Az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) Művelődéstörténeti Tanszékének professor emeritusa a 19. és 20. századi egyetemes és református művelődéstörténet területén kiemelkedő, főként az egyházak és a társadalom kapcsolatával foglalkozó tudományos életműve, valamint a néprajztól az agrár- és tudománytörténeten át a társadalom- és egyháztörténetig terjedő széles körű publikációs és szerkesztői tevékenysége, továbbá iskolateremtő pedagógiai munkája elismeréseként vehette át a Széchenyi-díjat a nemzeti ünnepen.
Kósa László kiemelte: a kitüntetés, amelynek nagyon örül, nemcsak őt, hanem az MTA-t és az ELTE Bölcsészettudományi Karát is illeti. Emellett „nem csak szimbolikus gesztus" – a mai tudományos életben sokszor méltatlanul kezelt – humán tudományok felé.
Munkásságáról szólva legfontosabb könyvei között említette a parasztság dualizmus kori történetét feldolgozó történeti néprajzi munkáját (Paraszti polgárosulás és a népi kultúra táji megoszlása Magyarországon, 1880-1920). Kiemelte a Hét szilvafa árnyékában címmel megjelent mentalitástörténeti művét, melyben a nemesség alsó rétegének életét és mentalitását vizsgálja a rendi társadalom utolsó évtizedeiben Magyarországon. Fontos munkái között megemlítette az általa szerkesztett és részben írt Magyar művelődéstörténet című kézikönyvet és egyetemi tankönyvet, amely 1998 és 2006 között hat kiadást ért meg, köztük német és angol nyelvűt.
Kósa László kitért arra: tudományos pályája második felében komolyan foglalkoztatta az egyház és a társadalom modern kori kapcsolata. Ebből az érdeklődésből született meg a tanítványaival és munkatársaival közösen írt, általa szerkesztett kétkötetes munka Budapest református közösségéről (Reformátusok Budapesten. Tanulmányok a magyar főváros reformátusságáról 1-2.).
Izgalmas feladatként emlékezett vissza a gyulai református egyház történetének feldolgozására is. Mint ismertette, a 16. századtól a 20. századig a természeti környezettől az épített környezeten át minden megváltozott Gyulán, a település is többször elpusztult, de a helyi református egyházközség mindig mindent túlélt. Az ottani református egyházat vizsgálva tehát négyszáz esztendőn keresztül lehet követni egyetlen helyen egyetlen közösség történetét.
Oktatói, oktatásszervezői munkájáról szólva kiemelte, hogy húsz éven át vezette az ELTE Művelődéstörténeti Tanszékét, megalapította és vezette a tanszék doktori programját. A doktori képzésben a mai napig részt vesz, 24 diákja szerzett doktori fokozatot az ő témavezetésével – tette hozzá.
Reformátusok a Széchenyi-díjasok között
Bogárdi Szabó István püspököt, egyházunk Zsinatának lelkészi elnökét, valamint Kósa László és Tőkéczki László történészeket is Széchenyi-díjjal tüntették ki március 15-én. További reformátusokat is díjaztak a nemzeti ünnepen.
MTI