Jubileumi szakmai napot tartottak egyházunk társadalmi misszióiban szolgálók számára a Református Missziói Központban pénteken: felidézték az intézmény elmúlt tíz évének történetét, szó esett a társadalmi missziók bibliai alapjairól, a missziók vezetői beszámoltak az egyes munkaágak kihívásairól és áldásairól, valamint emlékfa ültetésével tisztelegtek a reformáció névtelen hősei előtt.
„Száma nincsen Uram, jótéteményidnek”
A 451. dicséret hálaadó sorainak eléneklésével kezdődött a nap. Magyarné Balogh Erzsébet, a Református Missziói Központ lelkész-igazgatója nyitó áhítatában a galatabeliekhez írt levél apostoli köszöntését alapul véve beszélt arról a szenvedélyes és féltő szeretetről, amely minden felelősségteljes missziós munkatárs szolgálatának az alapja.
„Sokszor mintha hiányozna a mi evangéliumközlésünkből annak a missziói lelkületnek a tüze, amit nehéz történelmi helyzeteken keresztül Isten újra meg újra felélesztett az Ő egyházában, embereket rendelve arra, hogy a keresztyén szabadság azokra a helyekre is eljusson, ahol még nem hallották” – mutatott rá Magyarné Balogh Erzsébet. Nem az elmarasztalás, de a szeretetben növekedésre, az eljövendő kihívásokban történő helytállásra buzdítás hangja szólt igemagyarázatából, hiszen mint mondta: „az Isten akarata az, hogy a bűnöktől való szabadulás hirdetését bátran vállaljuk”.
Az eddig megtett út – tíz év rövid története
Az eddig elvégzett munka összegzése egy 1989 tavaszán készült felvétel megtekintésével kezdődött, melyen Kocsis Elemér püspök adta át a központ jelenlegi épületét, ahol ekkor kapott hivatalosan is helyet a Lepramisszió, a Református Iszákosmentő Misszió, valamint a Vak- és Siketmisszió. Ezt követően Magyarné Balogh Erzsébet foglalta össze az intézmény elmúlt tíz évének történetét egy fotósorozaton keresztül. 2007-ben költözött be a többi társadalmi misszió és 2008-ban adták át a református ernyőszervezet központjaként az Alag utcai épületet, amely így otthona lett minden társadalmi missziói ágnak.
„Egy évtized kevés ahhoz, hogy látványos eredményeket mutassunk fel. Ahhoz azonban elegendő, hogy a kitűzött célok eléréséről, az elvárt feladatok teljesítéséről, az erőfeszítésekről, kudarcokról és az örömökről szólva számot adjunk” – kezdte Magyarné Balogh Erzsébet az RMK elmúlt tíz évének értékelését, majd hozzátette: „Jézus keresi a gyümölcsöt a fügefán az evangélium tanúsága szerint, így a minket felhatalmazó egyházi vezetés is keresi a szolgálatunk gyümölcseit, amelyek hiányában az egész fenntartásunk, létezésünk célja lesz megkérdőjelezhető. Hisszük azonban, hogy Isten munkálkodik mindazokon a területeken, ahol a szolgálatot végezzük. Éppen ennek érdekében, hogy gyümölcsöt tudjunk teremni szolgálattevőkként, új teremtésként kell élnünk.”
Az RMK munkatársainak száma 2006. januári indulása óta évről évre növekedett, így a kezdeti 13 civil és 11 lelkészi szolgálót számláló munkacsoport 2013-ra 77 főre gyarapodott, valamint 2012-től megváltozott munkaképességű munkatársakkal is kiegészült. Az induló év és az azt követő gyülekezetekkel kapcsolatépítő, közegyházi rendezvények és egyéb együttműködések fórumain építkező időszak, valamint a 2008-ban egyházmegyék felé meginduló missziói utak bizonysága után a 2009-2010-es évek folyamán szemléletváltás következett be, így vált 2012 a konkrét lépések, fejlesztések évévé, ekkor született meg az intézmény működési szabályzata is. 2013 a Kárpát-medencei konferenciák, a nagy nyitások éve volt, azonban ez ismét a belső építkezésre szánt energia kimerüléséhez vezetett. A megújulásra tett törekvések részeként az RMK 2014-ben új intézményvezetőt kapott, azonban a tényleges megújulás egy év elteltével az előző igazgató visszahelyezésével, és immár a teológiák felé történő nyitással, a régi alapokon történő újrakezdéssel történt, aminek köszönhetően a tavalyi év már egy új irodai közösség erejének biztonságával indulhatott meg – hangzott el a beszámolóban.
„Egy intézménynek nincs segítő keze. A missziói központ nem intézményként, hanem valódi személyes kapcsolatként kell, hogy jelen legyen a magyar társadalomban az egyház felhatalmazása alapján” – mondta Magyarné Balogh Erzsébet. Az elkövetkező év fő feladataként a meglévő munkatársak erősítését, újak bevonását nevezte meg, hangsúlyozva: „számbeli megerősítésre és az ehhez szükséges támogatásra is szükségünk van, melyet az egyházunk vezetése tehet meg, kinyilvánítva, hogy szükség van a társadalmi missziók szolgálatára, és ezek a missziók az egyház missziójának szerves részei”.
Új identitás a szolgálattétel nyomán
A délelőtt folytatásában Szűcs Ferenc professzor emeritus egy videókonferencia keretében tartott előadást a társadalmi missziók bibliai alapjairól. Rámutatott, hogy Krisztus az Ő világába érkezett, amikor emberként erre a Földre megszületett, és minket sem más világba, mint az Övébe küld el szolgálni. A társadalmi misszióknak ennél fogva különösen tudatosítaniuk kell magukban, hogy „nem idegen területen járnak, és nem illetéktelenül avatkoznak be a mindennapi élet dolgaiba, hanem annak az Istennek a nevében, akihez akkor is köze van a világ minden négyzetcentiméterének, ha erről nem tud, vagy nem akar tudni”. Ezt a fajta beavatkozást azonosulásként értelmezte Szűcs Ferenc, melynek során a szolgáló közösséget alkot azzal a közeggel, melyben szolgál, és az ige erejével új identitást hoz létre abban.
„A jézusi szolgálat sohasem általános, hanem a tér és az idő koordinátái szerint mindig konkrét. Ily módon a világ összes nyomorúságával egy személyként nem kell szembeszállnunk, de a ránk bízottakat nem kerülhetjük el” – emelte ki a szentírásközpontú társadalmi szolgálatvégzés kulcsgondolatát a professzor. Mindezeket a reformátori államtannal kiegészítve rámutatott, hogy nem lehet elvi akadálya annak, hogy a keresztyén egyház küldetésszerűen is részt vegyen olyan állami feladatok elvégzésében, amelyek elvégzése saját diakóniai feladataként is kötelessége volna. Inspiráló példaként a szellemileg sérültek és a függőségben élők közötti missziót nevezte meg Szűcs Ferenc.
Válsághelyzetből szabadulásra
Bizonyságtételek és beszámolók formájában tartottak rövid értékeléseket az egyes társadalmi missziók vezetői, így a Börtönmisszió, a Hajléktalanmisszió, a Házasság- és Családsegítő Szolgálat, a Kórházmisszió, a Repülőtéri misszió, a Siketmisszió, a Telefonos Lelki Elsősegély Szolgálat, valamint a Vakmisszió megbízott küldöttjei.
Márkus Gábor, a hajléktalanmissziót vezető lelkész
A délelőtt zárásaként a Református Missziói Központ kertjében Börzsönyi Jánosné, a Vakmisszió lelkészi munkatársának javaslatára létesített emlékpark első fáját is elültették. Az örökzöld ciprussal „azoknak a reformációban névtelenül szolgáló, heroikus küzdelmet végző szolgálóknak és szolgálóleányoknak állítunk emléket, akiknek nem ismerjük a nevét” – fogalmazott az intézmény igazgatója.
A délután folyamán egy fórumon lehetőség nyílt rövid hozzászólások, értékelések megosztására is. A jubileumi szakmai nap ünnepélyes zárásaként úrvacsorás istentiszteleten vettek részt az egybegyűltek, amelyen Jákob János, protestáns tábori püspök hirdetett igét.
A hálaadó alkalmon az egyházkerületek, egyházmegyék képviseletében érkezett lelkipásztorokon és missziói előadókon kívül részt vettek Zsinatunk missziói bizottságának küldöttjei, a Missziói Iroda munkatársai, a társadalmi missziók vezetői, az RMK munkatársai, valamint a missziói központnak otthont adó fővárosi XV. kerület önkormányzatának képviselői és a kerületi Lokálpatrióta Egyesület elnöke is.
Bálint Eszter, fotó: Vargosz