiektől a maiakig, Ágoston Sándortól, a gyülekezet- és egyházépítő lelkésztől eljutunk a mai fiatal lelkészekig az egymással elválaszthatatlanul összefonódó helyzetjelentések és vallomások során keresztül. A pártatlanságra törekvő kötetben szó esik a történelmi tragédiákról, de a mai pusztító trendekről, a kiüresedő és omladozó templomokról és a megmaradásunkat veszélyeztető vegyesházasságok gyakorlatáról is.
Könnyen lehet, hogy a könyvet letéve azt érzik majd páran, hogy útra kellene kelni és szembenézni a végekkel. A végeinkkel, merthogy a személyesség és ismerősség érzése marad velünk, miután becsuktuk az utolsó lapot. Nem távoli és ködös, hanem közeli és rokon minden interjúalany és minden délvidéki gyülekezet, akiket ez a kötet összegyűjtve bemutat nekünk. Érdemes tehát lélekben és lehetőség szerint testben is elindulni a Délvidék református tájaira, és megtanulni tőlük újra, hogy „a megtört nádszálat nem töri össze, a pislákoló mécsbelet nem oltja ki”.
Thomka Orsolya
Az ajánló megjelent a Reformátusok Lapjában.