Az Európai Egyházak Konferenciája (CEC) március 23-án kelt sajtónyilatkozatában ítélte el társadalmaink bűneit, valamint kiállt a befogadás és béke mellett.
Március 22-én, miközben sokan a brüsszeli terrortámadás első évfordulójára emlékeztek, London központjában, a parlament közelében újabb erőszakos cselekmény történt. A magányos elkövető által elkövetett támadás halálos áldozatokat követelt és sebesülteket hagyott hátra.
A CEC gyászolja mindazokat, akik életüket vesztették, és fájdalommal tekint arra, hogy a béke egyik pillanatról a másikra megrendült Európa egyik legforgalmasabb és legélettelibb városának szívében, ahol eltérő származású és vallású emberek élnek és dolgoznak együtt. Együtt imádkozunk az áldozatokért, azokért, akik ismerték és szerették őket, és azokért is, akik önzetlenül kockáztatták saját életüket, hogy másokat megmentsenek és segítsenek.
„A böjt ünnepi időszakában fájdalommal szemléljük társadalmaink bűneit” – nyilatkozta a CEC főtitkára, Heikki Huttunen. „Amikor figyelmünk London felé fordul, és békére hívunk mindenkit, egyben azt is be kell látnunk, hogy az erőszak túlságosan is általános jelenség világszerte. Valamennyiünk hozzájárulására szükség van ahhoz, hogy társadalmunkat a befogadás és az összhang határozza meg.” Csak márciusban több száz áldozatot követeltek terrortámadások és más erőszakcselekmények Szíriában, Afganisztánban, Irakban, Szomáliában, Indiában és máshol.
Christopher Hill, a CEC angol elnöke hazájában reagált az eseményekre: „Az autómban ülve, a rádióból értesültem az elborzasztó terrorcselekményről. Nem is volt szükségem képekre, hiszen annyiszor keltem át magam is gyalog a Westminster hídon úton a parlamentbe. A szívem megtelt gyásszal azokért, akik életüket vesztették vagy súlyosan megsebesültek, turistákért és londoniakért, Keith Palmer rendőrért személyesen is, akit a támadó halálra késelt. Bár korai lenne a nyilvánvalóan fanatikus támadás indítékairól találgatásokba bocsátkozni, Európa valamennyi országa együttérez az Egyesült Királysággal és osztozik szenvedésében, különösen Franciaország, Belgium és Németország, akik maguk is szembesültek azzal, hány emberéletet követelnek a hasonló merényletek.”
Külügyi Iroda
Forrás: www.ceceurope.org