Ünnep a kerítésnél
Másként érinti meg az ünnep hangulata a déli határszakaszon állomásozó katonákat, mint azokat az embereket, akik ilyenkor a családjuk körében lehetnek. Dudás Ferenc tábori lelkész a Hódmezővásárhely központú Alföldi Ideiglenes Alkalmi Kötelékben szolgál, amelyet Baja, Ásotthalom és Röszke térségének ellenőrzésére hoztak létre. A katonák a menekültválság miatt 2015 óta vannak jelen Magyarország déli határán, hogy ellenőrizzék és fenntartsák a védelmet. Dudás Ferenc szerint advent idején és karácsonykor még fontosabb közöttük szolgálnia, mint az átlagos évközi vasárnapokon. A decembernek különleges koreográfiája van: a honvédség biztosítja a vallásgyakorlás lehetőségét a katonáknak, de a határvédelem miatt több bázis működik, ezek közül minél többet igyekszik advent és főleg karácsony idején meglátogatni a lelkész. „A konténervárosok ingerszegények, más a hangulatuk, mintha otthon lennének a katonák, és a családjuk vagy gyülekezetük körében ünnepelnének” – magyarázza Dudás Ferenc. Tavaly karácsonykor Jákob János tábori püspökkel együtt járták a bázisokat, és a katonák nagy örömmel fogadták a püspöktől kapott, terepmintás borítójú Szentírást. A határsávban tartott karácsonyi istentiszteletek atmoszférája egészen különleges: amíg a legtöbben el sem tudják képzelni a szentestét vagy a karácsonyi ünnepi alkalmakat templom nélkül, addig a katonák a legtöbb esetben a konténervárosok étkezőjében kulcsolják össze kezüket. A lelkész azt mondja, jó érzés volt hirdetni nekik Isten Igéjét, látva, tudva, hogy az emberek – főleg az ünnep alatt, az otthoni, melegséget adó környezet híján – vágyódnak Isten után, és hálásak voltak, hogy kimentek hozzájuk.
Nagyobb a nyomás, több a keresztelés
Azzal, hogy a katonákat is bevonták a határszolgálatba, megváltozott a munkájuk, a körülményeik, tulajdonképpen az életük. „Ezeken az embereken nagyobb a teher. Egyszerű a képlet: az emberi lélek úgy működik, hogy ha nagyobb a teher, akkor készségesebb arra, hogy Isten felé forduljon” – mondja Dudás Ferenc, aki szerint ezért növekedett meg érezhető számban a felnőttkeresztelések és – konfirmációk száma az utóbbi időszakban. Az is megfigyelhető, hogy többen járnak el az istentiszteleti alkalmakra is, azokra is, amelyeket a hódmezővásárhelyi helyőrség ökumenikus kápolnájában tartanak. Egy átlagos vasárnap húsz-huszonkét katona vesz részt az istentiszteleteken. „Felemelő érzés látni, hogy ezek az emberek vágynak az Istennel találkozásra. A mindenkiben meglévő Isten formájú űrt sokszor sok mindennel próbáljuk betömködni, de az ide járó emberek végre valóban megtalálták Istent, hallgatják az Igét, ez jó” – magyarázza a lelkipásztor.
Spirituális felhő
A katonák között Dudás Ferenc tábori lelkész – akinek egyébként hadnagyi rangja van – lelkigondozást is végez. Van olyan, aki csak azért keresi föl, hogy valakinek elmondhassa: az ünnep közeledtével még jobban hiányzik neki a családja. Vannak olyanok, akik azt is igénylik, hogy együtt imádkozzanak, Bibliát olvassanak. Persze olyan is van, aki sosem keresi a lelkész-hadnagy társaságát. A dandárban nem mindenki vallásos, épp úgy, mint a civil életben, például egy kis faluban sem. „A legtöbb ember elsőként nem a lelkészt látja bennem” – mondja Dudás Ferenc. Hozzáteszi: szerinte a katonák között szolgáló lelkipásztort egyébként is sokan megközelíthetetlennek gondolják, mint akit valamiféle spirituális felhő vesz körül. Ha a lelkész nem nyit, nem hoz létre kapcsolódási pontokat, akkor rá se nyitják az ajtót.
Belül a katona is érzékeny
Az egyik katona-gyülekezeti taggal, Beátával arról beszélgetünk, miért fontos neki, hogy katonaként kapcsolatban legyen a tábori lelkésszel. Megerősíti, amit Dudás Ferenc mondott: úgy érezte saját magán is, hogy amikor nagyobb a teher, akkor jobban odafordul Istenhez. Ez fokozottan igaz az ünnepek idején is. Ilyenkor felerősödik a vágy, hogy „jó lenne valakivel beszélgetni, jó lenne, ha valaki megkérdezné, jól vagyok-e”. Beáta szerint „attól, hogy valaki katona, még belül érzékeny, akár nő, akár férfi. A vallás is független a rendfokozattól ”. Első beszélgetése a lelkésszel spontán volt, az edzőteremben szólította meg őt Dudás Ferenc, akiről akkor azt sem tudta, hogy lelkipásztor. Beáta most a szegedi Gál Ferenc Főiskolára is jár, ott hittantanár-nevelőtanárnak tanul, ehhez időnként segítséget kér a lelkésztől.
Prioritást élvez a tábori lelkészi szolgálatban a Magyarország déli határán teljesítő katonák közötti lelkigondozás. Jákob János dandártábornok, protestáns tábori püspök szenteste esperes kollégájával személyesen járta végig a határon szolgáló katonákat, valamennyi bázisukon.
Nehéz szavakba önteni, milyen a karácsony a családtól távol – mondja Beáta, és felidézi az első ilyen esetet: telefonon tartották a kapcsolatot a családjával, gondolatban otthon volt, aztán eltelt az idő. „Nehéz volt” – összegzi. Két lánya van, tizenhárom és húszévesek. Beáta hozzáteszi: tudta mindezt, amikor katonának állt, de pont a családja miatt sosem vállalt külmissziós feladatokat.
Isteni sugallat hozta a honvédséghez
A karácsonykor szolgálatot teljesítő lelkész éppúgy távol van a családjától, mint azok a katonák, akiknek Igét hirdet. „A feleségem is várja a beosztást, hogy hol leszek karácsonykor” – mondja Dudás Ferenc. Ha lent a határon, akkor a „befelé fojtott, mély sóhajokból” pontosan tudja, mire gondol házastársa. A már fölidézett tavalyi karácsony nem az első eset volt a házasságukban, hogy külön voltak, de ettől „ezt nem lehet megszokni, se neki, se nekem” – teszi hozzá. A jövő tábori lelkészeinek pedig azt üzeni, aki vállalja, hogy a katonák között szolgál, annak ezzel számolnia kell.
„Isteni sugallat volt, hogy tábori lelkész legyek” – idézi föl Dudás Ferenc hadnagy szolgálata kezdetét. Bár volt civil lelkész Sajószentpéteren, Sajóecsegén és Miskolcon az avasi gyülekezetben, mégis mindig visszavágyott a honvédségbe. Nemcsak sorkatona volt, hanem katonai főiskolára is járt, épp ezért keresték meg, hogy van-e kedve katonák között szolgálni – így lett 2012 szeptemberétől tábori lelkész. „Itt megtaláltam a helyem, és úgy érzem, hogy Isten és a katonák megelégedésére tudom végezni a szolgálatomat” – fűzi hozzá.
Hegedűs Márk, fotó: Kapás Csilla
A cikk megjelent a Reformátusok Lapja 2017. december 24-31-i számában.