Konzumházasságok kora
„A házasság nem vákuumban létezik, hanem mindig az adott kulturális és társadalmi közegben, vagyis jelenleg a 21. század sodró-pörgő világában” – mondja Komlósi Piroska szakpszichológus, majd hozzáteszi: a házasság mindig két ember szövetsége. Legfőbb jellemzője, hogy a felek egymás segítőtársai, akik a körülmények sodrásában is egymás kapaszkodói maradnak. Ehhez egy nagyon szubjektív, ugyanakkor határozott döntést kell meghozniuk: elfogadják a másikat minden erényével és gyengeségével együtt. „Fontos, hogy a fogyasztói társadalmak tagjaiként a kínálat bőségében is ki tudjuk mondani: őt választottam, megelégszem vele és nem kell más” – figyelmeztet a szakember.
Véleménye szerint a válás már a leértékelődés következménye, miközben a sokszor reménytelibb helyzetek is csak a vélt ígéretek miatt csábítóbbak. Az új házasságok hétköznapjaiban idővel csalódások várják a feleket, ismétlődnek a korábbi problémák, hiszen a felek önmagukat viszik bele a friss kapcsolatba is. „Ezért fontos, hogy még idejében őszintén és higgadtan beszélgessünk a problémákról, még ha ez a mi kultúránkban szokatlan is” – mutat rá a pszichológus.
Azt tanácsolja, hogy a rengeteg tennivaló mellett is szánjunk minőségi időt a házastársunkra. Valóban egymásra figyeljünk és kölcsönösen hallgassuk meg a másik véleményét, még ha az el is tér a miénktől. „A beszélgetés ne legyen egyenlő a problémák kipipálásával vagy a feleségek panaszáradatával. A szemrehányások és elégedetlenségek hangoztatása helyett keressük tudatosan és osszuk meg egymással az »aznap jó morzsáit«. A közös vacsora, az asztal köré telepedés lehetne egy ilyen közös »morzsacsipegetés«. Ezzel tehetjük bele a saját pozitív részünket a kapcsolati vérkeringésbe, ami a másikat is felfrissíti ” – fogalmazza meg.
Bizalomtank
A szakember úgy véli, hogy a legtöbb házastársi veszekedés hátterében a társunkban bízni nem tudásból fakadó szorongás áll. Erre vezethető vissza a házasságkötések számának csökkenése és a párkapcsolatok gyengévé válása is. „Pedig a bizalom életünk fontos, alapvető érzése, amit csecsemőként a gondos szülői szeretetben, gyermekkapcsolatban tapasztalhatunk meg. Ez az ősi alapélmény alakítja ki bennünk, Erre épülhet rá az az érzés, hogy fontosak vagyunk a másiknak és megbízhatunk benne” – fejti ki Komlósi Piroska.
Sajnos azonban egyre kevesebb embernek adatik meg ez az ősi, mély érzelem, a bizalom megélése. A magyar nép mentális egészségállapotát vizsgáló felmérésekből kiderül, hogy a társadalmunk erőteljesen bizalomhiányos. Pedig, ahogy a szakember Kopp Máriát idézi, a bizalom olyan társadalmi tőke, ami erőt és szárnyakat ad a hétköznapokban. Enélkül nem tud létrejönni a kapcsolatok egyik fő alappillére: az érzelmi kötődés.
„Míg Gary Chapman szeretettankról beszél, én a bizalomtank feltöltésére buzdítom a feleket. Azt is tudnunk kell, hogy a párok szeretet- és bizalomtankja soha sem egyformán van feltöltve” – mutat rá. Az egyik fél általában több szeretetet, odafigyelést, megértést és áldozatkészséget képes adni, míg a másik ezeknek híján van, s mint egy akkumulátorról, ebből a gondoskodó és szeretetteljes viselkedésből táplálkozik. Az mindig nagy kérdés, hogy a másik honnan töltődik újra.
Megpecsételt házasságok
„A hívő ember életében a krisztusi szeretet ez az örök és kiapadhatatlan forrás” – vallja Komlósi Piroska. A hívő házasságokról úgy gondolja, hogy a krisztusi kegyelem a kapcsolat fontos elemeként biztosítja a kölcsönös bizalom kialakulását és fennmaradását. A pár nemcsak a közös imádkozásokból és bibliaolvasásokból meríthet erőt, hanem támogathatják egymást, ha az egyikük megfáradt a hitében. „Isten szerepe a házasságban annyi, amennyit magunkban hordozunk belőle – magyarázza. – Sajátos Isten- élményeikkel mindig egyénileg tölthetjük meg a közös életüket.”
A „felemás igában” élőknél – ahol csak az egyik fél vallásos – komoly nehezítettséget jelent ez a kétféleség, ott a hit házastársi kapcsolatot elmélyítő hatása kevésbé jut érvényre. A szakember mégsem gondolja végzetes és áthidalhatatlan különbözőségnek ezt a kérdést. Számos más szociokulturális különbséget is említ, amelyekkel más házasságoknak kell megbirkózniuk, legyen szó kulturális vagy a társadalmi eltérésekről, nemzetiségi vagy anyanyelvi kérdésekről.
Úgy véli, egyik házasságra sem lehet pecsétet nyomni azzal a felirattal, hogy teljes értékű, de alkalmazkodással és rengeteg lelki energiával összecsiszolhatóak a különbözőségeket. „Egy kölcsönös bizalmon alapuló házasságban nem okoz gondot, hogy sokszor kell engednünk, és jó dolog engedni, hiszen bízhatunk a társunkkal való kölcsönősségben. Ebben kulcsfontosságú szerepe van a szeretetnek is” – hangsúlyozza.
Krisztusi szeretet
„A szeretet elhatározás kérdése, egy tartós állapot, ami a kapcsolatot jellemzi. Nem egy pillanatnyi öröm vagy a kezdeti rajongás” – teszi egyértelművé Komlósi Piroska, aki szerint a cselekvő szeretet mögött az a döntés húzódik, hogy sok jóval szeretnénk megajándékozni a másikat. „A mi értelmezésünkben a szeretet krisztusi, hiszen a társunkban Isten teremtménye lesz számunkra fontos és egyfajta alázattal elfogadható.” A feladatunk a benne meglátott és megszeretett jó embert erősíteni a saját odaadásunkkal, megértésünkkel és szeretetünkkel.
Ehhez szükséges a bizalom, mert aki nem tud hinni a másik a jóságában és rögtön az ellenfelet látja benne, az képtelen átadni magát egy érzelmi kapcsolatban. „Amikor úgy tűnik, hogy a konfliktusok zátonyra futtatják a házasságot, a kölcsönös bizakodással lehet túlélni a hajótörést. Erre alapozva a krízisből sokszor a fejlődés irányába haladnak tovább a párok” – emeli ki.
Beszélgetésünket azzal a bibliai képpel zárja, amiben a legelső emberpárnak a pusztában kellett új otthont építeni. Egymás segítőtársaiként csak a kettejük szövetségére támaszkodhattak, amit a közös munka erősített tovább. Ebben minden benne van, ami a jó házasság alapja lehet: hit és bizalom, szeretet, kölcsönösség és elfogadás. A vele megelégszem életre szóló esküje.
Szoták Orsolya, Fotó: Vargosz