A tény, hogy részt veszel a Csillagponton még sokatmondóbb, mint a neved jelentése. Miért határoztál úgy, hogy ellátogatsz a fesztiválra?
Igazából meghívtak. A FMEEC számos szíriai és libanoni protestáns egyházzal kapcsolatban van, a saját gyülekezetemmel is. A közösség idősebb tagjai és a lelkész pedig engem választottak, mert jól tudok angolul.
Magyarországon nem sokat tudunk a szíriai keresztyénségről. Dióhéjban mit kell tudni róla?
Jelenlegi adatokkal nem tudok szolgálni, de azt tudom, hogy a háború előtt Szíria népességének 10-20 százaléka volt keresztyén. A többség ortodox volt, mi protestánsok 5-10 százalékát alkottuk a szíriai keresztyén lakosságnak. A mi gyülekezetünknek néhány ezer tagja van, csupán pár száz család, és ez a legnagyobb a Szíriai és Libanoni Nemzeti Református Zsinat gyülekezetei között. A protestáns egyházak között nagyon jó a kapcsolat Szíriában és Libanonban. Az egyházunk az 1920-as évek óta létezik, de az amerikai misszionáriusok már az 1840-es, vagy 1850-es években megérkeztek a mai Szíria területére, ezért akkora datáljuk a megalapítását. A misszionáriusok sok iskolát és templomot építettek az országban, de 1920 óta kizárólag szírek a lelkészeink.
Most már ismerjük a keresztyénség útját Szíriába, de milyen volt a ti utatok Magyarországra? Azt hiszem, manapság nem túl egyszerű Latakiából Debrecenbe utazni.
A szíriai delegációból mindnyájan más városból érkeztünk, először tehát a libanoni Bejrútba kellett eljutnunk, majd Isztambulba repültünk, onnan pedig átszálltunk egy másik, Budapestre tartó repülőre. Ahhoz, hogy Szíriából Libanonba eljussunk, meg kell indokolnunk az utazásunk okát. Nekem orvosként csak a Doktorok Egyesülete kártyámat kellett felmutatnom.
Milyen viszonyok uralkodnak Latakiában? Amit mi mostanában Szíriáról hallunk a hírekben, az nem túl ígéretes…
A városomban csak rövid ideig volt háború, kevesebb, mint egy évig, de mostanában biztonsági szempontból stabil és veszélytelen. Tavaly óta megszűntek a harcok a környéken. A legnagyobb gondok Latakiában, ahogy Szíria minden biztonságos városában, a hontalanná vált embertömegek és a gazdasági problémák. Az utóbbi évben Latakia népessége, ami eredetileg körülbelül egy milliós volt a külvárosokat is beleszámítva, megduplázódott, megháromszorozódott, így most két-három millióan élnek ott.
Orvosnak tanultál. Doktorként mit érzel feladatodnak a mostani helyzetedben?
Az orvostudományt választottam, mert nagyon érdekelődöm a tudományok és az emberi biológia iránt. Emellett úgy éreztem, hogy így segíteni tudok az embereken. Két éves gyakorlatomat töltöm belgyógyászaton, utána következik majd a kardiológia, ami további három év lesz. De tudnod kell, hogy Szíriában fiatal orvosként nagyon alacsony a fizetés. Csak évek múltával van lehetőséged saját klinikát nyitni és a megélhetésedet kellőképpen biztosítani. Ezért szerénynek kell lennem az ambícióimat és elvárásaimat illetően.
Szerinted mi az egyházad szerepe az aktuális szíriai helyzetetben?
Hivatalos álláspontot nem tudok képviselni, de személyesen úgy gondolom, hogy az egyházunk jól reagált a jelenlegi krízisre, inkább humanitárius szempontokra fókuszálva a politikaiak helyett. Emellett a különböző vallásúak elfogadására is hangsúlyt fektetett. Nagyon sok lakóhelyét elhagyni kényszerülő személy van az országomban és a városomban, sok a keresztyén köztük, de még több a muszlim. Úgy látom, hogy számos szervezet csak a saját felekezetén próbál segíteni. Úgy gondolom, hogy a mi egyházunk ezt a diszkrimináló felfogást már valamennyire meghaladta.
Említetted, hogy ez az első utad Európába. Milyenek az eddigi tapasztalataid?
Szerintem Budapest egy nagyon szép város, kicsit hasonlít Bejrúthoz. Tetszik, hogy az épületek viszonylag alacsonyak, nincsenek felhőkarcolók, ezt elbűvölőnek találtam turistaként. Ez a fesztivál pedig egy páratlan élmény számomra, hatalmas és nagyon jólszervezett. Sose jártam még ilyen nagy egyházi konferencián. Ez új számomra. A szervezők is nagyon kedvesek és segítőkészek.
Milyennek képzelted Magyarországot, mielőtt ide utaztál?
Igazából nem tudtam túl sokat Magyarországról. Azt hiszem, már egyébként is a nyugati kultúra hatása alatt voltam, ezért ha láttam is ismeretlen dolgokat itt, nem éreztem őket olyan szokatlannak. Úgy gondolom, hogy ez talán a média befolyása miatt lehetséges. Az egyetlen furcsa dolog az, hogy még nem döntöttem el, hogy meg akarom-e osztani bárkivel is azt, hogy külföldi vagyok és hogy honnan jöttem.
Miért érzed így?
Nem tudom. Szeretném az ebből adódó konfliktusokat elkerülni. Talán a mostani helyzetről kialakult sztereotípiák miatt. Amikor elmondom valakinek, hogy honnan érkeztem, szeretek elkerülni minden félreértést.
A Csillagpont nemzetközi látogatói csapatának tagjaként mi a legjobb emléked?
Nagyon megérintett, amikor összegyűltünk a Skót Misszió templomában Budapesten. Mély beszélgetésbe merültünk több témáról, például a nők szerepéről az egyházban, a menekültválságról és más hasonló, számunkra érdekes kérdésről. Az egyházaink, véleményeink és érzéseink hasonlóságának hatására úgy éreztem, hogy van remény arra, hogy barátokként máskor is meg tudjuk osztani a gondolatainkat, nézeteinket.
Mi az, amit hazaviszel magaddal innen? Ha most küldenél valakinek egy képeslapot, mit írnál rá?
Leginkább a hangulat és a lelkesedés érintett meg. Ebből kellene egy kicsit több a saját gyülekezetembe és városomba, hogy a gyülekezet hite újra növekedni tudjon és élő legyen. Úgy gondolom, hogy a gyülekezetem tagjai teológiailag képzettek, de szükségünk lenne egy kis szikrára, hogy lelkesebbek és aktívabbak legyünk, és hajlandóbbak legyünk tenni valamit a hitünk terjesztése érdekében. Elmondanám nekik, hogy sok olyan dolog van, amit megvalósíthatnánk, ahogy azt magyarországi testvéreink teszik.
Reméljük, hogy így lesz.
Szöveg: Körösvölgyi Zoltán
Fordítás: Csáky Zsuzsanna
Fotó: Asszonyi Eszter