A túrán az egyetem teológus és vallástanár szakos hallgatói mellett más szakon tanuló egyetemisták és középiskolások, valamint teológiai és középiskolai tanárok vettek részt. Wittenbergben töltött két napjukon megtekintették a vártemplomot, amelynek kapujáról ötszáz éve világjáró útjára indult a kilencvenöt tétel, és a városi templomot is, ahol Luther Márton prédikált. Meglátogatták az egyetemet, ahová Erfurtból küldték tanítani az ifjú Luthert, és bejárták azt a valamikori ágostonrendi kolostort, amely a későbbiekben a reformátor és családja tulajdonába került, szállást adva azoknak a tanulni vágyó fiataloknak, akiket Wittenbergbe, Luther asztalához vonzottak a reformáció tanai. Az utazók megtekintették azt a helyet is, ahol ma terebélyes tölgyfa emlékeztet arra, ahogy Luther Márton elégette az őt kiátkozó pápai bullát.
Harmadnap Eislebenben folytatták útjukat: itt született és itt halt meg Luther Márton. Áhítatot tartottak a szépen felújított templomban, ahol Luthert keresztelték, bejárták a reformátor szülőházából kialakított múzeumot, valamint a városka főterét, amely mögött Luther elhunytának állít emléket egy múzeum. Innen Erfurtba utaztak tovább. Végigjárták azt a kolostort, ahová jogi tanulmányai után jelentkezett szerzetesnek Luther, és ahol először vette a kezébe az életét megfordító Szentírást. Napszálltakor Eisenachban pihentek meg: a város neves szülötte Bach, akinek kiváló múzeum állít emléket Luther városában.
Az út negyedik napján a magyar vonatkozásokkal is rendelkező Wartburg várát tekintették meg a tanulmányút résztvevői. Ebbe a lovagvárba menekítették a wormsi birodalmi gyűlés után Luther Mártont, aki György lovag álnéven élte udvari mindennapjait, és itt fordította német nyelvre a Bibliát. A várban jelenleg látható Luther és a németek című kiállítás a reformáció korától egészen napjainkig vázolja a reformáció szerepét a német társadalomban.
.JPG)
Vasárnap az út Lutherre vonatkozó része Worms városában zárult: a jövőre ezer éves wormsi katedrálisban megtartott istentisztelet után a résztvevők megemlékeztek a birodalmi gyűlésről, amelyen a reformátor az életét is kockára téve kiállt a reformáció tanai mellett.
Hétfőn rövid heidelbergi megállóval érkeztek az utazók Kálvin János szeretett városába, Strasbourgba, ahol a gótikus katedrális és a festői szépségű belváros mellett kedden a Boucliers református gyülekezetbe látogattak el: a mai is élő református közösség ősét Bucer, a város reformátora kérésére Kálvin alapította az akkor még német városba menekült francia hugenottákból. Szerdán Albert Schweitzer szülőfaluja, Kaysersberg érintésével érkeztek Bázelbe, ahonnan másnap az ott nyugvó Erasmusról és Oecolampadiusról, a város reformátoráról megemlékezve Bernen keresztül, Montreux érintésével Genfbe folytatták útjukat.
Genfben a reformáció nemzetközi múzeumában, Kálvin templomában és a reformáció genfi emlékműve előtt jártak a kirándulók, megtekintették a házat, ahol a reformátor lakott, és megismerkedtek a város történelmével is. Az út zárásaként felfedezték Zwingli városát, Zürichet, és St. Gallen magyar gyülekezeténél szálltak meg szombat éjjel.
A túra résztvevői a fizikai út mellett lelki utat is bejártak: a reformáció öt alapelve mentén, azokat magyarázva hangzottak el a mindennapi áhítatok, és művészet-, valamint egyháztörténeti kiselőadások is segítettek abban, hogy a résztvevőkben összekapcsolódjanak a bejárt helyszínek, a megtanult történetek és az, ami ötszáz éve élő és ható a reformációból.
Bagdán Zsuzsanna
A cikk megjelent a Reformátusok lapja július 30-i számában.