A reformátusok Lipcsében is az ige körül gyűlnek össze. A hétévente összehívott nagygyűlés kilenc napja alatt az imádság, istentisztelet és bibliatanulmányozás fontos szerepet játszik a döntéshozatalban is.
A nagygyűlésen a plenáris ülések és a különböző formátumokban zajló csoportos munka sokasága ellenére az istentiszteleti alkalmak állnak a középpontban. A reformátusok szerte a világból ugyanis azért jöttek Lipcsébe, hogy közösségüket elmélyítsék és Istentől kérjék el imádságban a belátást és a bölcsességet, hogy az ő akaratát felismerjék - és a következő hét évre a célokat és programokat meghatározzák. A résztvevők másfél órát szánnak minden reggel a napindító istentiszteletre, bibliatanulmányozásra és kiscsoportos megbeszélésre. A nyitó és záró istentisztelet mellett pedig egyéb alkalmak is szerepelnek a programon: július 2-án a berlini dómban, július 5-én pedig Wittenbergben vettek részt a delegáltak ünnepi istentiszteleten, utóbbi keretében pedig történelmi jelentőségű ökumenikus egyezmények aláírására is sor került.
Esténkén Lipcse különböző templomai várják azokat, akik imádsággal zárnák a napjukat. Így került sor július 3-án a békeimára, aminek a híres Szent-Miklós templom adott otthont. Jerry Pillay, a REV elnöke már a nyitóistentiszteleten felidézte, hogy 1989-ben a Szent-Miklós templom (Nikolaikirche) a kommunista rendszer elleni békés forradalom kiindulópontja volt és ezzel Németország újraegyesítésében is fontos szerepet játszott. „Minden hétfőn délután 5 órakor imádságra gyűltek össze az emberek. Ebből nőtte ki magát az a többezres tömeg, amelyik gyertyagyújtással demonstrált a kommunizmus ellen” – idézte fel Pillay, majd hozzátette: „ez a templom a béke és remény helye”. Horst Sindermann, a kommunista párt funkcináriusának elhíresült mondata szerint a kommunista vezetés mindenre felkészült, „de a gyetyagyújtás és imádság” ellen nem volt eszközük.
Immár 35 éve szakadatlan ez a hagyomány, amihez most a nagygyűlés résztvevői is hozzájárultak azzal, hogy egy-egy személyes tanúságtételben idézték fel a nyolc kontinenst sújtó igazságtalanságokat, a kihívásokat és a reformátusok helyi szolgálatát. Válaszul a résztvevők minden kontinensért elmondtak egy-egy közbenjáró imádságot. Az európai imádság a berlini falat felidéző kerítésekre és határzárakra is utalt.
„Élő Isten, te indíts minket arra, hogy a békét keressük és munkáljuk a nacionalizmus és konfliktusok által megosztott Európában, amit a menedéket kereső emberek kizárására felhúzott kerítések torzítanak el. Adj békét Európának, hogy felfedezze az egység és szabadság látomását.
Élő Isten, te indíts minket arra, hogy a békét keressük és munkáljuk Szíria és Irak háború pusztította térségeiben; te adj békét Izraelben, Palesztinában és Egyiptomban; békét a különböző vallási közösségek között, békét azoknak, akik menekülni kényszerülnek, és azoknak, akik a háború fogságában vannak; őszinte és teljes békét, ami közös jövőnk alapja.
Élő Isten, te indíts minket arra, hogy a békét keressük és munkáljuk az éhínség és szárazság sújtotta Afrikában, amit a nap melegével és termékeny földekkel áldottál meg, mégis szegénységgel és betegséggel küzd és sóhajtozva vágyik bővelkedő életre.”
Külügyi Iroda
fotó: instagram