A jubileumi találkozót közös istentisztelettel indították a kolozsvári lutheránus templomban, ahol Zelenák József evangélikus püspökhelyettes mondott köszöntőbeszédet, majd Csűry István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke hirdette az igét a 13. zsoltár alapján.
Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke, a Romániai Református Egyház Zsinatának ügyvezető elnöke a 133. zsoltárral köszöntötte az egybegyűlteket: „ímé mily jó és mily gyönyörűséges, amikor együtt lakoznak az atyafiak." Kiemelte Erdély két Szentháromság-hívő protestáns felekezete közel négy és fél százados együttélésének jelentős pillanatait, majd hozzátette: „múltbeli együttműködéseink közege a szükséghelyzet volt, alapja a közös nyelv és a közös protestáns örökség, mozgatórugója pedig a keresztyén szeretet. Nagyon sok mindent megosztottunk egymással: egyházkerületet és egyházközséget, iskolát és templomot egyaránt. Hiszem, hogy ilyenkor mindig az Imitatio Christi jegyében cselekedtünk, és – sok nyomorúságunk mellett – istenképűségünkből csillant meg egy darab." Kató Béla felhívta a figyelmet arra, hogy az ünnepi alkalom célja nem csupán a hálaadás és emlékezés, hanem a lutheránusok és reformátusok közös jövőjének keresése és kialakítása is. „Meg szeretnénk erősíteni, hogy ragaszkodni kívánunk hitvallásainkhoz, a reformátorok örökségéhez. A kölcsönös tisztelet jegyében veszünk részt és szolgálunk egymás istentiszteletein, felekezeti identitásunkat megőrizve segítjük egymást" – jelentette ki a püspök, majd hozzátette: a történelem viharai között tartósnak bizonyuló kötelékeket tovább erősítenék, ezek közül pedig a legszorosabbra, a lelkészképzésre fektetik a hangsúlyt.
Fekete Károly püspök, a Magyarországi Református Egyház nevében köszöntötte az egybegyűlteket. Biztosította a jubileumi ülés résztvevőit az anyaországiak szolidaritásáról, majd hozzátette: a reformáció abban különbözött más forradalmaktól, hogy az elcsendesedés jegyében folyt, Isten ölelésének csendjéből pedig bátorság, újítások, küzdelmek, világra szóló változások indultak el az „erős várunk a mi Istenünk" jelmondat vezénylésével. Fischl Vilmos, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának főtitkára a református és evangélikus egyházakat további közös munkára, egymás segítésére, anyanyelven történő oktatási intézményeik fenntartására és támogatására buzdította.
Az eseményen Buzogány Dezső a református-evangélikus közös múltról tartott egyháztörténeti előadást, emellett az egybegyűltek a Protestáns Teológiai Intézet vegyeskarának szolgálatát hallgathatták meg. Fekete P. P. János, az Erdélyi Református Egyházkerület főgondnoka ünnepi beszédében a világon eluralkodó veszélyekre és súlyos, szűnni nem akaró válságokra hívta fel a figyelmet, majd a Márk Evangéliumából idézve kijelentette: „Istentől kérjük és várjuk az útmutatást, mert ami az embereknek lehetetlen, Istennek nem az, mert az Istennek minden lehetséges." (Márk 10, 27) A főgondnok az erdélyi magyar egyházak gondjaira is rámutatott, a kihívásokra adandó válaszként pedig a Szentírás tanításait, a reformáció üzenetének újraélését, a lélek megújulását jelölte meg.
Közös lelkészszentelés
Délután nyolc református és öt evangélikus ifjú lelkipásztor tett fogadalmat a kolozsvári Farkas utcai templomban. Az ünnepi istentiszteleten Adorjáni Dezső Zoltán, a Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház püspöke hirdette az igét a Korinthusbeliekhez írt első levél 1. fejezetének 18-25. versei alapján. A reformátusok és evangélikusok közötti kapcsolatra utalva elmondta: „Isten az, aki megajándékoz minket a közösség lelkével. Mindazt, ami elválaszt minket, ellentétbe állít, az úrvacsora közössége eltörli, közel hoz bennünket egymáshoz" – jelentette ki, rámutatva a közös lelkészszentelés közösségformáló jelentőségére is, hangsúlyozva az ünnepi alkalom fontosságát. „Az ajándékok lehetnek sokfélék, de ugyanaz a lélek vagyunk" – hangzott el, majd a püspök szimbolikusan hozzátette, a két egyház közös fájának a gyökere ugyanaz, bármennyire messze és sokfele nyúljanak is egymástól az ágak. Leszögezte: nem szabad egy szimbolikus, felszínes ökumenizmussal megelégednie a két közösségnek, valódi összefogásra, egyetértésre van szükség.
A fiatal lelkipásztorok megfogadták: a szent hivatást Jézus Krisztusnak a hűséges szolgálatában, teljes odaadással gyakorolják, Isten igéjét a Szentírás és a református-evangélikus hitvallás szerint a híveknek tisztán és igazán hirdetik, a szent sákramentumokat az Úr Jézus Krisztus rendelése szerint szolgáltatják ki, híveik lelkigondozásán tanítás, családlátogatás és példaadás által a Krisztus keresztje és a tiszta evangélium szellemében buzgón munkálkodnak, az egyház építését odaadó hűséggel és példás élettel, elöljáróik iránti engedelmességgel, egyházaik törvényes rendjének megtartásával szolgálják. A jelölteket ft. Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke bocsátotta ki az evangélium prédikálására és a szent sákramentumok kiszolgáltatására.
A jubileumi ülésen elfogadott nyilatkozatban hálát adnak az elmúlt 500 évért, felvállalják a reformátorok örökségét, kiállnak a Szentháromságba vetett hitük mellett, elkötelezik magukat a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet és az egyházi oktatási intézmények további fenntartása mellett, fogadalmat tesznek egymás segítésére, valamint az evangélium tiszta hirdetésére és Isten igéjének őszinte és feltétlen továbbadására és terjesztésére.
Berekméri Gabriella, fotó: Kiss Gábor
reformatus.ro