Pálfi Szabolcs, az energetikai fórum moderátora:
A beszélgetés kezdetén azt próbáltuk kideríteni, van-e felelősségünk abban, hogy a laikusokat a jó megoldások felé tereljük, majd a klímakérdés megalapozottságával foglalkoztunk. Felmerült, hogy mérnökként mennyire tudjuk feltárni a valós helyzetet, és mennyire tudunk „jól” reagálni. Szép párhuzam, hogy mérnökként is az igazat keresi az ember, és azt csak akkor adja tovább, amikor meggyőződött róla – ahogy keresztyén emberként is így teszünk bizonyságot. Beszélgettünk emellett a félelmekről is a különböző médiafolyamatok kapcsán: az természetes, hogy az új dolgoktól tartunk, de a mérnökök vajon tudnak segíteni a félelmek eloszlatásában? Úgy érezzük, amikor jobban rálátunk egy-egy területre, akkor a bizalom ébresztése is fontos feladatunk. Felelősségünk, hogy gondozzuk a ránk bízott Földet, de arról is beszélnünk kell, hogy rendben tartsuk az életünket, hiszen csak így lehetünk rendben a szakmai kérdésekben is. Isten rávezet az igazságra, Ő ad tudást, meglátásokat, és ha vele járok, akkor ezt tudom képviselni a szakmai kérdésekben is. Fontos a szakma, de a hitnek kell áthatnia életünket – amit a tudással együtt adhatunk át.
Varga Áron, az agrármérnöki és élelmezésügyi fórum moderátora:
Három kérdésre kerestünk választ a beszélgetés során: az első kettő élelmiszerbiztonsági volt, a harmadik pedig környezetvédelmi. Arról beszéltünk például, hogy Jézus a biológiai vagy a kémiai növényvédelmet választaná, amivel kapcsolatban arra jutottunk, jobbak a biológiai védelmi módszerek, ugyanakkor a kémiai módszereket sem kell elvetni, viszont ésszel kell használnunk azokat. A génmódosítással kapcsolatban pedig felmerült az a kérdés, hogy a gén Isten változtathatatlan teremtménye, vagy csupán anyag, amit formálhatunk. Bár a technika adott, de nem tudjuk egyértelműen kijelenteni, hogy a génmódosítás jó vagy rossz. Központi kérdés volt az is, mit tehet a környezetért egy református agrárszakember, és szó esett az élelmiszerpazarlásról is. Ez összetett téma, el kell gondolkoznunk azon, mit teszünk gyülekezeteinkben a megmaradt élelmiszerrel, de azon is, hogy tudjuk a mezőgazdaságban óvni a környezetet.
Nagy András, az automatizálási fórum moderátora:
Megvitattuk, hogy keresztyén mérnökként van-e lehetőségünk beleszólni abba, merre halad a világunk. Arra jutottunk, hogy komoly felelősségünk van: kötelességünk átgondolni, mire mondunk igent és mire mondunk nemet, amikor megtervezünk egy-egy mérnöki alkotást. Beszéltünk a mesterséges intelligencia formáiról, hiszen mi is minden nap találkozunk azzal a problémával, hogy miután rákeresünk az interneten egy hűtőre, minden lehetséges oldalon hűtőket ajánlgatnak nekünk. Ez a technológia félelmetes, de van jó hatása is, például a bűnözés kiszűrésében, de figyelnünk kell rá, milyen adatokat szolgáltatunk ki magunkról. Felmerült, hogy a résztvevő mérnökök hogyan látják a mai intelligens rendszereket és a technikai fejlődését: ezek olyan motivációjúnak tűnnek, mintha a bűn kérdését szeretnénk valahogy emberileg megoldani – de ezt Jézus már megoldotta helyettünk, ezért benne kellene bíznunk. Egy mérnök számára könnyen bálvánnyá válhat a technológia, ezért felelősségünk az is, hogy Jézus Krisztus megváltásában higgyünk, ne emberi eszközökben.
„Nincs a jövőre nézve szorongani valónk, sokkal inkább van élő és jó reménységünk az eljövendő Jézus Krisztusra tekintve" – fogalmazott Bogárdi Szabó István püspök a „Krisztus kezében vagy a holnap markában?" címmel megrendezett második budapesti református Mérnöktalálkozón.
Farkas Zsuzsanna, fotó: Vargosz