Megajándékozni egy várost
A Tágas Tér Fesztivál nem egyházi rendezvény, hanem egyházi közösségek által életre hívott fesztivál, melynek sajátos lelkülete van – mondja Czagány Gábor református egyetemi lelkész, a program egyik szervezője. De mi ez a lelkület? – kérdezem. „Teremtünk egy teret, ahol mindenkinek helye van, ahol megajándékozhatjuk a másikat. Ez egy alulról jövő kezdeményezés – ha ki kell emelnem a fesztivál különlegességét, szerintem ez mindenképpen az.” Czagány Gábor hozzáteszi: természetesen vannak „fölülről” szervezett programok is, amelyekről tudják, hogy jobban vonzzák a tömegeket. Két éve ilyen volt Ákos nagykoncertje, bár az idei évben ezt a szintet nem sikerült elérni vagy megugrani.
A fesztivál szervezői már korábban bejelentették, hogy a legnagyobb tervezett helyszínen nem lesznek nagykoncertek. A szervezők nem tagadták, pénzügyi okai voltak annak, hogy elmaradtak a grandiózus produkciók. „A Tágas Térnek sohasem a méret lesz a lényege” – értékeli Czagány Gábor. „Ha három sátrat kiraknánk, és ráírnánk, hogy Tágas Tér Fesztivál, az is hiteles lehetne – ha benne lenne a Tágas Tér lelkülete.” Erről azonban szó sem volt, hiszen több helyszínen szervezték meg a fesztivált. A Szeged belvárosában lévő Dugonics téren, a panelházas övezetben lévő Vértónál, a helyi evangélikus templomban és a mellette lévő téren, az Ifjúsági Házban sőt, egy nap a Csongrád megyei Mórahalmon is volt Tágas Tér Fesztivál.
Az evangélikus templomnál a reformáció 500 programsorozat jegyében tartottak programokat. Több koncert volt, a gyermekeknek külön programokat szerveztek. Sőt, éjjel a a templomot is nyitva hagyták – jelezve a nyitottságot. De nem csak a szélfogóig, hanem teljesen. Mécsesek világították az utat, bárki bemehetett, szétnézhetett, imádkozhatott. Végül itt a templomban tartották meg az egyik kerekasztal-beszélgetést is, az eső miatt.
Beszél vagy hallgat az egyház?
Agórafóbiásak-e az egyházak? – erről beszélgetett Horváth Gergely református újságíró – a Petőfi Rádió ex-munkatársa, a Jézus és a rock and roll című könyv szerzője – vendégeivel az evangélikus templomban. A moderátor a beszélgetés elején felidézte az elmúlt időszak egyházakhoz köthető nehéz eseményeit, például Lehel László, az Ökumenikus Segélyszervezet vezetőjének ügynök-ügyét és Veres András katolikus megyéspüspök nyilatkozatát, melyben bűnnek minősítette a lombikprogramot. A résztvevők elsőként arról beszélgettek, van-e szüksége a keresztyéneknek a püspökök, egyházvezetők által közreadott állásfoglalásokra, határozott véleményekre.
Gáncs Péter evangélikus püspök szerint nem az egyházvezetéstől kell várni az iránymutatást, hanem „még magasabbról, közvetlenül a mi munka- és életadó Urunktól, az igén keresztül.” A püspök szerint a reformáció nagy kincse hogy közvetlenül lehetünk kapcsolatban Istennel. „Nem akarom lerázni a válaszadás felelősségét: ha minket kérdeznek, válaszolni kell, de nincs Evangélikus Tanítói Hivatal és Szent Inkvizíció sem, mint bizonyos testvéregyházaknál volt, vagy van. Nekünk ez olyan szabadság, ami egyrészt, felelősség, lehetőség és sokszor keserves teher: hogy nekem kell megharcolnom a választ, és nem elég idéznem egy pápai enciklikát.”
Ha hallgat, miért hallgat?
Máté-Tóth András valláskutató, teológus szerint a címben lévő agórafóbia tulajdonképpen a hallgatást jelenti, és épp ez az oka annak, hogy a keresztyén gondolat miért nincs jobban jelen a nyilvánosság előtt. A hallgatásnak három fő oka van hazánkban Máté-Tóth András szerint. Az egyik a kényszerből fakadó hallgatás: hiába volt politikai fordulat 1990 környékén, azért jobb az óvatosság; ezért a hallgatás jobb, mert „megszólalni veszélyes.” Egy másik hallgatási forma a bölcsességből fakad. Ez a „fecseg a felszín, hallgat a mély” jelszóval jellemezhető. A valláskutató szerint vannak olyan viszonyrendszerek, helyszínek, közösségek, ahova „az ember nem megy el az evangélium szent igéivel, vagy a saját Isten tapasztalatának sebezhető élményével, mert azt nem lehet, vagy nem érdemes adekvát módon közölni.” A harmadik hallgatási forma pedig a hallgatás azért, mert nincs mit mondani. „Drámai belenézni az önvizsgálat olyan mély kútjába, ahol olyan egyház vagy hívő ember képét látom, amelyik elfelejtette, hogy mi van a Szentírásban. Lehet ismeri a szavait, de az eleven erejét nem, mert elfelejtette.”
Máté-Tóth András valláskutató szerint jó, hogy a közelmúltban több, az egyházakra, keresztyén emberekre nézve kínos ügy került felszínre – ilyen volt Lehel László ügye és Veres András katolikus megyéspüspök nyilatkozata is. „Ezek fájdalmas kérdések, de jó hogy felszínre kerültek, mert most jön a lehetőség, hogy megtapasztalható legyen, hogy létezik Magyarországon olyan keresztény hozzáállás, amely képes a bibliai logika mentén tárgyalni, és lehetőséget ad arra is, hogy az ember megtapasztalja, hogy van nagyobb nálunk.”
A koraszülöttekért futottak a Tágas Téren
A fesztivál legnagyobb helyszínén, a Vértónál jótékonysági futást is rendeztek, ahol a nevezési díjjal a Szegedi Újszülött Életmentő Szolgálat Alapítványt támogathatták a résztvevők. A szervezetnek erre egyébként valóban nagy szüksége is van, hiszen a teljes költségvetésük nagyságrendileg kétharmadát kapják csak meg az állami költségvetésből, a maradék egyharmadot az adó egy százalékos felajánlásokból, lakossági támogatásokból és más, céges felajánlásokból tudják fedezni. A Szegedi Újszülött Életmentő Szolgálat Alapítvány Csongrád, Bács-Kiskun, és Békés megye teljes területén, valamint Jász-Nagykun-Szolnok megye déli részén végzi a koraszülött gyermekek mentését. A szervezet a napokban kapott egy négy millió forint értékű sav-meghatározó berendezést, amelyhez a Tágas Tér Fesztiválon résztvevő futók is hozzájárultak a nevezési díjukkal.
Az Ifjúsági Házban koncerteket tartottak, fellépett például a Szegedi Református Egyetemi Gyülekezet dicsőítő zenekara is, közvetlenül Pintér Béla koncertje előtt. A Dugonics téren a szegedi Fool Moon acappella zenekar adott koncert, itt voltak klasszikus sátoros kitelepülések, bemutatkozott például a szegedi Clarisseum Református Óvoda, és számos más szervezet, csoport, közösség is.
Hegedűs Márk, fotó: Kapás Csilla