„A zene közösséget teremt, ha nekünk sikerül a dalaink révén egymással beszélgetnünk, az erősíti a keresztyén közösséget. Felekezeti hovatartozás nélkül” – mondja Horváth Gergely, a zsűri elnöke, aki nyitottan értelmezi a keresztyén könnyűzene határait. Szerinte e dalok fő ereje abban van, hogy ha nem maradnak meg gyülekezeti, vagy szűken vett keresztyén közegben, hanem „kommunikálnak a világgal, például bekerülnek zenei rádiók folyamába, azért, mert jók, minőségiek. Ha ez megtörténik, akkor létrejön egy dialógus.” Véleménye szerint olyan lelkületű szerzők mutatkoznak be a versenyen, akik maguk is „követik Jézus Krisztust.”
Akkor pontosan mi az, amit keresztyén könnyűzenének neveznek a szervezők? – kérdezzük az egyébként református rádióst. „Istenre mutató lelkület” jellemzi a dalokat – mondja, és hozzáteszi, nem csak dicsőítő zenékre gondol. Ez utóbbi persze könnyen értelmezhető, körülhatárolható kategória, külön műfaja a keresztyén könnyűzenének. Szerinte a keresztyén zene olyan műfaj, amelyet sosem fogunk tudni tökéletesen definiálni. Hívő lelkülettel írt dalokról van szó, amelyek szólhatnak hétköznapi történésekről is, amelyeket a szerző Isten elé visz – épp mint a zsoltárok. De bátorítjuk az egyáltalán nem dicsőítő típusú dalok egyébként hívő szerzőit, előadóit is, hogy pályázzanak.
Isten, Friderika, Zorán
Kérünk beszélgetőtársunktól egy konkrét példát. Bayer Friderika Kinek mondjam el vétkeimet című dala, amellyel 1994-ben indult az Eurovíziós dalversenyen, keresztény zene-e?
„Friderika előadásában igen, Zoránéban már más kérdés” – véli Horváth Gergely. Zorán ugyanis a Terápia című sorozat 3. évadához kapcsolódóan újraénekelte a dalt, a refrénből kihagyta Istent. „Dramaturgiailag érhető, de nem örülök neki. Egyszerre beszélek az előadásmódról és az Istenre mutató fontos sorról is” – teszi hozzá. Horváth Gergely szerint Isten nélkül ennek a dalnak nem ugyanaz a spirituális ereje, mint eredetiben.
Várják a pályázatokat
A kezdeményezés elindításának 2016-ban még célja volt, hogy segítsék a színtér megteremtését, hogy felmutassák a világnak és a hívőknek, hogy létezik keresztyén könnyűzene. Ez megtörtént, most újabb forduló következik. Öt kategóriában lehet pályázni március 4-ig, ezek a legjobb előadás, a legjobb videóklip, a legjobb dal, a legjobb dicsőítő dal és a legjobb dalszöveg. Átadják a gálán az életműdíjat – amelyet elsőként Sillye Jenő kapott meg – és lesz közönség díj is, amelyre március közepétől várják az online szavazatokat. Az idei Szikra-díjra a 2016 ősze óta született, publikált felvételekkel, alkotásokkal lehet nevezni.
Az ég felé mutató díj
A pályázók között máris vannak azok közül, akik az előző díjátadón nyertek. Erre utalva Horváth Gergely azt mondja: reméli, ők a keresztyén könnyűzenei szintérnek olyan szereplői, akik lehetnek akár folyamatosan jelenlévő csillagok. A csillag szimbólum egyébként fizikailag, a díjban is megjelenik, amelyet a győztesek kézbe kaphatnak. A Szikra-díj néhány violinkulcsból ég felé törő csillag, amelyből az utolsó ég felé ugró emberalaknak is gondolható – meséli a zsűri elnöke. „Ez egyértelmű képi megfeleltetése annak, amit a zenéről és az emberi életről gondolunk. A Szikra-díj azért jött lére, hogy az ég felé mutasson, ennek hangot adjon, hogy emellett hitet tegyünk, és hogy ösztönözzük a zenészeket, hogy ezt ők is megtegyék.”
Hegedűs Márk, fotó: Szarvas László